Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Masznyik Endre. A nőkérdés a keresztyén egyházban

ellen. .,A keresztséget kiszolgáltatni — mondja — csak a főpapnak van joga, ki is a püspök, aztán a papoknak és diakonoknak a püspök meghatal­mazása alapján. Szükség esetén azonban a laikus is keresztelhet. De a nőknek szemtelen vakmerő­sége, melynél fogva tanitani akarnának, remélhe­tőleg a keresztelés jogára nem terjed ki, ha csak valami a régiekhez hasonló új bestia nem lép fel közülök. Ha pedig — folytatja tovább — a nők tanitó és keresztelő jogának igazolása végett oly iratokra hivatkoznának, melyek helytelenül Pál iratai gyanánt szerepelnek, vagy a Thekla példá­jára, úgy tudják meg, hogy az az ázsiai pap, ki amaz iratokat koholta, hivatalából kitétetett. À nők hallgassanak !" De mind hiába ! A nőnek megtilthatták, hogy a gyülekezetben beszéljen, de nem tilthatták meg, hogy Üdvözitőjét szeresse s az ó szent ügyéért magát feláldozza, hogy a hitért munkáljon, szen­vedjen s meghaljon. Kiket a férfiak gyülekezete királyi papságok­ból folyó jogaiktól megfosztott ós megalázott, — azokban a Krisztus megdicsőítette önmagát. „A világ corruptiójának az ó-korban -— mondja Le­gouve — a keresztyén nők vetettek gátot. Ök voltak nemünk angyalai. Mig a félvilági hölgyek gyaloghintón hordatták magukat, egy Paula min­denét kiosztva a szegények között, hitterjesztési czélból szamárháton bejárta egész Palestinát ; mig egy dúsgazdag patriciusnő a feslett élet kultuszára 500 rabszolgát ajánl fel Yenusnak, Melania 5000 hitvallót tart el s rabszolganőnek öltözve keresz­tyén foglyokat ápol ; mig a Poppeusok utódai tejben fürödnek, Fabius utódja Fabiola Rómában hátára veszi a bélpoklos betegeket s a maga ala­pította kórházba hordja őket." Igen, a nők nem beszéltek ugyan a gyüleke­zetben, - de éltek a gyülekezetért. Es szúk kö­rükbe visszavonultan imádkoztak, elmélkedtek és tanultak is. Paula görögül, sőt zsidóul is tudott (ma a theologusok se igen tudnak !) és olvasta a theologiai műveket. Marcella Hieronymust is meglepte exegetikai tudományával. S a keresztyén lányoknak — napi eledelük vala a biblia olvasása és tanulmányozása. Es mégis hallgatniok kellett a gyülekezetben ! Ne csodálkozzunk rajta. Mélyre ható oka volt a nő elnémitásának. E jelenség szorosan össze­függ vala a keresztyén egyház jellem- s szerve­zetbeli átalakításával s elkorcsosodásával. Addig, mig a keresztyén egyház, illetőleg a gyülekezetek kegyadományi azaz charismatikus ala­pon állottak, a nő egyenjogú tényező volt a fér­fival ; mihelyt azonban sok külső s belső ok kö­vetkeztében a keresztyén egyház jogegyházzá vál­tozott s szervezete juridikus alakot öltött : minden jogot és hatalmat az erősebb férfinem ragadott magához. Igen : a szellem s szeretet egyházában a<nő is jogi lény, az erő és jog egyházában azon­ban már csak pária. A nő elnémitása az egyház romlásának kezdete. Ott, a hol az erő a jog, az erősebb férfi­nem elnyomta először is a gyengébb nőnemet, aztán pedig az erősebb férfiak, az elöljárók, egy­szóval a papság elnyomta s összes gyülekezeti jogaiból kitudta a gyengébb férfiakat, a hiveket s megszületett a klérus és laos, a klerikusok és laikusok osztálya. Megszületett a hierarchikus egy­ház. S mi eddig az összes hivek (férfiak és nők) közjoga vala, mindaz immár a papság, illetőleg itt is a püspökök s végül a pápa — a legerősebb pap — jogává lett. Nagy s végzetes átalakulás : elvi elváltozás volt ez, mert mig Jézus azt mondá : ahol ketten­hárman egybegyűltök az én nevemben, közöttetek vagyok, — most felhangzik a tétel: „a hol a püspök, ott az egyház, mert a püspök az egyház." Azért az egyházban csakis a püspök, illetve a pap tanithat, kormányozhat, áldozhat, köthet s oldozhat ! Igv lépett a keresztyén hivek egyetemes ki­rályi papsága helyére az érintett többszörös jog­fosztás révén a hierarchia klerikális papsága. Látnivaló tehát, hogy a nőkérdés mélyen belejátszik magának a keresztyén egyháznak leg­fontosabb dolgába s hogy annak megoldása nélkü helyes egyházi reform nem is képzelhető. Immár kit ne érdekelne tehát, hogy milyen álláspontra helyezkedett a nőkérdésben a refor­máczió ? Luther — a mint tudjuk — a tiszta evan­gyéliomi ősalapra állott. Arra vezette vissza a ke­resztyén egyházat is: „Krisztus egyháza — mondá — nem ismer emberi jogot ós hatalmat. Nem pápa vagy püspökhatalom az s nem is valami külső intézmény. Lényege az Istennek igéje és az igaz hit." És tűzbe vetette az egész kanonjogot. S életre keltek az ős keresztyén, a Krisztusi eszmék : nincs különbség se jog, se kötelességben ti köztetek, mert ti mindnyájan Isten gyermekei,

Next

/
Oldalképek
Tartalom