Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Vasi-közép egyhm.

ifjúság; az ünnepélyt az iskolafelügyelő nyitotta meg bevezető beszéddel, melyet az ifjúsághoz és a jelenlevő presbyteriumhoz intézett, s melyben az ünnepély jelentőségét méltatta. Erre a gyermekek elénekelték „Treue Liebe bis zum Grabe" cz. éne­ket. Ezután az iskola igazgatója beszédet tartott, a melyben visszapillantott a honfoglalásra, a ma­gyar állam fejlődésére, annak jelentőségére, nyugat Európa keresztyénségére, szabadságára, vallás-er­kölcsi és közművelődési viszonyaira nézve, végül kifejezést adott azon óhajának, hogy a magyar nem­zet a hatalom, szabadság és igazságosság kezében levő zászlóját továbbra is fennen lobogtassa, úgy azonban, hogy e javakban a többi nemzetiségeket is részeltesse, hogy Magyarország soknyelvű la­kossága együtt érezhessen s a szövetségesek segit­ségével egy erős, legyőzhetetlen államot alkothasson. A szózat eléneklése után a gyermekek német ha­zafias verseket szavaltak Arndt, Sprung Ii és K ö r n e r t ő 1, végre az iskolai felügyelő rövid be­széddel, a melyben rámutatott, hogy a németek a múltban mily nagy feladatokat valósítottak meg, a melyekre büszkén tekinthetnek vissza, berekesztette az ünnepélyt. — A tudósító megjegyzi, hogy a mil­lenniumi ünnepélyek csak a magyarok között kel­tettek lelkesedést, a többi nemzetiségek vagy kö­zönyös, vagy pedig ellenséges szemmel nézik. Igen rossz néven veszi a czikkiró Erődi E. a ma­gyar zászló czirnű költeményének azt a sorát, a mely eredetileg úgy hangzott: „nem fekete, mint a német lelkület" s mely visszatetszést keltve űgy módosíttatott: „mint a hitvány lelkület." Az or­szággyűlés azon intézkedését, mely szerint az ez­redéves ünnep alkalmából 400 állami iskola állit­tassék fel, igazságtalannak látja a czikkiró, hogy ezek az iskolák mind magyar nyelvűek lesznek, mert hiszen ezek a többi nemzetiségek pénzén is épülnek s voltaképpen nem egyebek, mint a ma­gyarosítás eszközei. Prot, szemle. „Történelemcsinálás a millennium évében" a r. kath. püspökök, irók részéről nagy­ban folyik a r. kath. egyház érdekében. Schla­u c h bíboros levelének két pontját világítja meg „Historicus" kimutatván, hogy a dicsőitett pápák ha védték is a királyokat mások ellen, csak azért tet­ték, mert maguk hatalma alá akarnák hajtani. Egyik pásztorlevél azt állítja, hogy „az iskolák a legnjabb időkig is nagyrészt a (r. kath.) egyháziak kezében vannak," pedig a népiskolák közül csak 32%, a középiskolák közül csak 34°'<> van ott, s a r. kat­holikusok jóval kevesebb, a szegény protestánsok jóval több nép- és középiskolát tartanak fenn ma is, mint a mennyi a népesség-arány szerint reá­jok esnék. Hîrscht, Die ÂpoGaiypss und ihre neueste Kritik dargestellt. Voll (1er theol. Fakultät zu Berlin mit dem königl. Preiss gekrönt. Leipzig 1895. XII. 175 1. Ara 2*40 márk. E pályamű az Apocalyp­sis ama legújabb kritikáinak szól, a melyek az utolsó 1—2 évtized alatt az új szövetségi könyv forrásai és szervezete tekintetében napvilágot láttak. Hirscht könnyen tájékoztató történeti áttekintést nyújt az újabb forrástanulmányokról s kompilati­onshypothesisekről." Völter (Die Entstehung der Apocalypse, 1882.) művével kezdi, s ugyancsak e kritikus (Das Problem der Apocalypse, 1893.) mű­vével végzi kritikai fejtegetéseit. E kettő kö­zötti időben jelentek meg Weizsäcker, Vischer, Weyland, Pflederer, Sabatier, Schosn, Spitta, Schmidt és Erbes kritikai kísérletei, illetve hypo­thesisei. Sorra veszi fejezetről-fejezetre és versről­versre az Apocalypsist s valódi értékükre redu­kálja az újabb kritikusok „vivisektiós kísérletezé­seit." Majd azután kimutatja, hogy tévednek a kri­tikusok, ha ez új szövetségi iratot „tisztán a ref­lexióból eredő irodalmi produktum"-nak tartják, a melyen „pneumatikus hatás" nem volna észlel­hető, s teljesen felismerik azt a gondolatot, hogy „az Apocalypsis szerzője nem logikai elvek szerint irt, hanem visionárius képeit az ó-szövetségi pró­pliétia színeivel festette." Hiányzik e kritikusok kép­telen következtetéseiben a világosság és egyszerű­ség, mely oly kiválóan jellemzi a régebbi Astruc­féle Genesis kritikát. Az Apocalypsis szerkezetének jellemző sajátsága kritikusunk szerint : a gondola­tok egysége, a kifejezések elevensége, a hebraizáló nyelvezet s az ó-szövetség bő felhasználása. Sajnos, hogy Rauch pályakoszorúzott Apocalypsismonog­raphiája 1894-ből kikerülte kritikusunk figyelmét. De igy is Hirscht műve igen becses adalék az Apocalypsis problémájának lehető megoldásához. Tájékoztató, irányító s kritikailag tisztító megjegy­zéseivel igen alkalmas a problémával való foglal­kozásnak az ösztönzésére. Komoly exegéták azt sikerrel használják s gyakorlatilag is értékesíthetik. Dr. Szlávik Mátyás. Magyar állam. A magyar alföld népét a nép­párt czéljaira megnyerni: ez a fontos feladat; ezt csak úgy lehet, ha függetlenségi elveket han­goztat a képviselőjelölt ; ha azután képviselő lesz : törekedhetik az egyházpolitikai törvények eltörlé­sére, (az nem baj, hogy a függetlenségi párt elvei között régen ott vannak azon elvek'?!) „E refor­mok nem kellenek itt a protestánsoknak se s őket a revíziónak, ha az függetlenségi elvek mellett lesz a lobogóra tűzve, könnyen megnyerhetik s az ilyen lobogót protestáns és katholikus szívesen követi." —- Úgy látszik, sok lesz a báránybőrbe bújt farkas ! — Másik czikkben kifakad a miatt, hogy a miniszter megbízásából megirt , középiskolák története" részrehajló a protestáns felfogás javára, mert p. o. azt mondja, „hogy a középkorban milyenek voltak iskoláink, arról hiteles bizonyíté­kaink alig vannak," ..a reformatio korában az igazi műveltség megmentői a prot. iskolák voltak." Ilyenek miatt igy fakad ki az elkeseredett ismer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom