Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Veres József. Evang. lelkészek nyugdíjintézete

Ma majd a munka aratása megjő, S a csűrbe hű nép jó termést takart, S úgy virrad e nap szép emléke rátok S egy szent öröm az ég felé emel : Majd akkor — akkor jertek ünnepelni, Mert győzelmet csak győztes ünnepeli CSENGEY GUSZTÁV. Evang*. lelkészek nyugdíjintézete. Ritkán van alkalmunk — egyházunk válságos helyzetében — olyan eseményről emlékezni meg, a mi örvendetes. Most mégis olyan eseményről szólhatunk. Megvan az evang. lelkészek nyugdíjintézete ! 1898. jan. 1-én érvénybe lép a szabályrendelet! Csak az tudja ennek nagy jelentőségét kellőkép méltatni, a ki elgondolja: mennyivel kevesebb értékű most a lelkészek fizetése, mint csak félszázaddal is ezelőtt, s viszont mennyivel emelkedett és javult úgyszólván minden más hivatalnok fizetése hazánkban a legutóbbi években is. Ezen kedvezőtlen arány miatt íogyott, — ijesztő arányban fogyott ! — a theologusok száma, azok közül is sok átcsapott a tanári, most már kecsegtető pályára ; az elrettentő kilátás miatt lejebb-lejebb szállt a lelkészek képzettségének színvonala is, evvel együtt éppen akkor csökkent a lelkészek befolyása és tekintélye is, a mikor a kedvezőtlen viszonyok s az ellenséges korszellemmel szemben legnagyobb szükség volna tehetséges, tudós, tekintélyes, tevékeny lelkészekre, hogy a befolyásunk alól kisikló közép- ós elemi iskolai tanítás, tanitó-kepzés felekezeti hiányait az egyház érdekében pótolni lehessen. Más pályákon megvan a mód arra, hogy a munkaképtelenné vált egyén helyére új egyént állítsanak, a ki birja a feladat terheit. A lelkész kénytelen volt helyén maradni, ha még úgy érezte is tehetetlen voltát, ha még úgy fájt is neki látnia, hogy terhére van környezetének, akadályára gyülekezete haladásának, — hiszen kenyér és hajlék nélkül nem állhatott félre, kifáradtan, kimerülten sem vonulhatott nyugalomba, hiszen nem volt hová fejét lehajtsa ! Megvan a lelkészek nyugdíjintézete ! Megvan ezzel egyszersmind a tűrhetőbb arány a más pályák előnyeihez képest ! Az egyenlőség távolról sincs ugyan meg, sőt megközelítve sincs, de mégis javult a kilátás a jövőre. A mily őszintén panaszoltuk el bajainkat, oly őszintén fejezzük ki most örömeinket ós köszönetünket a nyugdijintézet megalkotása felett ! Sok akadályt kellett legyőzni, sok aggodalmat elnémítani, sok munkát elvégezni, mig elmondhatjuk végre, hogy : megvan a nyugdijintézet ! Első sorban az egyház ügye nyer ez által ; nyer a nyomortól nem rettegő lelkész megelégedésében, nyer a pályára bátrabban lépő ifjúság lelkesedésében, nyer a működő lelkészek tevékeny^ ségre kötelező hálájában, nyer a folyton dologbiró lelkészek működésében. De örülhetnek a lelkészek is. Megszabadultak maguk és családjuk jövője miatt érzett és lelket ölő aggodalmuk lidércznyomásától, emeli önérzetüket, fokozza tevékenységüket az a tudat, hogy végre méltányolva látják munkájuk értékét. Nem csökkenti örömünket annak elgondolása sem, hogy csak tíz év múlva lesz még módja a lelkésznek nyugalomba vonulni. Legalább lesz mód, eddig az sem volt, legalább kilátás van reá, eddig az sem volt ! Szerény, csekély nyugdij ugyan, sokkal kisebb, mint a tanítóké, tanároké, csak annyi, mint a szolgáké más pályákon, de mégis lehetőség arra, hogy szükség esetén megpihenhet, új erőknek helyet adhat. Nekünk még most is elérhetetlen óhajtás, hogy teljes fizetéssel térhessünk nyugalomba öreg korunkra, mint más pályák férfiai, — de örülünk annak, hogy legalább el van ültetve a csemete, a mely az édes gyümölcsöt megtermi valamikor, ha nekünk nem is: megtermi utódainknak

r megtermi szeretett egyházunknak. Ápolgassuk, óvjuk ezt a csemetét! Gyarapitsuk a tőkét minden tisztességes útonmódon, gyűjtögessünk erősítésére minden alkalommal, egyesitett gonddal, közös akarattal, kitartó szeretettel nagyra növeszthetjük, kell is nagyra növelnünk a nyugdíjintézetet, egyházunk, gyülekezetünk, családunk és magunk javára, örömére í Ez a mi ezredévi alkotásunk, ajándékunk és örömünk ! Köszönet érte mindazoknak, akik a nyugdijintézet megalkotásában részt vettek; köszönet érte a szabályrendeletkészitő bizottságnak, ólén a lel-