Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Masznyik Endre. A nőkérdés a keresztyén egyházban

Tizenötödik évfolyam. 16. szám. Orosháza, 1897. április 22. Előfizetés dija : Egész évre . . © frt. Fél évre ... ti „ Negyed évre l frt KO kr. Esrv szám ara kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő es kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . J-* frt Fél oldal . . . . 4 Negyed oldal . . Ö „ Ennél kisebb . . I , Bélyeg külön 30 kr. A nőkérdés a keresztyén egyházban. Felolvastatott az 1897. április 3-án Pozsonyban tartott Protestáns estén. (Folyt, és vége.) A nök előtt is nyitva volt hát minden tér és mező. Nyitva nemcsak a jótékonyság, az irgalmas szeretet és az alsóbbrendű szolgálatok (alamizsnakiosztás, beszedés, betegápolás), hanem a magasabb szellemi munkálkodásnak köre is. Igen, — az ős keresztyén egyházban voltak nők. kik a gyülekezeti nyilvános istentiszteletek alkalmával imádkoztak, nyelveken szóltak, prófétáltak azaz tanitottak és irást magyaráztak. Magának Fülöp evangyélistának s diakonnak négy leánya volt s mindannyi próféta (Ap. cs. 21, 8.) S maga Pál apostol hány kiváló keresztyén nőt köszönt leveleiben. Ott van a derék Priscilla, a kit munkatársnak nevez, ki éltét is koczkára tette érette és ki Efesusban nem kisebb embert, mint a liires bölcsészt Apollost vezette be a keresztyénség titkaiba. Azután ott Tryphena és Tryphosa, továbbá a kedves Persis, meg a Rúfus anyja, ott Julia, meg Nereus nővére Olypias. Ott Plioebe a kenchreai gyülekezet diakonissája s az apostol levele vivője ! S kell-e mozgalmasabb kép, mint, mely Korinthusban tárul elénk, a hol az asszonyok a legszentebb szabadsági joggal már vissza is élve, egyenesen a hamis nő-emancipatio űtjára léptek s nőiségükből kivetkőzve, a családi élet természetszerű rendjét, a férj hatalmi jogát is nyilván tagadták úgy annyira, hogy magának az apostolnak kellett rendreutasítani őket. S bizony javarészben nekik, meg az olyan thiatirabeli hamis próféta nőknek, minő Jesabel is volt (Jel. 2, 20) köszönhetik a nők, hogy a férfiak türelme végre is elfogyott s kiadták a jelszót: a nő hallgasson a gyülekezetben! Merész követelés volt ez, s soká tartott, inig foganatosíthatták. A nők nem egy könnyen adták fel ősi jogaikat. Adataink vannak, melyek szerint a nők daczára amaz apostoli tekintélylyel is megerősített jelszónak, még a második században is viseltek önálló egyházi hivatalokat. Ki hinné, még a klérus tagjai is voltak! A püspökök mellett ott találjuk a diakonokat, de ott a diakonissákat is (csakhogy az ős keresztyén és a mai alapjában evangyéüom ellenes alakban szervezett diakonissa intézmény között ég és föld ám a különbség!) a presbyterek mellett pedig ott találjuk a presbyternőket vagyis az ti. n. özvegynőket, kiket is a 60 éven felül valók közül maga a gyülekezet választott meg hivatalukra (1. Tini. 5, 9.) S e nőliivatalnokok a gyülekezet többi elöljáróival együtt a közvagyonból, vagyis az áldozati adományokból éltek s azokkal együtt külön helyen az úr asztala mellett ültek s ép úgy, mint a férfiak, tanitottak, kereszteltek, sőt még a püspökök választásába is befolytak. A harmadik századtól fogva azonban a hierarchice szervezett katholikus egyházban már hallgat a nő a gyülekezetben s egészen beszorul a házba vagy a kolostorba. De az u. n. eretnek keresztyén felekezeteknél még ekkor se hallgatnak. T e r t u 11 i á n a nagy egyházatya mondja az eretnekek ellen irt művében : „Es az eretneK nők is mily szemtelenek és követelők ! Nem átallanak tanítani, disputálni, exorcizálni. gyógyítani, sőt talán még keresztelni sem ! " Sőt úgy látszik magában az igazhitű keresztyén egyházban is újra meg újra visszakövetelték a nők jogaikat, mert ugyan ő a keresztségről irt művében erősen küzd az ő nyilvános szereplésük