Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Raffay Sándor. A hit bibliai képekben

mondott ; majd a püspök úr — négy lelkészszel — az oltár elé lépve gyönyörű, könnyeket fakasztó be­szédet intézett a nagy számban összesereglett hi­vekhez, mire aztán buzgó imát és áldást mondott. — Ezek után elkezdődött a canon, visitatió, mely­nek befejezte után örömét, megelégedését nyilvá­nítva s a helybeli lelkész által mondott Köszönetet fogadva, kíséretével távozott a szentegyházból. — Eövid ebéd után d. u. 1 V a órakor kisérve az orosz­íáni bandérium által, a mikor is a szomszéd határ­ban újra egy legény köszönő meleg szavakat intézett a püspökhöz, kíséretével a tatai vasúti állomásra távozott, a honnét a vasúton Komáromba utazott. Komáromból június 12-én d. u. 4 órakor in­dult el dr. Baltik Frigyes, a dunáninneni kerü­let ág. h. ev. püspöke, hogy Szenden canonica visitatiót tartson. Vele jött báró Solymosy Ödön, a fejérkomáromi egyházmegye felügyelője, Hering Lajos u. a. egyházmegye esperese es Horváth Sándor, az egyházmegye jegyzője. Út­jokban, N.-Igmándon Konkolyi Thege Lajos fő­szolgabíró fogadta a képviselőtestület nevében ; a falu magán- és középületei fel voltak zászlózva a magas vendég tiszteletére. Nevezett főszolgabíró a kísérethez csatlakozva, 6 órakor érkeztek a fa­luba. A határon nagy kocsi kiséret és 16 tagból álló bandérium élén Szebik Gyula jegyző üd­vözölte, mire püspök urunk rövid, de velős sza­vakban válaszolt. Ezután Szebik Gyula a lelkes fiatalság élén megindította a menetet a falu felé, hol a virágokkal és olajágakkal feldíszített s „Is­ten hozott" felirattal ellátott diadalkapu alatt, nagy éljenzések között elrobogott a hintók s a kocsik serege. Ekkor megszólaltak az evang. és refor­mátus templomban a harangok, hirdetve a várva­várt vendég megérkeztét. Ez alatt a tanító felállí­totta két sorban a paplak ajtaja előtt a fehér ru­hába öltözött nagy és kis leányokat; a nagy le­ányok kezében virágcsokor, a kis lányokéban pedig rózsalevéllel megrakott kosárkák voltak, hintve a virágot a szeretett főpásztor útjára. Mi­kor a sorfal fel volt állítva, kilépett a helybeli lelkész: Hering Lajos, teljes ornatusban a pap­lak ajtaja elé. Néhány percznyi várakozás után megjelent a püspök fogata a várakozó sokaság előtt, melyből lelkes éljenzés közt szállt ki s ment a virágokkal behintett s a fehér ruhás lányok sor­fala közötti úton, ahol a helybeli lelkész fogadta és üdvözölte főtiszteiendőségét, kérve a szeretett főpásztor áldását gyülekezetünkre és annak tag­jaira, mire az megható, lelkes szavakban vála­szolt. Ezután felügyelő urunkat üdvözli lelkészünk, mire az felemeli hatalmas szavát, nagyszabású be­szédje elragadja a hallgató közönséget. De a lányok sem feledkeztek meg szeretve tisztelt fő­pásztor és felügyelő urainkról. Két leány virág­csokrot nyújt át üdvözlő beszéd kíséretében egyik a püspök, másik a felügyelő úrnak. Ajándékaik, mint kedves emlék fogadtattak. Nemsokára jöttek a presbyterium, a különböző felekezetek s a köz­ségi küldöttségek tisztelgői. Már estére járt az idő, midőn a püspök a presbyteri közgyűlést megnyit­hatta, mely alkalommal tárgyalás alá vétettek a canonica visitationális jegyzőkönyv főbb pontjai, midőn a szent edényekről szóló szakasz került tárgyalásra, br. Solymosy Ödön felügyelő el­vállalta 3 kehely bearanyoztatását. Másnap, vasár­nap, nagy közönséggel telt, virágokkal és koszo­rúkkal felékesített templomban istentisztelet volt, a prédikáczió a róm. irt levél 3. r. 21—28. vről szólott. Az evangelium felolvasása előtt mintegy 50 személyből álló vegyes kar énekelte az „Erős vár a mi Istenünk" czimű egyházi éneket. Ezután következett a hatalmas egyházi szónoklat, mely a szónoknak mély theologiai képzettségéről ós ki­váló szónoki tehetségéről tanúskodik. A prediká­tió után a püspök úr lépett, az oltár elé, fejteget­vén a hit általi megigazulást, mint az ev. egyház­nak sarkalatos tanát, int a kölcsönös szeretetre és türelemre, melyek a hitnek drága gyümölcsei ; buzdit a vallásunkhoz való törhetlen hűségre, er­kölcsös és jámbor életre, végül atyai áldását adja a gyülekezetre és annak tagjaira. Az istentisztelet után egyházi közgyűlés volt, melyen a hivek tel­jes számmal részt vettek. Méltó befejezése volt a nagy ünnepségnek az azt követő válogatott ven­dégekből álló szeretet-lakoma, a mikor a jelen­levők közti vig kedv és kellemes társalgás tette testvériessé a különböző vallású társaság tagjai közti viszonyt. A vig társalgás közt folyó ebéd után, meghúzatott a harang, hirdetvén szeretett főpásztorunk távozását. Ezután a fehér ruhás lá­nyok ismét sorfalat képezve, felálltak a paplak aj­taja előtt, hintve a virágot a püspök úr útjára. Kis vártatva jött is a magas vendég harsogó él­jenek közt a fogathoz, még egy búcsúzó beszéd­del üdvözlik. „Isten veletek!" s ezzel elrobogtak a fogatok, kisérve számos lovas és kocsik áltál a szomszédos falu határáig Szákig, honnét az új tisztelgők kisérik szerény falujukba. Di, Bältik Frigyes főpásztori kőrútjában jún. 17-én érkezett Székesfehérvárra. A városi hatóság­részéről Bée István rendőrfőkapitány, az egyház részéről Procopius Pál felügyelő íogadta 5 tagu küldöttséggel a vasúti állomásnál. A ref. egyház harangjainak zúgása közben vonult a fő­pásztor az evang. egyház templomához, hol G-áncs Jenő lelkész a 122. zsoltárral üdvözölte. A ref. egyház presbyteriuma Tatay Imre lel­kész vezetése mellett tisztelgett, a mezőföldi egy­házmegye részéről is a testvéri szeretet meleg szivélyességével. Az ev. nőegylet szép emléktár­gyakkal kedveskedett s G-áncs Ilonka nyújtott át szép fehér virágcsokrot üdvözlő verses köszön­tővel. Az ifjúsági egylet elnökének Procopius Györgynek köszöntése után, kiváló elismerésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom