Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Költemények - Gusztáv. Nehéz időkben

Tizenötödik évfolyam EVAIÏG. 43. szám. Orosháza, 1897. okt. 28. ÉS ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . O frt Fél évra ... 3 » Negyed évre 1 frtEJO kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal . Eiinél kisebb . Bélyeg külön . S frt • * » . » , 30 kr. Nehéz időkben. (Október 31.) Hullong a fának sápadt őszi lombja, Szél hordja szét a hulló levelet . . . Hulló levélen búsan elborongva Tudnék-e zengni nektek éneket? Miért is zengjem? Nektek mondjam-é el, Hogy a világ oly puszta, oly hideg? . . . Oh a mi ott leng hervadt őszi tájon, A bús eszmét ma át nem érzitek ! Hiszen ma ünnep gyűjti össze népét, Tsagy múltra nézhet, aki ünnepel. A szabad Ige születése napján Föllángol tán az örvendő kebel? . . . Eg-e a hit, mi egykor tettre gyújtott, Hogy felviruljon az ősök tere? . . . Vagy a mi könnyű vérrel összegyűjtött, Csupán kíváncsi újság-ingere ? . . . Nem ! — ez a nap nem szórakozni támadt, Magába szálljon, ki múltjába lát; Óh lásd a szolganép fölölt derülni A szabad Ige fényes hajnalát ! — Nézd, aki ott küzd : az a hős barát az, A testet öltött lelkiismeret; Ajkán mi fölzeng, az a wormsi válasz, Viharja átzúg országok felett. Lehull a békó, szolgaszellem ébred, S ujjongva szívja a friss levegőt; Szent áhítattal istenét dicsérve >- '* Köszönti hittel a szabad jövőt. Jf * Egy új világelv az, mi szerte 'fcrád, ~ Belőle kél ki mindaz, ami jó : Erkölcsi létünk újjászületése ... : E nagy kor volt a reformáczió. Egyháza áll, de hova lett a lélek? . . . Sivár terén a tespedő közöny ; Nem adja többé gazdag aratását A lángoló hit s mártír-vérözön. Hallod a gúnyt, mi Júda városában Siont mutatva szájról-szájra jár: E templom itt üres diónak héjjá, Hisz a frigyláda nincsen benne már. Mit ér a forma? holt edény, belőle Kiaszott már a régi tartalom. Oh volna bár, hogy tetterőre gyújtson, Velőket, szívet megrázó dalom! — Izráel alszol? — föl, munkára újra! Folytasd a küzdő nagy történetet. Forrong a kor, benn elvesz, aki tótlen ; Látod? nem alszik régi ellened. Miként a szú, megőrli észrevétlen A nagy művet, mit ősöd alkotott, S ha rád süvölt a nagy idők viharja, Fejedre roskad ócska templomod. Hát mit akarsz? hogy gyásznapként sirassa E nagy napot a törpe maradók? . . . Ki elpazarlá őse szerzeményét, A tékozlónak nem segít az ég. Vallást, hitet ha megtagad az önző, Ma azt a törvény joga védi már, S ki ravaszul lelket halászni kész, ím A régi ellen újra lesben áll. Föl, tettre! legyen a ház minden tagja Egy-egy apostol a küzdés terén ! Gyúljon ki a hit lángja szívetekben, Mint a tüzes nyelv pünkösd ünnepén. S ha minden ármány irtó vésze ellen Kivívta harczod a nagy diadalt,