Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Dr. Szlávik Mátyás. Luther halála s a modern pápás történetírás

következő verset irt a falra: „Eltemben pestised valék ó pápa, halálomban halálod leszeg

Î" „S következő éjjel lelke az örök biró elé lépett?" E tudósítást szellemesen egészítette ki Janssen egyik kritikusa azzal : igy hát Luther a reá várakozó pokoli kinok előérzetében egyenesen a pokolba ment!" Mellékesen itt megjegyezzük, hogy műve legújabb kiadásában Janssen (III. 549. 1.) már elhagyta az ördög megjelenését stb., s Luther halálával egyszerűen igy végez: „Testileg és szellemileg kimúlt, utolsó órája elközelgett; febr. 18. éjjelen elhalt." S megjegyezzük, hogy a nagy D öli ingert is utóiérte a nemesise, a mennyiben egyik pápás életirója, Martin S. J. professor Insbruckban az ő haláláról is igy tudósít: „hogy az illemhelyen halva találták." Ebrard, Lenz, Walt h er, Ka ve ran, 1851. megtaláljuk D öli inger „Lutheréében ' Buchwald, Kol de, de különösen Köstlin a freiburgi Wetzer és Weltz-féle „Kath. Kirchen- hallei tanár „Luther und Janssen" 1883. cz. műve lexicon" első kiadásában, a hol is a halálra vo- egész csomó hamisítást és perfidiát mutat ki a natkozó és sokfélekép értelmezhető cynikus meg- necrológban. Igy többi között Luther rokonai a jegyzése igy hangzik: „és ilyen (t. i. komor) grófok anyagi viszályaiban cpen nem voltak „érdehangulatban érte őt el a halál Eislebenben." Még kelve." A Ratzeberger orvos által sok év múlva tovább megy Janssen, az ultramontán történet- Luther halála után hirdetett mondának a gúnyoló irás ismert nagymestere (Gesch, Des deutschen ördög megjelenéséről stb. Luther halála estéjéhez Volkes seit dem Ausgange des Mittelalters, IV. semmi köze. Ratzeberger, Janssen előadásával ellen531—538. 1.), ki műve méltó befejezéseként Lut- kezőleg* egyáltalában nem volt fungáló orvos a hernek az eislebeni grófok („rokonaira nézve is haldokló Luthernél. A „heimlich"-traulich, bizalanyagi érdekkel biró") ismeretes viszályainak elin- mas szót Janssen oly értelemben haszifálja, hogy tézésére vonatkozó békitő működésének s fáradó- ebből valami pogányos lakmározásra lehetne követzásainak eredményét ebben a bosszantó megjegy- keztetni, a melynek aztán Luther áldozatul esett, zésben foglalja össze : „Eislebenben nem volt S végül kimutatja Köstlni, hogy Luthernek utolsó semmi öröme . . ., s sokat szenvedett (hugykő- óráiban izgalmai és lelkiismereti küzdelmei az ő Stein-carnifex) bajaiban" — czélzatosan utalva e refoimátori működésének állitólagos eredménytelen bajok „okaira," holott mint történetirónak tudnia volta miatt épen nem lehettek, sőt inkább utolsó kellene, hogy a grófok kibékültek s a kibékités a órái olyannyira, a mély vallásosságtól s Isten iránti legvidámabb hangulattal végződött, illetve tudnia cnodaadástól voltak áthatva, hogy a falra semmit kellene, hogy testi bajai régen kinozták, s hogy sem írhatott s hogy Itt Ratzeberger egy további ilyen módon, modern pápás exegesissel Pál apostol eseményre gondol („man saget mondja B.— testi bajainak „okaira" is lehetne következtetni! Lutherus habe den Teufel gesehen.") LegigazságJannssen „történeti" tudósítását Luther haláláról talanabb azonban Janssen abban, hogy a szemtanú majd igy folytatja : „Luther utolsó órája elközel. Jonas és Co eliu

s, Luther haláláról szóló hiteles gett. Haláláról igy tudósít Ratzeberger orvos: „a tudósításait egy szóval sem használta föl, hanem mint nyitott ablak mellett imáját az istenhez in- egyszerűen elhallgatta! tézte, a lakása előtti kútnál az ördögöt látta, S a mit D öl ling

er jelzett, Janssen irány, ki neki „die posteriora" mutatta ós kigúnyolta, zatosan sejtett, azt Májunké, a némethoni ..GerKözvetlenül halála előtt este bizalmasan együtt volt mania" volt szerkesztője hallatlan merészséggel dr. Jonas és Coelius Mihály barátaival, s a mint teljességre vitte „Luthers Selbstende" 1890. lukullusi vacsora után le akart feküdni, krétával cz. pamfletjében. Májunké maga bevallja, hogy Luther halála s a modern pápás történetírás. Luther halála egy idő óta kedvelt thémáját képezi a modern pápás történetírásnak. Miután a történetírás (G o 11

1 i e b, W e s t e rmayer, Wohlgemuth, Herrmann, Rö

tisch er, Dasbach, Evers, Röhm, Loogast s nálunk L e p o s é n y i M. es R e i n d 1 R.) Luther életének tendentiósus ultramontán rajzát az adatok önkényes megválasztása és csoportosítása alapján megadta, a finis coronat opus elvét szem előtt tartva neki megy a reformátor halálának is, hogy az méltó záróköve és megpecsételése legyen általa rajzolt életének, illetőleg hogy abból életére is lehessen irányzatos következtetéseket vonni. Luther halálának tendentiósus rajzát már