Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Név nélkül: - A magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetemnek állami dotatióra való igénye

den egyéb fent elősorolt szükségleteink fedezését illetőleg kiemeljük az egyházi adó a lélekszám arányát tekintve már is oly nagy egyházunkban, mint sehol a világon, mert 1 frt 30 kr., egyházi adó jut egy evangélikus lélekre. Minden ujabb adóztatási kisérlet tehát nem csak hogy eredményre nem vezetne, de egyenesen egyházunk teljes felbomlását eredményezné. Ezekkel az általunk kért 400,000 frtnyi állami segélyösszeg szükségét megindokolván, csak egy körülményt bátorkodunk még kiemelni, azt, hogy ág. hitv. evang. egyházunk segélyezését nem csak jogossági és méltányossági, hanem magyar nemzeti és állampolitikai tekintetek is indokolják. Egyházegyetemünk, mindig a magyar államiság és a magyar nemzeti eszmék előharczosa volt és az lesz ezután is. Arra azonban, hogy a kebelében, habár csak szórványosan jelentkező nemzetiségi irányzatokat sikeresen leküzdhesse, anyagi segédeszközökre is van szüksége, melyek segélyével sok bajnak és elégületlenségnek elejét veheti és a nyomorúsággal küzködő felvidék némely lelkészei és tanitói anyagi helyzetének javitása által azokat az egyházegyetem és ezzel a magyar állam szolgálatának mindinkább megnyerheti. Az egyházegyetem kötelessége lesz gondoskodni arról, hogy az állami segélyben érdemetlenek ne részesüljenek, és az anyagi gondoktól megszabadított egyház nagyobb sikerrel fogja támogathatni azon nagy állami czélokat, melyeket eddig is mindig híven támogatott. Mély tisztelettel alulírott magyarhoni ág. hitv. evang. egyházunk tehát azon alázatos kérelemmel járul a Nagyméltóságú m. kir. Miniszterelnök Úrhoz és Nagyméltóságod által a ni. kir. Minisztériumhoz : Méltóztassék a magyar törvényhozás elé törvényjavaslatot beterjeszteni, a mely szerint Magyarország törvényhozása a magyar ágost. hitv. evang. egyháznak eddig is nyújtott segélyt évi négyszázezer forint állandó segélyösszegre felemelné. Mély tisztelettel : „A magyarhoni ágost. hitv. evangelikus egyház egyeteme." Ezen felirat teljes szövegének közlésekor tartózkodunk minden észrevételtől, még az ev. egyház mai helyzetének alkalomadtán leírásától is. Az egyház ezen sötét képét majd akkor mutatjuk be, hogy lia az a törvényhozásban napi rendre kerül. Nem zárkózhatunk el azonban már most sem annak kijelentésétől, hogy a nem liberális Austriában hasonlithatlanul nagyobb elismerésnek örvend az ottani maroknyi protestáns két egyház az állami törvényhozás részéről. Austriában ugyanis, mindössze csak 350 ezer lelket számláló és egy főtanács alatt közigazgatásilag egyesitett protestáns 2 egyház, 1886-ig 41,600 frtot, 1886-tól már 80 ezer frtot, 1896-tól pedig 25 ezer forint emelkedéssel 105 ezer forintot kap évi segély gyanánt a törvényhozástól s ezen felül még 27100 frtot kap bécsi theologiai fakultására, 41 ezer forintot a főtanács czéljaira, összesen tehát 173,100 frt államsegélyével tudja az ott is égető szükségeket enyhíteni, — s ily módon 49.5-kot kap lelkenként, — hazánkban pedig a 2 millió lelket számláló ev. ref. egyház 1892-ig csak 64 ezer frtot, 1893—4-től pedig 173 ezer forintot, vagyis 8.7 krt kap lelkenként, — az 1 millió lelket számláló ág. hitv. ev. egyház egy etem 1892-ig csak 20 ezer forintot, 1893—4-től pedig 74 ezer forintot, vagyis 7.4 krt kap az 1848-iki XX. törvény szellenihatása alatt álló magyar állam törvényhozásától lelkenként évente. Valójában itt az ideje, hogy az egyházpolitikai öt törvény után jöjjön most már a liberális nagy munka méltó befejezéséül a 6-ik törvény; a protestáns két egyház állami dotátióját az 1848-iki törvény szellemében biztosító külön törvény mielőbb. Nyílt levél! t

J Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! Hivatkozással az 1895. évi 3341. sz. LXXXY1H. egyházkerületi körlevélre mi tiszteletteljesen alulírottak, mint a tisza-kerületi á. h. evang. nyugdíjintézet részint még tényleges szolgálatában lévő, részint már nyugdíjas tagjai, e nyugdíjintézet leendő sorsa iránt nézetünket a következőkben bátorkodunk beterjeszteni. 1. A tiszai á. h. evang. kerületi nyugdíjintézet, mint ilyen, minden körülmények között, azonban egész elkülönített és független kezelése és kormányzása, azaz a többi kerületi pénztárakba való beolvasztása nélkül, fentartandó. 2. Mi mindannyian továbbra is akarunk tagjai maradni e nyugdíjintézetnek, még pedig azon feltételek mellett, melyek a kezeinknél lévő szen-