Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Stromp László. A régi Egyptom vallása

költséget saját erejéből nem fizetheti. Hosszú vita után az egyházmegye az államsegély eszméjét elvetette. A „Loránfty Zsuzsanna egylet Sziiassy Aladárné elnöklete alatt febr. 6-án tartotta Budapesten a ref. főgymnasium könyvtár-termében 111-ik gyűlését. Czélja az egyletnek: a keresztyén könyörülő szeretet gyakorlása és a keresztyén erkölcsi élet felvirágoztatása különösen a nők között. Örvendetes az elnöki jelentésben az, hogy a czélnak megfelelőleg az egylet benső életelevenség tekintetében sokat nyert, még pedig tevékenységének mindkét irányában, mert akár a könyörülő szeretet munkáit, akár a vallás-erkölcsi életnek emelésére irányuló munkásságát tekintjük, bizonyos erőteljesebb, melegebb szellem lakozik az egylet életében. Az egylet külsőleg is gyarapodik, a mennyiben tagjainak száma 116-ról 203-ra emelkedett, kik közül 11 alapitó. 17 pártfogó, 157 rendes és 18 pártoló. A múlt évi bevételek összege, részint tagsági dijakból, részint alapítványok és adományokból 3342 frt 57 kr.. a kiadásoké 2312 frt 99 kr., a tőketermészetű bevételek összege 845 frt, s igy a pénztármaradvány 189 7-re 184 frt 58 kr. Pénzsegélyben részesült 167 egyén, 167 család között 594 darab ruhát osztott ki az egylet, ide nem értve a karácsonyi ünnepélyen kiadott 150 darabot; a szegények között kiosztott 1082 ki. kenyeret és az egyesületnek adott főzelékből egy részt. Az egylet ezenkívül négy árvát neveltetett egészen saját költségén és öt gyermekért tizetett nevelési és tartási segélyt. Adja Isten, hogy a három év előtt, elvetett mutsáimag terebélyes fává növekedjék. s adjon annak árnyéka pihenést sokaknak. A pesii ágostai hitv. ev. magyar egyház-gyülekezet márcz. 25-én tartotta közgyűlését, melyen Horváth Sándor lelkész a közgyűlés elé terjesztette 1896-évi jelentését. A jelentés szerint az idei esketések száma 29-el kevesebb ugyan, mint a megelőző 1895-évben, de még mindég több. mint a mennyi házasságkötés hiveink lélekszámára a statistika elfogadott arányszámai szerint esnék. Hogy az uj házassági törvény életbelépte előtt — mondja a jelentés aránylag több esketésünk volt, mint az új aera, alatt, annak legfőbb oka - a mint ezt műit évi jelentésemben is érintettem — abban a körülményben rejlik, hogy a vegyes házasok közül ma jóval többen esküsznek a katholikus fél lelkésze előtt, mint a múltban, még pedig azért, mert ma nem lévén alkalmunk minden egyes jegyes párral érintkezni, nem nyerhetünk meg annyi jegyes párt a mi szertartásunk szerint való esketésre, mint a menynyit a múltban tényleg sikerült reábeszélnünk. Hogy vannak házasulandók, a kik csak polgárikig kelnek egybe, az tagadhatatlan. Eddig mindössze öt-hat ilyen esetről van biztos tudomásom. Tavaly hozzávetőleg 8%-ra tettem az ily házasságok számát. További tájékozódásig megmaradok e szám mellett. Ha majd a fővárosi statistikai hivatal kimutatásai előttünk fekszenek, akkor, ha nem is egyes egyházközségeinkre, de legalább az összes fővárosi evangélikusokra nézve ki lesz mutatható, hány házaspár nem érezte szükségét az egyházi áldásnak. Nagy változást idéztek elő az egyházpolitikai törvények az áttérések tekintetében. Mig azelőtt évenként mintegy 20 taggal szaporodtunk vallásváltoztatás czimén : a múlt évben már ugyanannyian léptek ki egyházunkból, mint a mennyien hozzánk tértek át. Ennek oka abban a körülményben rejlik, hogy ma a házastársak elválását s az elváltík újabb házasságkötését egy hitvallás sem akadályozhatja meg. Nem lévén többé szükséges, hogy az a róni. kath. egyén, a ki házastársától válni akar, egyúttal vallásától is megváljon : megszűnt az áttérés kényszerűsége is ! Vegyes vallású jegyesek törvényadta azon jogával, mely szerint egybekelésök előtt szerződésileg intézkedhetnek az iránt, hogy születendő gyermekeik vagy mind az atya, vagy mind az anya vallását kövessék, —- a múlt évben 37 pár élt a mi egyházunk javára. Hogy a nem evangelikus fél lelkésze előtt egybekelt vegyes párok mily számban intézkedtek a mi egyházunk kárára, arról a dolog természeténél fogva lehetetlen értesülést szereznünk. A régibb idők tapasztalataiból kiindulva azonban el tudom képzelni, mily jelentékeny lehet az a veszteség, melyet egyházunk e réven szenvedhetett! . . . Hogy evang. egyházunk más, nálánál hatalmasabb egyházak örökös csábitgatásai s a felekezetnélküliség és szektáskodás kísértései közt szét, ne züljék. annak igazi arcanuma ifjú nemzedékünk vallásos és erkölcsös nevelésében rejlik. Lehet és van is több útja módja is a védekezésnek, de a mellett az egy mellett a többi mind eltörpül. Ha szülei ház és iskola kezet fognak egymással a vallásos és erkölcsös nevelés keresztülvitelére, akkor nincs mit félni a jövőtől. Ha kettő közül csak az egyik áll hivatása magaslatán, akkor már bizonytalanná válik a jó siker. Mennyiben tesz eleget ebbeli kötelességének akár a modern családi élet, akár a modern iskola, annak feszegetésébe ez alkalommal nem bocsátkozhatom. Egyet azonban, a mi úgy észlelem, hogy nem csak az én meggyőződésem, leheteilen meg nem jegyeznem, azt. hogy a mai kor az értelmi kiképzés túltengése mellett végzetesen elhanyagolja a sziv és a jellem fejlesztését. Vajha ne felednénk el, a mit a római költő örökre igazán mondott: Quo semel est inbuta recens, servabit odorem testa diu (Hör. ep 1. 2. 69.)! ...... Ezek után áttérve anyakönyveink számadatainak szokásos évtizedes összehasonlítására, tisztelettel jelentem, hogy a kereszteltek száma 1846-