Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Vasi-közép egyhm.

tették pedig ezt azért, hogy ez által az utasok száma kevesbedvén, a vasúti hivatalnokok meg­szentelhessék a vasárnapot. Skótországban a va­sárnapot igen szigorúan ünneplik ; minden közle­kedés szünetel, csak egyetlenegy posta vonat köz­lekedik vasárnaponként. 11 órakor kinyitják a templomokat, a melyek rövid idő alatt egészen megtelnek s azután ismét bezáratnak, hogy az .áhítatot senki ne zavarhassa. Angolország többi részeiben hasonló intézkedések léteznek. Az észak-amerikai presbyterianus egyház „Gene­ral Assembly"-ja, vagyis legfőbb egyházi képviselő testülete május 21-ikén ülésezett. E gyűlés azért fontos és nevezetes, mivel hozzájárult ahoz a la­punkban is emlegetett tervezethez, mely az ame­rikai presbyteri és reformált egyházak egyesítését czélozza. A tervezetet most már 8-féle protestáns felekezet fogadta el egyhangúlag s igy küszöbön áll a nagy egyesült reformált egyház megalakulása. A 12 pontból álló tervezet szerint mindegyik de­nominatió megtartja eddigi jellemét s teljes hata­lommal intézkedik minden beiső ügyében. Alakí­tanak azonban egy közös egyházi főtanácsot, a Föderal Koncil-t, melybe mindegyik felekezet 4 egyházi és 4 világi tagot küld. E főegyháztanács hatalma és szerepe azonban nagyon platonikus, mert az egyes alkotó tagok belügyeibe egyáltalán nem avatkozhatik, hanem inkább csak az egyesült egy­házak külső képviseltetésére szolgál s a reformált irányú evangelizaczió munkájának hathatósabb vi­telére és irányzására bir majd hatalommal. De még ez az egyesités is nagy előny az eddigi szakado­zottság helyett. Különben a Földeral Koncilnak meg van adva a jog, hogy ezen mostani alkotmányt bővítheti : de ehez az alkotó tagok egyhangú hoz­zájárulása szükséges. IRODALOM. A ., Cirkevné Listjf a tót egyházi és vallásos irodalom szomorú viszonyaival foglalkozik, a me­lyeken egyházunk érdekében segiteni kellene ! Oka ennek — eltekintve a sok tekintetben megromlott és közönyös korszellemtől — főleg az anyagi eszközök hiányában rejlik. — író csak akadna, • de kiadó nem akad, mert senki se akarja a munka mellett még megtakarított filléreit is veszélyeztetni s azért a leghasznosabb iratok a szerzők Íróasz­talaiban hevernek haszontalanul. Van ugyan erre a czélra egy alapítvány, mely már 1884-ben 10,398 frtot tett ki, melyet Bal tik püspök el­nöklete alatt egy külön bizottság kezel, de ez se tesz egészen eleget feladatának, mert többnyire csak azokat az iratokat adja ki, melyeket az elnök ir, vagy irt. Közli továbbá a lap a nyitrai evangélikusoknak 1734-ben a porosz királyhoz intézett kérő szózatát eredeti szövegében, melyben annak közbenjárását kérik a kegyetlen üldözések közepette, s bővebben foglalkozik Beyschlag­nak ismert kijelentésével, a mely a kormányhoz intézett felirat azon mondatát helyteleníti, hogy az ev. egyház ezentúl is, mint eddig, a magyar állameszméért harczolni fog. „Hogy Be3 Tschlag ezen kijelentése" — mondja a czikk — „megza­varta a magyarhoni evang. egyház azon köreit, a melyeknek szól, azt felesleges említeni is s meg­zavarta annyival inkább, mert oly férfiútól ered, a kinek barátságával leginkább azok kérkedtek, a kik nálunk a hírlapokban a hivatalos egyház köz­véleményét csinálják. Az eperjesi Szlávi k a németországi egyházi mozgalmakról irt tudósitá­saiban nem tudott eldicsekedni, hogy Bey­schlag egész pártjával mennyire rokonszenvezik velünk. S ime most maga Beyschlag is ? Ugyan hát mi történhetett? Melyik pánszláv zavarta meg megint a vizet? Természetes, hogy pánszláv, leg­alább igy sejti Farkas és H o 11 e r u n g ! " — Ez­után H o 11 e r u n g n a k az ..Evang. Glocken" cz. lap hasábjain e tárgyban megjelent czikkét bon­czolgatja, a ki azt mondja, hogy a németeknek nem kellett volna olyan nagyon megharagudniok erre a kijelentésre, mert ez csak a felföldi lel­készekre és tanítókra vonatkozik s azt jegyzi meg erre, hogy H o 11 e r u n g talán nem bánná, ha egyes nemzetiségeket az egyházból egészen kipusz­titnának. A mi Holler un gnak azon megjegyzé­sét illeti, hogy kivánatos az egynyelvüség, arra nézve Beyschlagnak szavait idézi, hogy a mely egyház tagjainak anyanyelvét megkeseríti vagy azt azoktól elvonni akarja, az nem anya, hanem árulója a saját gyülekezeteinek. Hogy Beyschlag czikke önöket nagyon bosszantja—­igy végzi — azt elismerjük, de segiteni nem tudunk rajta ! Mi csak registráltuk a német tanár szavát, mint újabb bizonyítékát annak, hogy a külföldön nagyobbodik azoknak a száma, a kik a magyarhoni ev. egyházban a nem magyar nem­zetiségek ellen elkövetett méltánytalanságokat fel­ismerik, felfedezik ós elitélik! Hadd szolgáljon ez nekünk újabb bátorításul arra, hogy az anya­nyelvért való harczban vitézül kitartsunk." Az vAngemtine Deutsche Lehrerzeitung a magyar millenniumi ünnepélyekről közöl nem valami rokon­szenves tudósítást, a melynek azonban annyi haszna mégis van, hogy az erdélyi szászok iskoláiban le­folyt ünnepélyekről értesülünk belőle. Az ünnepé­lyek idejét — valószínűleg tévedésből — május 2-ára teszi, a mikor azok a miniszter egyetemes rendeletének niegfelelőleg a szász iskolákban is megtartattak. A nevezett napon az iskolai épületek nemzeti színű lobogókkal diszittettek fel.'Az ünne­pélynek megfelelő módon díszített iskolai termek­ben, már kora reggel gyülekezett össze a tanuló

Next

/
Oldalképek
Tartalom