Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Payr Sándor. Berzsenyi Dániel az eklézsiában

is velők Jakott. Kis Jánossal, mint ekkor már soproni pappal és püspökkel itt újra találkozik. A költő itt már oly beteg és Kölese y nek szigorú bírálata annyira elkeserítette, hogy egészen emberkerülővé Ion. Még egykori jő barátját, komáját, Kist sem keresi fel. De annál nagyobb örömmel siet üdvözlésére ez. Mint igaz jó barát és lelki pásztor vigasztalja a világgal meghasonlott nagy poétát. Dicsőségére és azon szép örömökre emlékezteti, melyeket idősebb fia, a jeles tehetségű és szorgalmas Farkas szerez neki.*) De nem akará vigasztalását bevenni. Mindössze is kétszer látogatta meg lakásán Kis Jánost. Annál többször járt hozzá ez, hogy barátját felvidítsa. Mind hasztalan. Néha a Rózsa kávéházban és a szinházban lehetett látni azon rövid idő alatt, mig még Sopronban tartózkodott. 1829-ben, midőn Kis János Somogyban járt egyházlátogatáson és Sömjén T hu lm on Pál táblabírónak volt vendége, hírül adták a költőnek barátja ittlétét s ő el is jött egy napot töltvén együtt. Utoljára a magyar tudós társaság egyik nagy gyűlésén, mint társasági tagok találkoztak. 1836. febr. 24-én tér meg a nagy lélek atyáihoz pihenni. Ki szülőföldére a szép Kemenesaljára mindig forrón vágyott vissza, síri álmát ott aluszsza a niklai temetőben. Somogymegye már 1843-ban elhatározta, hogy „a niklai sírkertben nyugvó nagy társuknak emléket emeljenek." Az emlékkő letétele 1860. jún. 14-én történt meg. Székács József mondott ez alkalommal Csel. 2, 4—8 v. felett remek beszédet, mely óriási hatást keltett s melyért „az ország papja" megtisztelő nevet kapott. Ebben úgy tünteti fel Berzsenyit, „mint az emberiség ősvágyaínak legavatottabb tolmácsát." 1876-ban pedig a költő születésének századik évfordulója alkalmával szülőházát jelölték meg Hetyén emléktáblával. Az alkalmi beszédet H. KísSomlónak akkori evang. lelkésze Nagy Károly mondotta fényes közönség előtt. Berzsenyit méltán tartja fiának egyházunk. Ennek kebelén nevekedett fel, ennek jeleseivel sokszoros érintkezésben állott. Vallásos Iiitét

r szigorú erkölcsiségét, meleg lelkesedését ai tudományért, felvilágosodásért, lángoló hazaszeretetét s egyszerű puritanísnmsát az evangeliomi protes*) Kis J. i- m. 417. 1. táns szellem gyümölcseiként tekinthetjük egyéniségében. Keresztyéni gondolkodását szépen jellemzi ő maga, midőn azt irja Kazinczynak: csak addig viszálykodott, gyűlölködött rosszakaróival, mig nem tudta azt, hogy az emberek gonoszsága nem egyéb, mint gyarlóság, bolondság.*) Ellenségein felülemelkedve megbocsát nekik, azt mondván : nem tudják, mit cselekesznek. A morális fogyatkozást intellectualis éretlenségre viszi vissza. Örök szép hymnusában a Fohászkodásban vallásos hite megragadó erővel nyilatkozik. A bajok. bánat és halál ellen a szenvedők, gyászolók és halandók számára igazi keresztyén felfogással, tárja fel a vigasztalás forrásait. Vallásbölcselettel is foglalkozott. „A religiók eredete ós harmóniája" czimű értekezésében, mely befejezetlenül maradt reánk. Ebben V o 1 n e y vallásbölcselőnek azon állításával szemben, hogy „csak a hosszas tapasztalás és számtalan időknek elforgása emelte az embereket az okoskodásnak azon lépcsőjére, melyen az Istenről való ideát formálni kezdették," ő minden forrás tanulmány nélkül, csupán természetes, józan elméjének sugallata szerint és mint protestáns ember, bibliai ismerete alapján vitatja, hegy „az első ember az ó természetének eredeti, tökéletes épségében lépett ki a Teremtő kezéből;" s tovább azt hiszi „hogy valamint az okosság, úgy a religio is az emberrel egykorú s hogy az első religio természetes és józan volt, mint magok az első emberek. "*) Nagyon sajnálhatjuk azt, hogy nemzetünknek eme nagy költője a szorosabban vett egyházi költészet, vagyis énekirodalniunk terén még csak egy

7 morzsalékot sem hullatott isteni adományainak gazdag asztaláról. A győri és dunántúli énekeskönyvek mindegyike az ő korában készült 1804. és 1811-ben. És mig példáúl Matkovich Pál világi felügyelőtől is van néhány énekünk a kerületi énekeskönyvben, a nagy Berzsenyi nevét sajnosan nélkülözzük. Mily megbecsülhetlen kincse volna templomainknak egy ének Berzsenyitől! Pedig vannak rimes verseiben olyan versalakok, melyek egészen azonosok egyházi énekeink (pl. Bizony meglészen az idő) versformájával. Mintha csak a templomi ének rhythmusa csengett volna fülébe. *) 18'4. jún. 18-án kelt levelében. *) Váczy J.i m. 360. 1. és T o 1 d y F. által a költő Tersei elé irt előszóban.