Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Jelentés a soproni gyülekezetben gyakorlatba veendő belmissiókról

lódásnak, féltékenységnek magját hintette volna el, úgy a hitrokonok, mint a lelkészek között; mig igy az egész gyülekezet szép egyetértésben, lassan, ele biztos léptekkel halad a magyarosodás terén is előre. Azt sem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy föld- és szőlőműveléssel s napszámba járással foglalkozó hiveink zöménél az ily látogatás csupán néhány téli hónapra terjedhetne ki s ekkor is jobban csak vasárnap és ünnepnapokon volna gyakorolható, mert a családtagokat máskor otthon, avagy a lelkészi látogatásnak megfelelő hangulatban alig találhatnánk s hogy ilyformán a közel "2000 családból álló gyülekezetnek csak egyszeri meglátogatása is sok évet venne igénybe s tán épen azoknak kellene a lelkiatya megjelenésére soká várniok, akiknél annak látogatására legnagyobb szükség volna. S kérdés, vájjon a lelkész az ily naprólnapra ismétlődő s nagyon is fárasztó látogatások mellett rendelkezhetnék-e elegendő idővel, fizikai és lelki erővel s szellemi rugékonysággal egyéb hivatalos teendőinek végzésére ; képes lenne-e a vasárnapi és ünnepnapi, valamint hétköznapi, továbbá az úgynevezett „heti" ós szombat clélesti egyházi beszédre, a különféle és igen gyakori functiókra kellőképen előkészülni s e mellett a vallásoktatást végezni, a sokféle bizottsági üléseken tevékenyen résztvenni, iskolákat látogatni, hivatalos levelezéseket, confirmátiói-oktatást, esperességi és kerületi megbízatásokat s. t. b. teljesíteni, családi ügyeiben eljárni s még önművelésére is gondot fordítani? Nem válnék-e az ily ürügy és alkalom nélküli látogatás gépszerű robot munkává, mely a lelkész erejét kimeríti s melynek nyomán áldás mégis csak ritkán fakad, a mennyiben az illető -családokat a kellő ok nélküli meglepetés nem találná a megkívántató kedélyhangulatban? Mindezen és egyéb nyomós okok figyelembe vételével a soproni evang. lelkészi kar abban állapodott meg, hogy egyelőre rendszeres látogatásokat csakis oly családoknál tesz, ahol erre megfelelő alkalom kínálkozik. Nevezetesen mindegyik lelkész, midőn a hivatalos hetesség róla lemult, kötelességének tartja azon családokat meglátogatni, melyeknek kebelében az elmúlt hét folyamán valamiféle functiót teljesített, akár örvendetes : keresztelés, esketés, akár szomorú : beteggyónás, temetés — lett légyen is az. Ilyenkor megvan a kellő alkalom, a mely a lelkipásztori látogatást indokolja s bizonyára a kellő hangulat is, mely a látogatás hatását biztosítja ; továbbá az ilyen családok viszonyai felől a lelkész már előzőleg is tájékozva lévén, könynyebben eltalálja a kellő hangot, melylyel a családtagok szivéhez szólhat. Az egyházi esketés fontosságának emelése és az egyházias szellemnek az újonalakitott családokban is meggyökereztetése czéljából tervbe vettük, hogy a németországi egyházakban máris behozott és áldásosnak bizonyult, a családi élet legfontosabb eseményeire kiterjedő „házassági emlékkönyvet" Christliches Hausbuch und Familienchronik) — gyülekezetünkben is meghonosítjuk s azon leszünk, hogy az az eskető lelkész által minden új házaspárnak ingyen kézbesittessók. Igen természetes, hogy ezen rendszeres látogatások mellett továbbra is érintetlenül fennmarad a kivételes esetek által parancsolt s eddig is folyton gyakorolt lelkipásztorkodás, midőn a viszálykodó házasfelek kibékítése, vagy egyéb családi egyenetlenség megszüntetése, hosszas betegségben sínylődök megvigasztalása, elaggott házasok. szegények, a sors csapásai által sújtottak, özvegyek és árvák hitben való megerősítése s. t. b. a lelkésznek a hívekkel való személyes érintkezését szükségessé teszik. Mindezen látogatásokat, az azok alkalmával szerzett tapasztalatokat és magával hozott benyomást a lelkész az illető családok viszonyainak megjelölésével a hetenként tartandó papi conferentia elé terjeszti közös megbeszélés végett s a meglátogatott családok neveit a netán szükségesnek vélt fontosabb mozzanatok megemlítése mellett egy e czélra készült „naplóba" jegyzi be, mely napló adandó alkalommal nem csupán a lelkésznek szolgál tájékoztatásul, hanem utóbb is az egész gyülekezet beléletének megismeréséhez értékes kútforrás leend. Ezen eljárást a lelkésznek a conventi választások által újjáalakult gyülekezetben azonnal megkezdik s amint egy bizonyos idő múlva annak helyes vagy helytelen voltáról meggyőződtek, a szerint fogják azt továbbra is fenntartani, kibővíteni vagy módosítani ; miként most, úgy akkor is kérvén és követvén Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Urunknak erre vonatkozó bölcs tanácsát és útmutatását. (Folyt, köv.)