Evangélikus Egyház és Iskola 1896.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Simkó Endre. Az ezredéves ünnepségek küszöbén
„Evang. Theologusok Otthona* 4 „Alkossunk bármily kis, de életképes és áldásos intézményt — az mindegy, csak alkossunk." Dr. M a s z j y i k. A magyar Sion ormáról ismét elhangzott a hivatott őröknek egy közjóra czélzó jelszava. Alkossunk ! Alkossunk, ami nélkül legjobban szűkölködünk, ami után régóta sóvárgunk, aminek megvalósításától oly igen sokat várunk : otthont a theologusoknak. Eddig lia valamely kegyesebb lelkű ifjú az Ur szolgálatára adta magát, mindene megvolt bár, az otthona hiányzott. Szétszórva, nehéz gondjai közt a vergődő önfentartásnak, gyakran kitéve ellenkező áramlatoknak és káros hatásoknak az egyes veszélyben forgott, néha elesett, az összesben születése előtt meghalt a közszellem: Ennek a szükséges, de hiányzó, vágyott, de föl nem kelt közszellemnek hiányát érzi, sőt szenvedi egész evang. egyházunk, s ennek a szebb jövőnek csiráját magában rejtő közszellemnek termő melegágya Ígérkezik az Otthonban. Melegágy lesz az, annak kell lennie, melyből az új plántát kihelyezve az Úrnak kertébe, más képet adnak neki a zilált s burjános mostani helyett. Nagy fontosságot tulajdonitok az új intézménynek s éppen azért sok jót várok tőle. Úgy tűnik fel nekem, mintha az egyetemes egyház theol. akadémiája most kapta volna meg a hiányzó második felét. Az eredményes papi működés két elengedhetetlen kelléke : a tudományosság és a gyakorlati élettel áldásosán irányitó vallásos szellem benne igazában csak most fogott kezet. E kettőt egész egyházunk javára, egymást emelve kiegészítő helyes viszonyba hozni az eszme szülőjének dr. Masznyik-nak s a szerencsés tapintattal megválasztandó vezető tanárnak a feladata. Nem kételkedhetik senki, hogy aki az eszmét teremtette, elegendő bölcseséggel is bir a minden nemes törekvést hasonló nemes áldozatkészséggel támogatni mindig kész pozsonyi egyház aegise alatt úgy valósítani meg, hogy az „Evang. Theologusok Otthona" az egész evang. egyháznak éltető kovásza, világossága legyen. Pozsony, ez a hegyen ópitett város, ismét egy lépést tett arra, hogy irányító, világító tornya legyen az egyház hajójának. Őszinte és igaz örömmel, méltó elismeréssel üdvözölhetjük az eszme teremtőjét, a pozsonyi akadémiát, köteles hálával a megvalósítást elősegítő pozsonyi egyházat. Hivatása magaslatán áll mindkettő : irányit és alkot. Elhangzott a jelszó, vajha ne maradna puszta kiáltó szó. Az országnak szólt, az ország adjon rá viszliangot. Nagy szükséget pótol, nagy legyen mellette a lelkesedés, megfelelő az áldozatkészség. Az egész evang. egyház hordja tehát össze filléreiben a követ egy szebb jövőnek fundamentumához. Minket lelkészeket pedig a múltnak sokszor keserű emlékekben kisértő küzdelme, nyomorúságai, korai gondjai indítsanak buzgólkodásra a jó ügy körül, mely a ritkuló utódoknak kezdő útját dicséretreméltó jóakarattal, hathatósan egyengeti. Édes magyar hazánk ez esztendővel új korszakba lép. Tegyük, hogy egyházunk is új korszakba lépjen, melyben a testvérekként együtt növekedett Áronok a Krisztus evangéliumának tiszta s nemesítő szellemétől áthatott s vezérlett testvérekül álljanak, éljenek s haladjanak együtt. Ennek hiánya volt eddig is egyik legnagyobb bajunk, legyen orvosa az „Otthon" s mi ennek támogatói mind. RAFFAY SÁNDOR. Az ezredéves ünnepségek küszöbén. Öröm uralja lelkünket : az ezredéves ünnepségek küszöbén állunk. Jóleső önérzettel tekint vissza minden igaz magyar az ezredéves múltra ; lázasan siet minden alkotni tudó elme, minden munkabíró kéz, hogy képességeiből telhető termékekkel gazdagítsa a nemzeti haladást bemutató kiállításunkat. A tanügy terén is lázasan folynak az előkészületek országszerte ; vizsgáljuk meg mi is ág. hitv. evangélikusok, hogyan áll a mi tanügyünk? A hol hiányokat találunk, pótoljuk ki : igy ünnepel-
