Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Jelentés a soproni gyülekezetben gyakorlatba veendő belmissiókról

Tizenötödik évfolyam. 23. szám. Orosháza, 1897. június 10. Előfizetés dija : Egész évre . . 6 frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt £JO kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal > . S frt Fél oldal.... 4 n Negyed oldal . . 2 „ Ennél kisebb . . 1 ,, Bélveg külön 30 kr. Jelentés a soproni evang. gyülekezetben gyakorlatba veendő belmissióra vonatkozólag. (Folytatás.) II. A szegény ügy. A szegények és nyomorral küzködők te.^ti és lelki gyámolitása a keresztény egyháznak kezdettől fogva egyik főgondját képezte s e tekintetben a soproni gyülekezet kiváló helyet foglal el ; amenynyiben csupán a szegények segélyezésére tett kegyes alapítványokból évenként különböző napokon mintegy 2200 frtot oszt ki e gyülekezet szegényei között s ezen felül az egyes vagyonosabb jóltevők által időközönként részint készpénzben, részint tüzelő fában s rnhanemüekben a szegényügyi bizottság rendelkezésére bocsátott adományok öszszege fölmegy átlag 200 frtra; ügy hogy a karácsonyfa — nőegylet, árvaház, kisdedóvoda javára évenként egyesektől begyült s szegény gyermekek felruházására forditott összegeket is figyelembe véve (az árvaház és kisdedóvoda rendes évi — közel öt ezer forintnyi — kiadása nélkül) a kizárólag evang. forrásból eredő évi sesegélyezés a 3000 frtot jóval felülhaladja. Ide nem számitva a gyülekezeti, ifjúsági- és női gyámintézet évi gyűjtését, az evang. testvéregyesület és diakonissza intézet áldásos működését, sem pedig a városi interconfessionális jótékony nőegylet, városi alapítványok, egyes társaskörök, szegónyápolda, népkonyha, kórház s egyéb jótékony társulatok tetemes adományait, melyekben a mi gyülekezetünk szegényei is részesülnek. Szeretnék e helyen gyülekezetünk kebelében fennálló különféle jótékonysági intézetekről, nevezetesen a magyarhoni evang. egyházainkban eddig még alig ismert s kellőkép nem méltányolt „diakonissza" és úgynevezett „testvér egyesületről" bővebben is megemlékezni: éspedig -— amannak terjedelmes és kimerítő évi jelentése amúgy is nyomtatásban közkézen forogván, főképen az utóbbiról mely gyülekezetünkben egyik lelkész elnöklete alatt immár közel félszázad óta folytatja áldásos munkálkodását s 90 krnyi csekély évi tagsági-dij mellett szegény sorsú családjaink számára betegség esetén ingyenes orvosi segélyt, ingyen orvosságot és betegkosztot s újabban a diakonisszák közbejöttével, amennyire lehetséges, szakszerű ápolást is rendel s elhalálozott tagjait tisztességes eltakarittatásban részesiti; s melynek a lefolyt évben is 3712 tagja volt; 5808 orvosi rendelvényt s 501 adag betegkosztot fizetett ki és 87 elhunytnak temetési költségeit fedezte; mely egyesület tehát ép a gyülekezet szegény és legszegényebb sorsú tagjait kapcsolja szorosan az egyházhoz. Mindez azonban jelen előterjesztésünk keretén kivül esvén, hogy túl hosszadalmasak ne legyünk, ezúttal csupán a fentebb emlitett gyülekezeti alapítványok mikénti kiosztására kívánjuk figyelmünket fordítani; annál is inkább, mert a többi czélszerüen kezelt és áldásosnak bizonyult jótékonysági intézkedések birálgatásába bocsátkozni sem jogunk, sem okunk nincsen. A gyülekezeti szegényügyi bizottság által gyakorolt módszert azonban méltán kifogásolhatjuk. A bizottság ugyanis az alapítványokban megjelölt napokon az esedékes segélyösszegeket az ülésterem ajtajában összesereglett — akárhányszor szerénytelen tolakodó szegények, illetőleg koldusok között 1—2 frtos, sőt akárhány esetben 50 kros s néha még kisebb adományösszegekben osztja ki, mi által az illetőkön segítve nincsen, mert a nyert csekélységből még egy napi szükségleteiket is alig fedezhetik. A szemérmes és segélyre valóban rászoruló szegények pedig ilyformán a jótékonyságból majdnem teljesen kizáratnak.