Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Raffay Sándor. A hit bibliai képekben

nyezve a lclkészlakba lépett a püspök úr, a hol egy kis idő múlva a lelkész a pesbyterium élén újra üdvözölte a következő egyszerű szavakkal: „Megjelentünk Főtiszt, s Mólt. Püspök urunk, sze­retett főpásztorunk kegyes szine előtt, hogy egy­részt köszönetünket nyilvánítsuk azon jóindulatáért, hogy bennünket, e kis gyülekezetet is látogatásával megörvendeztetni méltóztatott. Mert kiesi és sze­gény e gyülekezet; olyan, mint a nagy tenger kö­zepén hánykolódó kis csónak, a melylyel a habok csak könnyedén játszanak, és mint kicsi játékszert irgalomból megtűrnek ós meghagynak. Távol esve evangyélmi egyházunk minden gyülekezetétől, kö­rülbelül 30,000 más vallású lakosság közt él e parányi 200 lélek, a mely gyülekezetünket alkotja. A hivek szegények s kézimunkából élnek, és itt — a hol egy nagyhatalmú főúr, csak az ő valláshiveit pártfogolja — alig is találnak elég munkakört, hogy munkájuk után tarthatnák fenn önmagukat s egyházukat és inkább a fővárosban keresnek fog­lalkozást. Itt az erős és nagy vagyonnal rendelkező más két egyház, — kath. ós ref. — a hol a hivek kevesebb egyházi adóval terheltek, alkalmul kínál­kozik a gyengébbeknek, hogy azok karjaiba vessék magukat. Itt a másik oldalról a fenyegető veszély, mely a tagokat elszóllitja szülőhelyüktől s más he­lyen települnek, a hol kényelmesebb az élet, köny­nyebb a teher. Mindezen veszélyek már-már elbo­rítanak bennünket. Azért azon kérelemmel járulunk Főtiszt, főpásztorunk elé, hogy kegyes, jóakaró pártfogásából ne rekesszen ki bennünket, mert a nélkül elveszünk. Nem a hitbuzgóság kevés itt, de kevés a kéz, a mely munkálkodik, de a mely ha észreveszi, hogy szívesen jön a segély, nagy öröm­mel fog a munkához. Midőn tehát e kicsi gyüle­kezetet a Főtiszt, s Mélt. püspök úr kegyeibe aján­lom, kívánom, hogy a jó Isten adjon mindnyá­junkba szent lelket és erőt." — Mire a püspök úr rövid válaszában megköszönte, hogy a csákvári ev. gyülekezet helyzetét oly körülményesen vázolta a lelkész, ő abból adatot merít arra nézve, hogy a baj lehetőleg orvosoltassék ; és hogy e hitbuzgó, de elszigetelten álló szegény gyülekezet, a mely mintegy missió pont. továbbra is fennmaradjon, a tőle telhetőt elköveti. Ezek után a testvér ref. egyház elöljárósága üdvözölte főpásztorunkat Szé­kely József ref. lelkész vezetése alatt. Azután Csákvár község elöljárósága s képviselőtestülete tisztelgett a püspök úr előtt, Szabó Sándor hely­beli jegyző vezetése alatt. Az üdvözletek elhang­zása s az üdvözlők eltávozása után a presbyterium ülésezett a templomban a püspök úr elnöklete alatt, a hol is a lelkész által szerkesztett egyházlátogatási jegyzőkönyv, illetve jelentés vétetett tárgyalás alá, a melyből kiemelhető, hogy a főpásztor örömének adott kifejezést a fölött, hogy e kis gyülekezet a nagy terheket készségesen hordozza és a hátralék kevés. Továbbá, hogy miután lelkész-tanítóság van : okvetlen szervezni kell államsegélylyel a tanítói állást, a lelkészi állás jövedelme pedig emelendő. — Másnap azaz jún. 10-én volt, a tulajdonképeni ünnepély, a mely délelőtt 9 órakor isteni tiszte­lettel vette kezdetét. Az isteni tisztelet alkalmával, miután Hering Lajos esperes az oltár előtt egy epistolai igét s egy agendalis imát olvasott fel, a helybeli lelkész tartott egyházi szónoklatot II. Kor. 9. 6—12. versei alapján. Ennek végeztével püs­pök úr lépett az oltár elé és egy szívhez szóló gyönyörű beszédet mondott, a melyben a hit általi megigazulásból indulva ki, az abból folyó köteles­ségeket fejtegette, majd szivére kötötte a gyüleke­zetnek, hogy drága kincsüknek, szeretett magzatja­iknak nevelésére, iskoláztatására nagy súlyt fektes­senek, a miért is rendszeres tanítói állás szervezését ajánlotta figyelmükbe ; továbbá hogy a szeretetet egymás közt és a másvallásuak iránt ápolják és ne­veljék, hogy ne uralkodjék köztük a gyűlölködés, irigység s egyéb bűn ; végre az egyházhoz s ha­zához való szeretetet kötötte szivükre. Ezután nagyszámú megjelentekkel egyházi közgyűlés tar­tatott, a mely alkalommal a lelkész egész jelentése felolvastatott s egyes pontjaira megjegyzés tétetett. Ugyanezen gyűlés végeztével dr. Nagy Vilmos megköszönte igen szép, lendületes szavakban a püspök úrnak igazi atyai jóindulatát, a melyet itt tapasztalni van szerencséje. A gyűlés után tartott ebéd végeztével püspök úr kíséretével elhagyta a kis gyülekezetet, a hol oly szívesen s lelkesedetten fogadták és tovább utazott Oroszlánra. Dr, Baltik Frigyes úr kíséretével Osákvárról junius hó 10-én d. u. 4 órakor érkezett — harang­zugás mellett Oroszlánra. A falu határában szép bandérium várta s a mint a fogatokat megpillantották a legények, a püspök kocsija köré sorakoztak s a szakadó eső daczára az egyik lovas szép és meleg­szavakkal üdvözölte, ki is kegyesen válaszolt üd­vözlő szavaira. A zöld gallyal s nemzeti zászlókkal díszített paplakon, az egyháztanács ólén a helybeli lelkész üdvözölte, majd utána egy hajadon a leányok nevében mondott üdvözletet, átnyújtva egy gyö­nyörű virágcsokrot. Mindkettőnek szép szavakkal köszönte meg ezen fogadtatást a püspök úr. — Ezután a presbyterium tisztelgett, majd utána já­rásunk főszolgabirája üdvözölte. — Hat órakor a presbyterium jelenlétében megtartotta az értekez­letet, melyen résztvettek : Hering Lajos esperes és Nagy Vilmos kir. tanácsos mint egyházmegyei felügyelőnk helyettese, Horváth Sándor egyház­megyei és egyházi jegyző s a helybeli lelkész. — Június 11-én 8V 2 órakor kezdődött a nyilvános isteni tisztelet, a mikor is az első ének után Hor­váth Sándor egyhm. jegyző lépett az oltár elé s alkalmi textus felolvasása után buzgó imát mondott. A második ének után a helybeli lelkész lépett a szószékre s a kitűzött szentírási igét Gra­lat : 5, 13—15. alapján szívhez szóló szent beszédet

Next

/
Oldalképek
Tartalom