Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Kund Sámuel. A mi nyugdíjintézetünk

zetett be, viszont többet is várhasson. De nem szabad feledni, hogy miután az egyetemes egyház is tetemes összeggel hozzájárul a nyugdijintézet jövedelmeihez, a közegyház érdekében az „egyenlően" megállapított nyugdij összegben is mindegyik tag megkapja az őt szorosan megillető osztalékot, sőt ennél többet is. És másrészt a nyugdijigény állandó összegben való megállapítása nagyon is megfelel az egyházi téren szem elől soha sem tévesztendő méltányosságnak, humanitásnak és testvéri érzületnek. A mi nyugdíjintézetünk nem életbiztosító vállalat, hanem az egyház érdekében és egyenlő testvérek érdekében felállított egyházi intézmény. Mily sok keserű panaszt hallottunk, hogy a tanitói országos nyugdíjintézet felállításakor az éltesebbek túlkoruság miatt nem vétettek fel a tagok közé, hogy az 1870-ik év előtt már hivatalban volt és a nyugdíjintézetbe felvett tanitók szolgálati évei csak 1870-ik évtől kezdve számíttattak és részökre a legmagasb nyugdíjigény 250 frtban állapíttatott meg! Az egyház ellenben méltányolja a szolgálatában kifárad ott tisztviselők érdemeit, kik évtizedeken át hordozzák a Krisztus igáját, eddig kilátás nélkül arra, hogy valaha a közegyház támogatásával nyugalomba vonulhassanak. A mi nyugdíjintézetünk 10 tagsági év betöltése után minden egyes tagja részére biztosítja a 400 frt nyugdijat. — A 400 frtnyi állandó öszszegben megállapított nyugdij a hátralékos nyugdij összegnél azon szerencsétlenebb pályatársakra nézve is kedvezőbb, a kik fiatalabb korban váljanak munkaképtelenekké, a midőn még gyermekeik nevelése nehezedik vállaikra. Csak aztán igazán munkaképtelenek, ne kényelemkeresők, se ne haszonlesők legyenek azok, a kik nyugdíjba mennek ! A nyugdijigénynyel sok visszaélés történik, hol eltompult az erkölcsi érzet, a kötelesség érzet! Ilyen kárvallástól a mi intézetünket meg fogja óvni a Krisztusnak szerelme a lelkészi karban. Mindamellett nem ártana a gyengébbek kedvéért a 16. §-ba még egy e) pontot felvenni, mely szerint nyugdíjigényét elveszti azon tag is, a ki köz- vagy magánszolgálatban oly keresetforrásra talált, a mely évenkint legalább 400 frtot hoz. Négyszáz forint nyugdij ugyan szerény öszszeg egy elöregedett, munkaképtelen lelkészre nézve. Azonban megfontolandó, hogy eddig semminemű nyugdijunk se volt, vagy 400 frtnál is kevesebb (egynehány kedvezőbb állásban levő társunkat kivéve), és megfontolandó, hogy a szegény evangelikus egyház csak szegényes eszközökkel dolgozhatik ; és az evangelikus lelkésznek, midőn a Krisztus igáját felvette, azonnal meg kellett tanulnia s mindvégig kell gyakorolnia, hogy megtagadja magát, mérje vágyait szűkre, hogy kevéssel is beérje. Igazán sérelmes az a csekély nyugdij csak akkor lenne, ha a hivatalbóli, a kényszeritett nyugdíjazás is kimondatott volna. Ugy, de ezzel a kényszerrel ellenkező eljárást ir elő a nyugdijszabályzat 15. §-ának második bekezdése. Nyugdijat csak az kaphat, a ki önkéntes elhatározásából kéri. A kinek lelkészi javadalma többre rug, semhogy 400 frtos nyugdij összeg mellett anyagiakban kárt ne vallana, ám segítsen magán, ha munkaképtelenné lészen, káplán vagy helyettes lelkész által. Sok lelkész azonban, a kinek fizetése 7—800 frt, meg fogja gondolni, ha elerőtlenül, vájjon nem jobb-e neki 400 frttal nyugalmas napokat élni, mintsem tovább hordozni a hivatal terhét káplánnal. Igaz, hogy a nyugdij csak 10 tagsági év betöltésétől feltételezetten állapittatik meg. Azon szerencsétlen tiszttársain, a ki 10 tagsági év betöltése előtt válik munkaképtelenné, a 10 év betöltéséig túr és reményei káplán mellett, ós azután folyamodik, ha folyamodni akar, nyugdíjért; ésmegkapja a szabályrendeletileg megállapított 400 frtnyi nyugdijösszeget egészen, nem úgy, mint például a tanitók, a kik a régebbi kiadású nyugdíjtörvény szerint a 10-ik szolgálati év betelte előtt is megkaphatták ugyan a negyven évi szolgálat után járó nyugdijösszegnek 40%-át, a ll-ik évtől kezdve pedig évről-évre 2°/

0-al többet, — tehát csak a nyugdíjban eltöltött 30 év múlván az egész 400 frtnyi összeget. A mi nyugdíjintézetünk szabályzata e tekintetben is egyházi intézményhez illően humanusabb, mint az országos tanitói nyugdíjintézetnek első kiadása ! Az országos tanitói nyugdíjintézetnek első, az 1875. évi szabályzatát veszem mértékül összehasonlításaimnál, mivel azt tartom, hogy ez a szabályzat legközelebb áll a mi viszonyainkhoz. Ennél az országos tanitói nyugdijintézeti szabályzatnál előnyösebb a mi nyugdíjintézetünk szabályrendeleti javaslata a nyugdijintézeti tag özvegyének járó ellátási járadékra nézve is. Ezen nyugdíjtörvény szerint a tanitó özvegye a férjének 40 évi szolgálat után biztosított nyugdíjnak 40%>-át igényelhette, ha 20 évnél nem volt fiatalabb, mint férje, és ha férje 10 évi szolgálatot tudott kimu-