Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Jelentés a soproni gyülekezetben gyakorlatba veendő belmissiókról

A szegényügy, mint a lelkipásztorkodásnak egyik igen fontos ága, gyülekezetünkben oly formán volna rendezendő, hogy az a lelkészek kezében összpontosittassék és pedig következőképen: A szegényügyi bizottság a gyülekezeti szabályzat értelmében megalakul, még pedig a lelkészi kar javaslatának meghallgatása mellett oly hitbuzgó és a szegényügy iránt érdeklődő convenu tagokból, akik a város különböző utczáiban lakván, a körülöttük élő szegények és ügyefogyottak viszonyai felől határozott és megbízható értesítést nyújthatnak. A szegényügyi bizottságnak ne — mint eddig — világi, hanem mindenkor lelkészein öke legyen, mint egykor a gyülekezet áldott emlékezetű lelkészének Wagnernek idejében volt s csupán a másodelnök választassék a világi tagok sorából, az ügykezelés az egyházi elnök kezében összpontosulván; annál is inkább, mert több szegényügyi alapítvány a segélykiosztással határozottan a lelkészt bízza meg. A lelkész előtt bizonyára nagyobb bizalommal tárja fel szomorú helyzetét a szemérmetes szegény; a lelkésznek legjobban kell ismernie a gyülekezet szegényeit s igy alaposabban indokolt segélyezési javaslattal léphet a szegényügyi bizottság elé. A szegényügyi bizottság ülésein a lelkészek lehetőleg minden alkalommal mindhárman jelen legyenek. A szegényügyi bizottság az eddig szokásos és a segélypénzeket szétforgácsoló eljárás helyett elvül tűzi ki maga elé, hogy kevesebb egyént, de nagyobb összeggel, legalább is egyenként 5 frttal kíván segélyezni, hogy ilyformán a valódi szegények ne csupán a koldusalamizsnát, hanem lakbér, élelmiszer, ruházat, szóval égető szükségletük fedezésére számottevő fedezetet nyerjenek. Kívánatos, hogy nagy szükség esetében az illető szegényügyi bizottsági tag, vagy a szegényeket látogató lelkész előterjesztésére az elnökség azonnali segélyt is utalványozhasson, a legközelebb tartandó ülés jóváhagyásának reményében. Ha a lelkész a nyomorultak körében megjelenvén, nem csupán az ige malasztjával táplálhatja a szerencsétleneket, hanem nekik anyagi vigaszt is ígérhet és nyújthat. — ez által ama sors üldözte, szánandó hitrokonok szivét sokkal biztosabban megnyerheti az egyháznak és azoknak kunyhóiban is sokkal hathatósabban építheti istenországát. Az ínséggel küzdő szegényeket mi sem fűzi oly szorosan a gyülekezethez s vezeti oly biztosan Istenhez, mint az a tudat s tapasztalás, hogy hitrokonaik nem hagyják őket nyomorúságukban elveszni. Az ülésterem ajtajában megjelenni szokott koldusok helyett pedig csupán a testvéregyesületi évi befizetés (személyenként évi 90 kr.) volna teljesítendő s a fent megjelölt segélyezések után netán még fenmaradó pénzösszeg köztük kiosztandó. Ilyformán a szegények segélyezéséből a gyülekezetre valóban áldás háramlanék, a lelkészek pedig a hivek legalsóbb rétegeiben is hathatósabban gyakorolhatnák a lelkipásztorkodást s a rájuk bízott és elveszni nem engedett lelkekről egykor sokkal könnyebben adhatnának számot Isten előtt. Ez pedig megtörténhetnék, ha a gyülekezeti elnökség jó eleve inforináltatván, a szegényügyibizottságnak ilyképeni megalakításáról gondoskodnék. (Már megtörtént) Óhajtandó volna továbbá, hogy a gyámintézeti nőegylet a távoli hitrokonok segélyezése mellett egyszersmind a helybeli szegények gyámolitásában is a szegényügyi bizottságnak tevékeny munkatársául szegődnék s áldásos működését gyülekezeti szegényeinkre is kiterjesztené, anélkül azonban, hogy ez által a városi nőegyletet üdvös munkájában legkevésbbé is megzavarná. Ugyancsak a szegénvügygyel kapcsolatban kívánatosnak tartjuk, hogy — miként jelenleg, úgy jövőben is — ez árvaházi bizottságnak elnöke mindenkor lelkész legyen. A helybeli városi szegényápoldára (keresetképtelen aggok menhelye) vonatkozólag megemlítjük, hogy az ottani evang. vallású öregeknek nem csupán évenként kétszer, még pedig az ádventi és nagyhéti napokban tartunk, ott künn az ápoldai épület evang. imaházában úrvacsoraosztással egybekötött külön rendes isteni tiszteletet, hanem ezenkívül is időnként többször, főképen a téli hónapokban, megjelenünk körükben, délesti áhítatosság végzése czéljából. III. Evang. legényegylet. Hogy az iskolából kikerült s a mai társadalmi élet romlott levegőjében mindennemű káros befolyásnak, socialismusnak, korhelységnek, erkölcsi eldurvulásnak s a vallástalanság veszedelmének kitett tapasztalatlan serdülő ifjúság lelki vezetéséről műveléséről, a hitbuzgóságban s egyházias, érzü-