Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Egyetemes gyűlés

A lelkész és a socialismus, A jelenleg ülésező szász országos zsinaton a lelkésznek sociális tevékenységére vonatkozólag a következő inditvány tétetett : „A magas zsinat határozza el a következőket : Tekintve azt 1) hogy az országos zsinatnak, mint az ország egyházközségei, összességének, első sorban kötelessége azok felvirágzása felett Őrködni, 2) hogy ennek következtében az a kérdés, vájjon micsoda szerepe lehet a lelkésznek az u. n. keresztyén-sociális mozgalomban, mint a jelenkor egyik legfontosabb kérdése a zsinat által nem mellőzhető, kimondja a zsinat: a) hogy a mily bizonyos, miszerint a lelkésznek, mint minden más állampolgárnak, meg kell adni a jogot politikai meggyőződésének az alkotmány korlátain belül való gyakorlására, b) s amint kötelessége a lelkésznek a nyomor és szükség egyhitésére s a gyengék és elnyomottak védelmezésére a maga hivatalának határain belül az evangeliom eredével szóval és tettel sorompóba lépni, c) ép oly bizonyos, hogy a lelkészi hivatallal össze nem fér az, miszerint a lelkész a social-politikai mozgalomnak eszköze vagy vezére legyen." — Az inditványt az u. n. ..jobbpárt" több tagja irta alá. Sok a Cand, theol. A hannoverai országos consistorium a papválasztást szabályozó törvény értelmében elhatározta, hogy a fiatalabb jelölteket a választásból mindaddig kizárja, mig az idősebb candidátusok közül legalább 20 választható van. — Milyen hamar elkelnének nálunk ezek a jelölt urak. Evang, templom Wörishofenben, A wőrishofeni tartózkodásnak a Kneip-cura minden üdvös eredménye mellett is egy nagy hátránya volt a protestánsokra nézve, az t. i., hogy ott a betegségme llett a meggyőződésöktől is meg akarták szabaditani. Ezen segitett most a német evang. hitbuzgóság, a mikor nevezett fürdőhelyen egy kis templomot építtetett, a melyben az utazó lelkész rendes isteni tiszteletet fog tartani. — Igy már most lesz olyan hely, a hol a protestáns ember erőt meríthet a róm. kath. egyház édesgetései és csábitgatásai ellen. —- Ajánljuk a templomot prot. honfiaink figyelmébe, a kik nagy számban fordulnak meg Wörishofenben. Különös eskü, A tömeges eskü tétel a következő különös, de kevésbé helyeselhető gondolatra vitte a berlini bíróságokat. Már az előcsarnokban feltűnik a hirdető táblán egy oda ragasztott plakát, a mely a tanuk részére előirt eskü szavait tartalmazza ! Ugyanaz a plakát ékeskedik a törvényszéki teremben is s lia a tanúnak itt esküt kell tennie, akkor azt nem az elnök olvassa fel a tanúnak, hanem az illető biró azt mondja: „Emelje fel a kezét s olvassa le hangosan azt, a mi ott nyomtatva van ! " Hát hiszen, lia a berlinieknek ez jó, hát legyen, de azért mégis egy kissé túlliberális dolog biz ez. Rövid de velős, Egy úr, a ki egészégét a marienbadi fürdőben nyerte vissza, elragadtatásában a következő sorokat irta a vendégkönyvbe : Boldogan hagyom el Szép Marienbádot, Itt lelék épséget, Legfőbb boldogságot ! Valamivel később érkezett oda Groszner lelkész, a ki midőn a fenti sorokat elolvasta a következőket irta alájuk : Nem legfőbb boldogság, Aanak csak a fele, Ugy az ép borjú is Boldogságos lenne ! És igaza volt. A sociál-demokratia és az^erkölcs, A német országi socialdemokrata párt gothai párt gyűlésén élénk erkölcsvita fejlődött ki, a mely élénken igazolja azt, hogy a szoczial demokratia nem igen vallja Berzsenyinek azt az elvét, hogy minden államnak támasza talpköve a tiszta erkölcs. A pártgyülésen Frohme képviselő és főszerkesztő ugyanis megtámadta a „Neue Welt" czimű 200,000 példányban megjelenő mulattató újságot azért, mert abban a közönséges annyira előtérbe állíttatik, hogy a tisztességgel egyáltalában meg nem fér s hogy az újságot az asszonyok kezébe adni teljes lehetetlen. — Steiger Edgar a „Neue Welt" szerkesztője erre a vádra azzal felelt, hogy a modern művészet a világot úgy ecseteli, a mint van s lia a bünt festi, nem festi szépnek és csábitónak, hanem a maga ocsmányságában állítja az olvasó szemei elé. ,.A modern művészet letépi a jelenkor álarczát s meg akarja mutatni, hogy milyen rothadt a társadalom!" Frohme a védelem daczára is fentartotta vádját s nem helyeselte, hogy a lap a munkásoknak „mindenféle ocsmányságokat" nyújt. Az elvtársak közül többen támogatták Frochmet, nevezetesen az öreg Liebknecht, a ki azt mondta : „A lapba felvett dolgok, lehet, hogy természetesek, de egyszersmind illetlenek is, az ilyenekkel pedig csak az erkölcstelenséget támogatjuK a proletárok gyermekeinél. — A proletariátus physikailag már eléggé kizsákmányoltatik, nem szabad tehát megengedni, hogy még szellemileg is tönkre menjen ! (Tetszés). — A disznóságok nem valók a lapba s azt, a mit az ember rnivelt emberek társaságában nem mondhat és nem tehet, azt az újságból és ki kell hagyni." — Liebknecht ellen Bebel védelmezte a szerkesztőt, a ki kijelentette, hogy őt a lap iránya tökéletesen kielógiti s miután az ő párta minden téren revolutiónalis, lehetetlen tehát, hogy ebben az irányban hátra maradjon. Ő maga is ajánlja a szerkesztőnek, hogy a kék plajbászt erősebben használja, mert vannak emberek a sociáldemokraták között is, a kiknek művészeti és irodalmi eszmény képeik Steiger ideáljaitól oly messze állanak, mint az ég a földtől! Ezzel a vita véget ért és Steiger úr szerkeszti a lapot tovább.