Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Masznyik Endre. A nőkérdés a keresztyén egyházban

•egyek, egyenlők, szabadok és testvérek vagytok. Egybevéve Krisztus teste, hivők gyülekezete, közönséges, azaz katholikus egyház. Fő a Krisztus, ti a tagok, összetartó kapocs a szeretet, — vezér, uralkodó s kormányzó hatalom a Szent-Lélek, a ki kinek-kinek kiosztja kegyadományait, a miként akarja. Kiben ez a lélek, az a lelki rendnek tagja ós minden,egyházi hatalomnak birtokosa. Közjog tehát az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanalkotás, tanfejtés, kormányzás, egyszóval épités. S ez egyházi hatalomból senkit nem szabad kizárni. Csakis nehogy Babel legyen a gyülekezetből, hanem mindenek ékesen és szép renddel folyjanak, azért szükséges a különböző szolgálatokat a különböző kegyadományok alapján szervezni. Joga van mindenkinek prédikálni, de hogy csak azok prédikáljanak, kik erre képességgel birnak, szervezte a hivek közakarata a tanitói hivatalt; joga van mindenkinek kormányozni, de hogy csak azok kormányozzanak, kik erre alkalmatosak, szervezte a hivek közakarata a felügyelő, általán az elöljárói hivatalt. Es igy jár el minden téren. Keresi és beállítja az alkalmas erőket, mindeniket a maga helyére, szolgálat s nem uralkodás végett s felelősség mellett. S nehogy a közhatalom bizományosai a hivatalbéliek, miként hajdan, a közhatalmat magukhoz ragadják, mire a gyarló emberbei mindég nagy a készség, vagyis, hogy a mi papjaink is hierarchikus klérusnak ne tartsák magukat : a reformáczió fényes betűkkel zászlajára irta a hívek közjogának istenileg szentesitett jelszavát: Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, melyet Isten tart sajátjának. (I. Pét. 2, 9) és ezt a zászlót kibontva és magasra tartva ott lobogtatjuk minden gyülekezetünkben, hogy a mi népünk királyi papságának méltóságáról soha meg ne feledkezzék s hivatalbeli papjaink érezzék és tudják, hogy ők maguk is csak mint hivek, királyi papság, — hivatalaikban azonban a gyülekezet megbízottai, szolgái. Felszentelt pap csak a hivő, — a hivatalbeli pap csak felavatott, felesketett hivatalnok. A reformáczió egyháza tehát ép úgy, mint az ős keresztyén egyház, eredeti lényege szerint charismatikus ós nem juridikus alapon nyugoszik. Kérdezzük már most: milyen a nő helyzete az egyházban? Kérdezzük, visszaadta-e Luther a nőknek is elkobzott jogaikat, egyenlővé, királyi papsággá tette-e őket is vagy sem? Igen. Luther a tiszta evangyéliomi elvet a nőkérdésben is érvényre juttatta. A Krisztus egyházában nincs különbség térti és nő között, — mert itt nem a természeti különbségen: a nemen, hanem a hiten sarkallik az élet. A hit az egyház, a lut a papi hivatalnak is a lényege. „Azért — mondja Sermon von der Messe cz. művében — minden keresztyén férfiú pap és minden keresztyén nő papnő legyen, bár fiatal vagy öreg, úr vagy szolga, úrnő vagy szolgáló, tudós vagy laikus ; itt nincs különbség, mert lia másként volna, úgy maga a hit is másmás volna." Hát ez világos és határozott beszéd. S ha mégis Luther műveiben is találunk nyilatkozatokat, melyek a nő papi jogaira nézve nem kedvezők, ennek egyszerű magyarázata, hogy ő az elvek gyakorlati alkalmazásanál mindég számolt a tényleges helyzettel. Eszméje a keresztyén gyülekezetről tökéletes volt, —- de nem tudta azt úgy megvalósítani, a mint ő akarta. „Volna csak — mondá egy ízben — száz vagy kétszáz igazi keresztyén együtt, oh mily dicső élet is volna az ! Nem volna azoknak szükségük sokféle rendre. Hit s szeretet az Igén alapulva mindent létesítenének. De ily gyülekezetet nem szervezhetek, mert nincsenek embereim hozzá." Azért, kinek előbb igazi férfipapokat is nevelnie kellett, dolgát a nőkérdés élire állításával nem nehezíthette. De az elvtől, mit kimondott, nem tágított. Ellenkezőleg, mikor vele szemben Pál apostol ama — szerintünk aligha hiteles— mondására: „a nők hallgassanak a gyülekezetben ! " — hivatkoztak, bátran kijelenté : „Pál — úgymond — csak azért tiltja meg a nőknek a gyülekezetben való prédikálást, mert Korinthosban arra alkalmas férfiak voltak s mert azokat ösztökélni akarta a pródikálásra. De különben hogy is szegülhetett volna Pál a SzentLélek ellen, ki Joel könyvében nyilván megígérte : ós a ti leányaitok prófétálni fognak. Azért a rend. fegyelem és illendőség kívánja, hogy a nők hallgassanak, ha a férfiak beszélnek, — hanem ha nincs férfi, ki prédikáljon, akkor szükség, hogy a nők prédikáljanak." Igy Luther, — s ha megmaradunk az igazi lutheri álláspont mellett, akkor a nők — értem mindég csupán csak azokat, kiknek erre Istentől kegyadományuk van, mert hisz a férfi se mind papnak való — mondom, akkor a nők már rég