Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Kund Sámuel. A mi nyugdíjintézetünk

tatni, A mi intézetünk szabályai szerint az özvegyévenként 200 frt ellátási járadékra tarthat számot, habár férje nem volt is még 10 évig egyházi szolgálatban, a közte s férje közt netán fennforgó korkülönbség mit se tesz. — Hasonlóan előnyösebb a mi nyugdijintézetünk a nyugdijintézeti tag árváinak járó neveltetési járadékra nézve is. A szülőtlen kiskorú árvák, azaz, a kiknek apjukanyjuk elhalt, kapnak az országos tanitói nyugdíjtörvény szerint fejenkint 50 frtot, ha apjuk legalább 10 beszámítható évig szolgált, különben csak akkor részesülnek segélypénzben, ha teljes szegény, ségök kimutattatik és apjuk legalább 5 évig szolgált. Jaj nektek szegény kis árvák, a kiknek apjuk 5 évi szolgálat előtt elhalt! A mi nyugdíjtörvényünk szerint kap majd a szülőtlen kiskorú árva évenkint 80 frtot apja halála után félévtől kezdve és intézetünk nem kérdezi az árváktól: „atyád hány évig volt pap? ós teljesen szegény'vagy-e ?" Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy mig az országos tanitói nyugdíjtörvény szerint az 50 frt szerint segélypénzt megkapja az egy és ugyanazon családnak mindegyik kiskorú árvája, addig a mi nyugdíjtörvényünk szerint a neveltetési dij egy és ugyanazon családban csak 4 árva után fizettetik. Ellenben, lia az özvegy is részesül özvegyi ellátásban, akkor egy-egy árvára esik az országos tanítói nyugdíjtörvény szerint 25 frt segély, de egy gyermekre nem számíttatik külön segélypénz, a mi nyugdijintézetünk szerint pedig 40 frt egy-egy árvára, de 4-nél több árvára nem számitható a neveltetési dij. A mi nyugdíjintézetünk által biztositott nagyobb előnyökért természetesen nagyobb dijak is járnak. Ingyen semmi sincs. Mégis a lelkészek járadéka aránytalanul nagy. A szabályzatnak alapul szolgáló mathematikai mérleg bírálatához hozzáfogni se kísérlem meg. Ismeretlen tájék az előttem. Elfogadom, hogy annyi jövedelem okvetlenül szükséges a várható kiadások fedezésére, és hogy e czélra annyi jövedelem minden bizonnyal elég is lesz, a mennyit a szabályzat előirányoz. De az arányt tartom túlmagasnak s méltánytalannak, a melyben a szabályzat a lelkészeket, szemben az intézet többi fenntartóival, terheli! Es ezt a nézetet bennem ismét az országos tanitói nyugdíjtörvény érlelte meg. A mi nyugdijintézetünk fenntartásához kötelesek hozzájárulni a fenntartó egyetemes egyház (közalap), a gyülekezetek (illetve a nyugdíjjogosultsággal összekötött állomásokat fenntartó testületek,) végül magok a nyugdijra jogosultak. Az országos tanitói nyugdij- ós gyámpénztárnak szinte fő-jövedelmét képezik az állampénztárból adott pótlók, az iskolafenntartók járulékai és a nyugdijra jogosultak befizetései. Az egyetemes egyház a közalapból egyszersmindenkorra 25,000 frtot, avagy (4%-át számítva e tőke után) folyó bevételben 1000 frtot mégis 24,000 frtot évente, tehát folyó bevételben 25,000 frtot kötelez á mi nyugdij intézetünknek. A közalapnak ezen hozzájárulásánál számításba van véve az évenkinti államsegélynek 50,000 frtnyi összege, mely nélkül a közalap oly mértékben, mint emlitém, a nyugdíjintézetet nem támogathatná. A szabályrendeleti bizottság bizik e^en államsegély állandóságában ; én nem kevesebbé. — Építem ezen bizodalmamat nemcsak azon okokra, melyeket a szabályrendeleti bizottság jelentésében olvashatni, hanem — és ezt az egyháznak annyiszor, a mennyiszer hangsúlyoznia kell, hangsúlyoznia kell ez alkalommal is — építem arra, hogy a mit eddig államsegélyül kapunk, az csak foglaló arra a nagylelkű váltóra, melyet a nemzet 1848-ban kiállított. A negyvennyolczból nem engedhetünk — önkényt. A mit a mostoha körülmények ma meg nem engednek, azt meghozhatja egy boldogabb jövő. De ha ki egyszer jogáról lemondott, nincs idő, nincs hatalom, mely azt számára visszaszerezhetné. Az intézeti összegnél többet ma az egyetemes csak ugyan nem adhat. A lelkészek hozzájárulását a szabályrendelet egyszermindenkorra fizetendő 60 frtban és évenkint fizetendő 28 frtban állapítja meg, ellenben a gyülekezetekét csak évi 12 frtban. Ez az arány a lelkészekre nézve túlterhes ós sérelmes. Részesítse az egyház lelkészeit ugyanazon elbánásban, a melyben — állami intézkedés folytán bár — tanitóit részesiti. A lelkészek is szolgái az egyháznak és nem mostoha gyermekei, a tanítóknak pedig szolga- s munkatársai ! Ismét visszatérek a tanitói első nyugdíjtörvény példájához. A mely polgári iskolai tanitó 400 frt nyugdijat kivánt biztosítani (épen a nyugdij 400 frtnyi összegéért hozom fel ezt a példát,) fizetett évenkint 12 frtot, a biztositott nyugdij összegnek 3°/

0-át, az iskolafenntartó is 12 frtot, az egyik annyit, mint a másik. Ám fizessen a mi nyugdíjintézetünkbe a föntirt előnyök miatt a lelkész a 400 frt nyugij összeg után nem 3%-ot, hanem 6%-ot, azaz nem 12 frtot, hanem 24 frtot évenkint. Akkor 697 lelkész után