Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Laukó Károly. Gyámintézet

dolognak, az egyház elöljárósága az egyházi köz pénztárból évenként a gy. i. közczéljaira is kiutalványoz némi alamizsnát. -Ez nem élő g y íi m i n t é z e t ! Midőn a falvak és kisebb városok 5-—800 lelkű ev. egyházaiban a szervezett helyi gyámintézetek 10—20—30—50 frt évi gyám intézeti gyűjtéssel, perselylyel ésoffertóriuminal számolnak be: ez az élő gyámintézet! Jobb lett volna, lia Sz. L., a gúnyos czikk irója, a fölött meditál vala otthon és a lapban, hogy — eltekintve a ház an kén ti gyűjtés nagy eredményétől, ha minden ev. lélek után évente csupán 1—1 kr. perselyadományt nyerhetnénk: csak ezen egy forrásból hányszor 100— 200—300 frtnak kellene befolyni a nagy egyházakban a szegények ládájába! Üdvösebb dolgot cselekeszik vala Sz. L., lia arra mutat, hogy hány nagy templom falain máig sem fér el egypár szerény gy. i. persely s az ige hirdetés, a b u z d i t ó papi szó hány helyütt nem melengeti a nép ezreinek fogékony szivében a jótékony gy. i. szent ügyét! — Mert — Úgy adom, amint veszem : több ifjú paptársamtól hallottam, kik a magyar Kánaán népes ev. egyházaiban évekig káplánkodtak, hogy ott bizony sem-ők, mint káplánok, sem volt principálisaik, mit se törődtek a gyámintézet dolgaival sem a temp. lomban, sem azon kivül. Az a nép erről a filléres évi jótékonyság gyakorlásáról nem tud semmit! Ez volna az első teendő t. ..Ev. Egyli. Szem_ le!" Keltsük életre a gj^ámintézetet mindenütt, főként pedig a népes, vagyonos egyházakban. Majd azután reformáljuk — a mint hogy valóban kell is reformálni — annak formai vezetését is, még pedig — ám legyen — in capite et membris. Sz. L. erősen hangsúlyozza s jól körül teremtettézve elkiáltja: „a gyámüitézet e 1 világias odik!" Hát ezzel a mosolyt keltő, jezuistiko — néppárti szóllanimal mit akar a józan lutherániának mondani Magyarországon ? Tudja meg Sz. L. úr, hogy a mai világ lutheránus fiai, papok és nem papok, az igaz evangyélmiak, bár tudnak is, akarnak is szivből buzgólkodni, de sehol, még jótékony intézeteink gyűlésein s ünnepélyein sem hajlandó kszőrcsuhát ölteni ! Az ilyetén evangyéliom-ellenes szemforgató szemrehányásokkal méltán azt érhetnők el, hogy világi jobbjaink is, azok a még mindig buzgón adakozók, hátat fordítanának legszentebb ev. ügyeinknek is. A krisztusi felebaráti és könyörülő szeretet pedig oly sokféle jótékony intézményben soha sem nyilatkozott meg, mint a mai világban —de nem assisi köpönyegben .... ! Ne bántsuk a mi ev. világiainkat! Hiszen a mi magyarhoni ev. egyházunk anyagi erejét, legszentebb ügyeinek támogatását, létérdekeinek védelmezését kiktől várta és nyerte mindenha? Csupán a lelkes és kegyes papoktól-e s nem egyszersmind a mi ev. világunk fiaitól is?! Miért hát a „világi" jelzőt, mint ijesztő, sőt gúnynevet alkalmazni a magyarhoni ág. hitv. ev. egyházban ? ! Ha figyelt, azt is tapasztalhatta Sz. L., hogy mi soha sem hízelegtünk a Mózeseknek az Áronok rovására s hogy többször hangoztattuk a nagy igazságot, miszerint ev. hitelveink és egyházi alkotmányunk értelmében csak ott lehet és van igaz ev. egyházi élet, a hol a Mózesek és Áronok egyesült erővel buzgólkodnak ! Elvilágiasodás, — küriarkia — papi uralom — hierarkia — magyarhoni ev. egyházunkban fából vaskarika ! Lehetetlenség ! — Nincs is áldatlanabb irányzat és törekvés, mint az, ha a mi egyházi és világi elemeinket egymással szembe, ellentétbe, nem pedig egymás mellé állítjuk, — ha egyiket a másikával ijesztgetjük s azzal akarjuk papi kenetességünket csillogtatni, hogy óvjuk és intsük a híveket az elvilágiasodás ellen ! — ezzel kihiván a világiakat, hogy ők viszont óvják a világot a p a p o k ellen ! Veszedelmes és az ev. egyházba éppenséggel nem illó játék ez ! A mi magyarhoni ev. egyházunk mindaddig, a mig annak alapját és erősségét az evangeliom, az evangeliom szellemén épült egyházi alkotmány, hazai négyszázados dicső multunk és nagy vívmányaink képezik: úgy a mint azt az „Ev. Eg\h. Szemle" rajzolja, el nem v i 1 á g i a s o d h a t i k soha, hanem élő, hithű evangyéliomi egyház m arad mi

nd ö r ö k k é ! íme t. „Ev. Egyli. Szemle" mi az itt jelzettek után is azt mondjuk, hogy lia a mai viszonyok szerint üdvösnek mutatkozik : ám reformáljuk a gy. i. vezetését. Hiszen ez a sorsa minden fejlődő emberi intézménynek. Úgyde, midőn ezt tenni jónak véljük, ne gúnnyal rohanjuk meg azt a humánus intézményt, a melyet elhúnyt és élő legjobbjaink alkottak s ne rugjuk fel kegye-