Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Név nélkül: - A magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetemnek állami dotatióra való igénye

tésének zsinati törvényünk értelmében 800 frtig pótlására szükségeltetik évente . . 63,126 frt. 2.) Ugyanezen leirat folytán kimutatott 66 segédlelkész évi fizetésének 500 frtig kiegészítésére kell évente 18,181 frt. 3.) Ugyanezen leirat folytán kimutattatott a 641 lelkésznek anyakönyvi kivonatokért befolyt jövedelem kárpótlásául . . 38,482 frt, stoladíjak fejében, miután azok a hívektől többé kötelezőleg nem követelhetők .... 89,011 frt. 127,493 frt. 4.) 695 lelkész, theologiai és vallástanár, úgyszintén kántor teljes fizetésének, nyűg- és ellátási intézetnél biztosításához évente kellett 152,564 írtból az állam a tanárok és tanitók irányában már törvényben elvállalt átlagosan 40%, arányában, ehhez is járulna évente .... 61,025 frt. 5.) Az egyetemes alap czéljaira az állami törvényhozás által adott összeg jövőre is az egyetemes alap javára megmaradna 50,000 frt. 6.) Az egyházkerületek és bennük az egyházmegyék szükségleteire eddig 24 ezer forinthoz még 56 ezer pótlásul adatnék 80,000 frt. Összesen"399.825 frt. vagyis kerek összegben 400,000 frt évenként. Az itt felsorolt tételek közül a 1. és 2. alattinak fedezését megindokolja az a köiülmény, hogy a lelkészi pályára lépőknek legalább megélhetéséről gondoskodni első sóiban kötelességünk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a lelkészi pályára lépők száma évről évre fogy és azok közül, a kiket a sors erre az anyagilag felette hálátlan pályára visz, sokan a legek ő kedvező alkalmat megragadják, hogy azt elhagyhassák. Az is nagy baj. hogy ezen pályát többnyire csak az alsó néposztályokból való szegénysorsu ifjak választják, a kik más pályán boldogulni nem tudnak. Mindezen bajoknak oka pedig kétségtelenül lelkészeink szomorú anyagi helyzete, a melyet ha meg nem javítunk, a lelkészi karban egy az államra és a társadalomra egyaránt veszedelmes szellemi proletariátust engedünk íelburjánozni. A Nagyméltóságú m. kir. Minisztérium is ezeket a szempontokat vette tekintetbe, midőn tőlünk kimutatást követelt arra nézve, hogy hány lelkész és segédlelkész javadalmazása nem éri el a zsinati törvény által megállapított minimumot. A 3. tétel alatti szükséglet fedezését már fentebb megindokoltuk és itt még kiemeljük, hogy az egyházi functiók és az egyházi anyakönyvvezetés kötelező voltának megszüntetése szükségszerüleg maga után vonja a stóla-jövedelmek megszűnését. Az egyháznak ezentúl ezen szolgálataiért dijat igénybe venni már azért sem szabad, mert az által a hivek vallási kötelmeik teljesítésétől egyenesen elriasztatnának és ez az egyházi élet teljes megrontását idézné elő. Kétségtelen, hogy az ebből eredő, anyagi veszteség épen szegényebb lelkészeinket sújtja a legérzékenyebben, mert ezeknek hivei jobbára a szegényebb néposztályokból valók, a kik természetesen oly dijakat, melyek nem kötelezők, önkényt fizetni nem szoktak. Nem túlozunk tehát, lia nyíltan megmondjuk, hogy ezen szegény lelkészeink, a kik amúgy is a létminimumot alig fedező jövedelmüknek felét vagy harmadát ezen dijak megszűnése folytán elvesztik, egyenesen az éhenhalás veszélyének vannak kitéve. A 4. tétel alatti szükséglet csak annak az elvnek consequentiája, a mely a lelkészekről és segédlelkéázekről való gondoskodást kötelességünkké teszi. Az 0 felsége által jóvá hagyott zsinati törvény arra kötelez bennünket, hogy egyházi nyugdíjintézetet létesítsünk. Ezt, a magunk erejéből nem vagyunk képesek megtenni. Méltányos és indokolt tehát azon kérelmünk, hogy az állani bennünket ebben, abban a mértékben segítsen, a mint ezt a tanárok és tanítók nyugdiját illetőleg teszi. Az 5. tétel alatt felsorolt 50 ezer frt nekünk eddig a közalap czéljaira azon alkalomból adatott, hogy az 1893-ban tervbe vett sorsjátékkölcsön nem sikerült. Azon ezélok. a melyekre a segélyösszeg fordíttatik a szórványban lakó hívek lelki gondozása és e végből missionariusok alkalmazása. felsőbb leányiskolák és árvaházak létesítése és fentartása, és a vallásnak különösen állami iskolákban is tanítása, végre szegény egyházak segétyezése — másutt fedezetet nem találván —ezen segély teljes összegében fenn volna tartandó. A 6. tétel alatti 80,000 frt az egyházi közigazgatás költségeire feltétlenül szükséges. Az egyházi közigazgatás évről évre emelkedő költségeinek fedezésére külön alapjaink nincsenek, a községek megadóztatását illetőleg pedig ezen úgy min-