Evangélikus Egyház és Iskola 1896.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Payr Sándor. Berzsenyi Dániel az eklézsiában
Egyházunkban a Berzsenyi nevet egy kiváló kerületi felügyelőnk Berzsenyi Miklós tette emlékezetessé. Berzsenyi Lajos a század elején vadosfai pap volt. Jelenleg pedig Berzsenyi Dezső dunántúli kerületi főjegyző és dr. Berzsenyi Jenő kerületi népiskolai bizottsági elnök, kiváló munkás és áldozatkész fiai az egyháznak. Anyai ágon a Berzsenyi családból származik lelkészi karunknak két jeles tagja is : Turcsányi Andor körmendi lelkész és Hering Lajos szendi esperes-lelkész. A szombathelyi érczszobor, melyet Berzsenyi dicsősége övez, egyházunkra is vet néhány fénysugarat. PA VE SÁNDOR. BELFÖLD. Â düriánfúli ev, egyházkerület népiskolai bizottságának jelentése szerint a kerületi népiskolákba a tankötelesek 95'Va járt; legpontosabb az iskoláztatás a soproni alsó egyházmegyében (99%) s leghanyagabb Zalában (80 n /<>). — Egy tanitóra esik átlag 93 tanuló ; legtöbb a vasi közép egyházmegyében, vagyis 140. — Egy tanteremre esik átlag 90 gyermek; túltömött tantermek vannak különösen a vasi közép és a soproni felső egyházmegyében, hol 100—133 gyermek is jár egy tanterembe. — A. tanitó fizetése átlag Dunántúl 497 frt; legjobb a fizetés a soproni felsőben (átlag 830 frt) ; nagyon örvendetes, hogy az átlag nemcsak a törvényes 300 frton, de 400 frton alúl sincs sehol. — A tandij legnagyobb a vasi közép egyházmegyében, t. i. frt 37 kr., legkisebb Tolnában 24 kr. Kapi Gyillát, a soproni evang. tanítóképző intézet igazgatóját, a közoktatásügyi miniszter kinevezte az országos közoktatási tanács tagjává, 5 évi időtartamra. Kitüntetés, Az ezredéves kiállítás jury-tanácsának javaslata alapján a kereskedelmi m. kir. miniszter a soproni ev. tanítóképző intézetnek „rendszeres tanításáért" elismerő oklevelet, —- a soproni kézügyességi iskolának pedig „a kézügyességi oktatás meghonosításáért" milleniumi nagy érmet adományozott. A memyiki ág. hitv. ev. egyház kántortanitója Sroha Endre 1896. decz. 23-án tüdőlobban meghalt. Különös módja a könyöradományok gyűjtésének. — A nagy szükséglet mellett — mely a könyöradományok gyűjtése útján keresi és megtalálni véli fedezetét —- már nem bíznak az emberek többé az egyszerű őszinte szó vagy kérés erejében, hanem hogy a sok oldalról igénybe vett közönséget mégis minél bővebb adakozásra indítsák, bekalandozzák a leleményesség mezejét s új és új módját találják fel s alkalmazzák a gyűjtésnek. — Egvik egyház pld. szerény igényekkel 5 kros postatakaréklapokat küldöz szót azon biztos hitben, hogv a takaréklapra a még hiányzó 9 drb bélyeget csak ráragasztja már akar a magáéból akar összegyűjti a ezimzett és elküldi a kérő egyháznak. Ilyen uton aztán az egész országból össze lehet gyűjteni kedvező esetben 2—300 frtot s meglehet, hogy a kérő egyház segit is magán az öszszeggel. Mert lia esetleg azt várná az illető egyház, hogy ebből a gyűjtésből templomot paplakot stb épit, akkor keservesen kellene csalódnia. — Azonban leleményesség dolgában ezt messze túlszárnyalta egy másik. Egy egyházból ugyanis auguszt. táján nem egy, de 10 mond tiz gyűjtő ivet kaptunk egyszerre, s ezek mindenike 1—1 kros postabélyeggel volt ellátva. E/ hát már nem öt, de tiz krt előlegezett a jó kedvű adakozóknak. Hát ha a lelkész (mert ki más! nagy ügygyei bajjal egy ívre csak gyűjt is egy pár krajczárt, de hát a többi ívvel s főkép bélyeggel mit tevő legyen? Ámde ez még nem minden. Mert talán mivel a 10 gyűjtőivet s velők kisebb vagy nagyobb küldeményt rövid két hónap alatt nem küldtünk be, november elején ugyanattól az egyháztól még más 10. gyűjtő ivet kaptunk ugyancsak 1—1 kros postabélyeggel felszerelve. Hogy pedig az esdő „szó"-nak minél szélesebb kapu nyittassék az adakozásra felhívott szivekben, mig az első izben vett gyűjtő iveken csak per „Tekintetes Uram!" megszólításban részesül az adakozandó atyafi, addig a második küldemény ivein Tekintetes-en kivűl a Méltóságos és Nagyságos úr is megtalálja a maga megillető czimét, még pedig kiki tetszése szerint válogathat a címben vagy akar mind a hármat a maga számára annectálhatja, a ki oly kegyes lesz egy 10 kros adományt az ivre jegyezni, mert a megszólítás czime igy van feltéve „Méltóságos, Nagyságos, Tekintetes Uram!" Bármennyire tudnók is a leleményességet méltányolni, azt még sem hisszük, hogy egyházi gyűjtéseink alkalmával az adomabeli czigánydáde ismert szerepére sűlyedve, ilyen minden jobb ízlést nélkülöző émelygős módon kelljen a figyelmet maguk felé fordítani. Éppen ezért hisszük azt is, hogy egy lelkész sem fog akadni a ki ezeket az iveket valakinek kezébe adná. Uram fia ! az már aztán olyan mértéke a bizalomnak, a melyet meg nem érdemeltünk. És mert azt józan ésszel feltételezni nem lehet, hogy egy egyházban egy másik egyház felsegitésére tehát egy ós ugyanazon czélra 10—20 gyűjtő ivet köröztessen a lelkész, — előre látható, hogy a leleményesnek
