Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Laukó Károly. Nyugdíjintézetünk

Nyugdijintézetünk. „Jobb ma egy veréb, mint holnap 6gy túzok !" Közmondás. A pápisták congru a-ü gyének rendezését az államhatalom vette kezébe. Hát az ev. papság congrua-ügye mikor, kik által és hogyan lesz rendezve? Késik-késik, de talán ez sem marad el végképpen ! És az ev. papság nyugdijkérdése? Ezt, úgy látszik, egyedül magunknak kell megoldanunk és pedig egyelőre úgy a hogy; de inkább oldozgassuk valahogy, mint sehogy. Szegények vagyunk, de ország-világ tudja, hogy küzdő ev. papságunk 400 év óta sok és nagy szolgálatokat tett és tesz egyházunknak, hazánknak, a közerkölcsiségnek, a nemzeti alkotmánynak' és közigazgatásnak egyaránt, mert mi sohase vontuk be azt a zászlót, melyre őseink e két szót irták: „Istenért és hazáért!" Jó szolgálatainkért a J. Kr. nevében sokszor börtönre, vérpadra és gályarabságra hurczoltak, olykor ittott meg is dicsértek; de, hogy állásunk méltóságához és legszerényebb igényeihez s a közélet rohamos fejlődéséhez mérten miből tartjuk el magunkat, családainkat : ezt nem kérdezte senki sem ! Szellemi és testi erőinket az élet delétől késő vénségig — vacátió nélküli szolgálattal! — legtöbbször fekete kenyér mellett és keshedt papi talár alatt kiszipolyozza a világ ; hogy szemeink lehunytával Tiszteletes özvegyeink s papi árváink hol hajtsák le fejeiket, mit egyenek s miből ruházkodjanak : azzal nem törődött senki sem ! Pedig hát : vagy van szüksége reánk ev. papokra az egyháznak, a nemzetnek, a társadalomnak és a közerkölcsiségnek, vagy nincs ! Ha nincs : hadd ürüljenek ki theologiai akadémiáink tantermei s keressen a pezsgő ifjú erő oly életpályát, a melyre szebb reményekkel léphet. — Ha van szükség reánk: ám itt a 12-ik óra, emeljük fel fejünket, szavunkat és kiáltsuk, hogy „vagyunk mi is!" kívánjunk az egyháztól, a társadalomtól és a nemzettől önmagunknak, özvegyeink s árváinknak viszonszolgálatot, legalább tisztességes megélhetést ! Mi nem irigyeljük, sőt szivből örvendünk a "fölött, ha látjuk, hogy a köz- és magán hivatalnokok — a ministertől le az uradalmi ispánokig és a pénzintézeti szolgákig — maguk, özvegyeik és árváik megfelelő nyugdíjban és segélyben részesülnek ; de nekünk is van jogunk követelni, hogy közszolgálatunk után minket és családainkat se dobjon el. mint kifacsart czitromhéjt a világ! Szép dolog, hogy legközelebbi zsinatunk a papi nyugdíjügyet már nem mellőzte, annak létesítését elvben kimondotta. No hát küzködünk is, nyűglődünk is ezzel a nagy és fogas elvvel sokat és nagyon. Derék Zel en ka püspökünk reáfektette ismert szervező nagy erejét, roppant munkával összeszerkesztett egy nagyszerű nyugdijtervezetet s midőn az elkészült vázra húst rakni, a testbe életet lehelni akart : a szép tervezetre a nem ábrándozó, kérlelhetlen mathematikus azt mondotta, hogy lehet, lehet, — de pénz ! pénz ! pénz ! Újra kezdtük. Megbíztuk Gr lauf esperest, hogy az előző nagy elaborátum felhasználásával készítsen újabb nyugdijtervezetet. Grlauf már látva a lehetetlent, igen szerény igényekhez mérte és szabta tervezetét: 600 frt nyugdíj, 300 frt özvegyi segély. — És íme a kegyetlen mathematikus még erre is azt mondotta : lehet, lehet, — de pénz ! pénz ! pénz ! A buzgó föesperes — igen helyesen ! —• nem ijedt vissza s azt gondolván, hogy mégis ..jobb v a 1 a m i, mint se m m i" a 600 frt nyugdíjról leszállott 400 frtra s a 300 frt özvegyi segélyről 200 frtra. Tervezetét hivatott erővel, nagy gonddal, fényes papi prudentiával, nyomós erkölcsi és mathematikai érvekkel, igen szépen megindokolta. Észrevételeink lehetnek, lesznek is reá, 0 maga is ezt kéri és várja; de átalán o sságába n, mondjuk ki: jól van, elfogadjuk!... Ha ev. papi nyugdíjintézet manapság még csak igy lehetséges : keltsük életre igy ! Igaz, hogy vézna, sovány szülött lesz, de csak é 1 ő és élhető s legyen, idővel gondos ápolás mellett majd erőre kap. Elődeinknek semmijök se volt, nekünk s a mi özvegyeink ós árváinknak már valamicskéjük lehet, jövendő utódaink pedig megnyugodva s majd illően — kellően biztosítva, bizonnyal áldani fogják a mi küzdelmes kezdő munkánkat ! Szerkesztő Úr szives engedelmével a szabályrendelet részleteihez is szólani fogok ezen becses egyházi lapunkban. LAUKÓ KÁROLY.