Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Raffay Sándor. A hit bibliai képekben

Pedig Jézusnak, a hit fejedelmének közelébe is beférkőzött a kishitűség és hitetlenség. Ismét hajóban látjuk az Urat tanítványaival. A Tiberiás tengerének túlsó partjára igyekeznek át. A Mester fáradt, csendes álomba ringatá a kis hajó himbálózása. A tanítványok aggodalmasan figyelik, mint tornyosulnak a sötét felhők az ég peremén. Gyorsan torlódnak egymásra az előbb még foszlányokba szétszórt fellegek. Már szél is támadt, mely folyton izmosodva hullámokba fodrozza a vizet, emelve-sűlyesztve a kicsiny hajót. Egész erővel kell már tartani a kormányt, két ökölre fogni az evezőket és küzdeni a fellázadt elemekkel. A szélvész orkánná vált, a kis hajó örvénybe került, forog-forog, vészesen hánykolódik. A szivekben megfogant aggodalom kiült már arczaikra, kezük megbénult, szavuk elakadt, segedelem után áhitoznak önkénytelenül. Es az Ür csak aluszik. Mi lesz velük, mi lesz Vele?! — Csak nem hullámsír lesz a jutalmuk, a miért életüket a Messiáshoz kötötték? — Es kétségbeesésükben ahhoz fordulnak, ki oly sok más embert megtartott, s felrázzák és kérik : „Uram, tarts meg minket, mert elveszünk." Szánalommal tekint az Ur a megrémült tanítványokra s csak annyit mond : „Mit féltek, óh kicsinyhitűek." Es elcsendesitett szelet, tengert és aggódó sziveket. (Máté 8, 23 s. köv.) Válságos helyzetben, nehéz órákban nagy próbát áll ki a hit; boldog, ki az Urat akkor megtalálja. De a hitnek megőrzéséhez folytonos éber vigyázat is kell. Nagy kincset nagyon kell őrizni. Péter nem vigyázott, kicsinyes okokból, könnyelműségből megfeledkezik, mit ígért Mesterének és háromszor tagadja meg őt, pedig csak a szolgák kísértették. (Máté 26 r.) De kihagyhatnám-e Tamást, a kételkedőknek örök példaképét? Megrebbent a nyáj, majd meg szorosan öszszebújt, a pásztor elhagyta. Csöndes kis szobában, bezárt ajtók mellett beszélgetnek a nem rég múlt dicsőségről, álmokról. Most már mindennek vége. Nem mernek kimenni, félnek a néptől. Bosszújától vagy gúnyjától félnek-e jobban, talán maguk sem tudják. Meg-megakad a beszéd, de annál gyakoribb a sóhaj. A bánat, csüggedés, a tanácstalanság úgy lerí arczaikról. Tekintetük nem keresi egymást, nem keres az semmit, a földön pihen. Es egyszerre hallják az elveszett Mester szavát: „Békesség nektek!" — Fölpattannak, zavartan, félelemtől elfogódva csak néznek-néznek, megállott még a szivük dobogása is. De szól a szelíd hang: „Békesség nektek!" És ott látják maguk előtt a feltámadott Krisztust. Álomnak szép, de hogy lehet valóság?! Hiszen látták kiszenvedni a kereszten, ott voltak sírjánál és mégis —, nem hisznek szemeiknek, nem bíznak hallásukban, hozzá mennek, megtapintják sebeit, és akkor véghetetlen öröm tölti be Jelkeiket. Ime tehát az Úr él, nem liait meg örökre; amint előre mondá, feltámadott ! Mégsem volt hát hiábavaló az ő hitük, balgatag reményük. Tamás nem volt ott. de elbeszélik neki, mit láttak, mint jelent meg köztük a Mester. I'ejét rázza és kételkedik. Bizonygatják, de ő csak azt mondja: ,.Hacsak nem látom az ő kezein a szögeknek helyeit, hacsak nem teszem újjamat a szögek helyébe és az ő oldalába, semmikép nem hiszem." És nem hitt a szónak, mert nem látta ő maga is az Urat. És megjelent neki ismét az Úr, teljesült a vágya, megfoghatta hitének tárgyát s elámulva, megszégyenülve csak e vallomásra nyílnak ajkai: „Én Uram és én Istenem!" Mondjam-e, hogy a Tamások faja még máig se veszett ki? Akiknek szintén elmondhatjuk mi is Jézussal: ..Boldogok, akik nem láttak és hittek." (János 20, 19—29) Mert voltak olyanok is. Nem Jézusnak közvetlen környezetében találjuk meg ezen erős hitnek példaképét, hanem tőle nagyon is távol. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Nagy ünnepélye volt e hó 9-ikén a csákvári ág. h. ev. gyülekezetnek, ugyanis e nap délutáni 6 órakor érkezett körébe Csabdiról egyházlátogatás végett dr. Baltik Frigyes püspök úr. — A határ szólén — illetve a nagy záporeső miatt — VértesBogláron várt a nagy számú lelkes csapat élen a moóri járás főszolgabírójának megbízásából S z ab ó Sándor csákvári jegyző, a ki örömmel üdvözlé a nagy vendéget, hogy egyházi kőrútjába ejtette Csákvárt is. és kivánta, hogy jól érezze magát csinos városunkban. — Azután a kocsik egész serege által kisérve tartá bevonulását a főpásztor hivei körébe. — Kiséretében voltak H er i rig Lajos fehér-komáromi esperes, dr. Nagy Vilmos egyházmegyei helyettes felügyelő r.-komáromi közjegyző, Horváth Sándor egyházmegyei egyházi jegyző, velegi lelkész. Ugyancsak Csabdiról kisérték Szűcs Jenő vaáli járási főszolgabiró. Hoffmann Ágost németegyházi birtokos, G ö 11 n e r Károly csabdi felügyelő ós Bélák Géza csabdi lelkész. — Harangzúgás közt ért a kocsi sora — mert a testvér ref. egyház is meghúzatta harangjait — a lelkészlak elé, a hol a szép diadalkapu alatt teljes papi ornátusban várta, nagy néptömeg által körülvéve, a helybeli lelkész a presbyterium élén a kedves vendéget s rövid beszéddel üdvözölte. — A beszéd után egy magyarruhás hajadon lépett az agg főpásztor elé és egy gyönyörű élővirág koszorút nyújtott át neki. Azután a kisérettől kör-