Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Stromp László. A régi Egyptom vallása

melyről a régi templomromok, sziklasirok s pira­misok tanúskodnak, mely utóbbiak közül a 3 leg­nagyobb és legnevezetesebb : a Ohufu, Chafra és Menkaura faraóké, már a Kr. e. 3000 évet meg­előzőleg teljes fényében és pompájában emelke­dett ki a nyugati lejtőn. Hogy ez ópületkolossu­sokról némi fogalmunk legyen, megemlítem, hogy (Duncker szerint) pl. a Ciiafra piramis alapvonala 764, magassága 480, oldalvonala 610 láb, összes köbtartalma tehát 8 .028,000 köbláb, oly tömeg, hogy belőle egész Francziaországot egy 6 láb magas és egy láb széles kőfallal körül lehetne keríteni. S gondoljuk a piramisokat eredeti ép állapotukban. Midőn fényesre csiszolt s talán híeroglyphekkel is gazdagon díszített, ragyogó fehér márványnyal avagy vörös gránittal bevont felszínükön millió és millió sugárban tört meg a felkelő nap tekintete. Bensejök is valóságos csoda, melyet az architektonika törtenetében oly kiváló hírnevet szerzett angol tudós, dr. Fergusson, igy ir le: ..Senki sem tekintheti meg a nagy piramisok bensejét a nélkül, hogy az itt megnyi­latkozó mechanika művészete bámulatra ne ra­gadná. A rengeteg gránittömbök, melyeket 500 angol mórtföld távolságból szállítottak, mint az üveg, úgy megcsiszolva s összeállítva, hogy a rovás alig vehető észre. Különösen csodálatra méltó azon rendkívüli tudás, a mely a benső ter­mek, a ventilatio s egyéb berendezések megépí­tésében, kimérésében nyilatkozik. Az egész építés oly pontossággal van keresztül vive, hogy da­czára a szertelen nagy nyomásnak, sehol csak egy vonalnyi sűlyedés avagy csuszamlás. Azon idő óta, mechanikai szempontból, nagyobbat s tökéletesebbet ember nem alkotott s hasztalan kérdezzük, mennyi idő kellett ahhoz, míg annyi tapasztalatra s annyi tudásra tett szert, s oly tö­kéletesen volt organisálva, hogy ily vállalkozáso­kat kieszelni s végrehajtani képes volt." — Negyed­századig 100,000 munkásnak kellett csak ama egy nagy piramison dolgoznia. S mindez csupán két sir számára ! . . . Ádám, mint Farao, büsz­kén dicsekedhetik Lucifernek, piramisára; mutatva : „De itt e miivel, melyet alkotok, Azt tartom, hogy megleltem az utat, Mely a valódi nagysághoz vezet. Művészetét a természet csodálja S évezredekre hirdeti nevem. Nincs földindulás, nincs vész, mely ledöntse, Erösebb lett az ember, mint az Isten . • ." (Madách : Ember tragédiája.) Hasonlóan nagyszabásúak a régi Egyptom templomépitkezései is, melyek közül főleg a tliebei Amon-Ra temploma Sphnx-alleeival, melléktemp­lomaival, tavaival, .sétányaival, melyek mértföldekre terjedtek, oly látványt képezhetett, milyenben emberi szem azóta sem gyönyörködött. „A Pétertemplom, oszlopcsarnokaival s a Vatikánnal együtt — mondja ugyancsak Fergusson — fenséges látvány, de ha Thebe templomaival összehasonlítjuk, nem oly nagyszerű többé sem terjedelem, sem styl tekin­tetében, mint előbb látszott." A cultura ily magas fokán álló népnek, a m>dy — mint láttuk — a legnagyobbat, a leg­maradandóbbat s legfenségesebbet épen a vallás sphaerájában alkotta, ugyan milyen lehet a vallása? Mert ha a legtöbb régi, akár görög, akár római, akár keresztyén tudósítót megkérdezzük, igen kü­lönös dolgokat hallunk tőlük. Athen egy híres komikusa, Anaxandrides, például így satyrisálja őket: „Sohsem lehetnek én a ti pajtástok, mert elüt egészen a virtusunk. Ti imádjátok az ökröt — én meg azt az isteneknek áldozom ; — ti az ángolnát hatalmas istennek tartjátok, nekem meg inyenczfalat az ; — ti a kutyát különös isteni tiszteletben részesititek, én meg elverem jól, ha húslopáson érem ; — ti sírtok, ha egy beteg macskát láttok, én meg vígan agyonütöm s le­nyúzom a bőrét." — Juvenalis, a rómaiak híres satyraköltője őrületnek nevezi az egypto­miak kegyességét, melynek az istenei künn a sze­meten nőnek, —- Alexandriai Kelemen pedig, a második század e tudós és szigorú erkölcsű theologusa, egy helyen (Paidagogos III. 2) a hol az asszonyok fényűzését korholja, őket. az egyp­tomiakhoz hasonlítja. „Templomaik —- úgymond — csillognak a drága kövektől s bensejüket a szem elől aranyszövetü függöny takarja el. De ha belépsz a templom kerítésen, a hol a papok komoly méltósággal lépkednek melletted, hymnus­sal ajkukon s kissé bekukkantasz a függöny mögé — hát akkor hangosan fel fogsz kaczagni, mert az istenséget, a melyet oly türelmetlenül vágytál megismerni, nem találod sehol. De mit látsz V Egy macskát, krokoclilust, kígyót, vagy egyéb undok állatot, a mely nem templomba, de a sárba való. Az egyptoniiak istene le van leplezve, állat az, mely bársonyvánkoson hever." Hosszú évszázadok folytak le, melyek folya­mán az emberiség az egyptoniiak vallásáról csak ilyen vajmi kétes értékű forrásokból szerezhetett tudomást Erezték, tudták, hogy azok a feliratok ott ama régi romokon, sírokban, megadhatnák a felvilágosítást: de az ó-egyptomi nyelv kihalt, a hieroglyphák s a sphynx — némák voltak. — Végül e század elején felpattant a titok zárja, Bonaparte Napoleon híres egyptonii hadjárata alkalmával, tudjuk, igen sok tudós is csatlakozott seregéhez, hogy a titokzatos földön régészeti ku­tatásokat tegyen. Mellékesen megjegyezve, e had­járat nem volt érdekes episódok hijjával. Az élelmi szereket — természetesen — szamárháton szállí­tották. Egy alkalommal a távolból porfelleg közül kivillanó fegyvercsillogás jelezte, hogy jön a fürge mameluklovasság, mire felhangzott a gyors ve­zényszó : „Négyszögállás ! Szamarak és tudósok

Next

/
Oldalképek
Tartalom