Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Név nélkül: - A magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetemnek állami dotatióra való igénye

Nem óhajtja ugyan az ágost. evang. egyház, hogy ezen elv

7 minden következményeivel együtt megvalósíttassák, mert autonom szervezetével az állami gondoskodásnak az a módja, a mely az 1848-iki törvényben contemplálva van, össze nein fér, de az állami segélyezés kérdésénél mégis az 1848-iki XX. törvényczikkre kell utalnunk, mert az abban foglalt fennhivatkozott elvnek törvénybe iktatása által a magyar törvényhozás elösmerte, hogy a bevett vallásfelekezetek között az államnak ftem szabad külömbséget tennie, hogy a magyarhoni evang. egyház czéljai épen úgy állami czélok

( mint más egyházéi, hogy tehát a magyarhoni evang. egyház szükségleteiről az államnak abban az arányban kell gondoskodnia, a mint ezt a gazdag dotáti. ókkal ellátott más egyházakkal tette. Tudva van Nagyméltóságod előtt, hogy evangy. egyházunk, daczára annak, hogy évszázadok ót a teljesíti az államnak közmívelődési és nagyrészben az állami közigazgatás körébe tartozó feladatait ? 1868-ig semmiféle állami segélyezésben nem részesült. 1868. óta kapott egyházunk évente 20 ezer frtot, majd 24 ezer frtot, mely összeg legújabban 74,000 frtra emeltetett fel. Nem akarunk ezen összeg csekélységének meg. világítása végett párhuzamot vonni ezen segély és azon nagymérvű adományozások között, melyeket más egyházak az államtól nyertek, habáraz 1848-ik XX. törvényczikkben kimondatott egyenlőségi elv ezen összehasonlítást önkénytelenül felhívja. — ezen segélyösszeg csekélységének és jogos igényeink feltüntetése czéljából csak azon nagy aránytalanságra utalunk, mely az általunk állami czélokra fordított összeg: 1,567,000 frt és ezen állami segélyösszeg között fenforog. Jól tudjuk, hogy az állami háztartásra nehezedő rendkívüli terhek nem engedik meg, hogy az állam a közoktatási ügy költségeinek terhét egészen magára vegye. De nekünk egyházunk létérdekeit érintő oly égető szükségleteink vannak, melyeket el nem hanyagolhatunk a közoktatási ügy kedvéért és igy ha az állam rajtunk nem segit, előbb utóbb tényleg oda jutunk, hogy sem a szorosan vett egyházi, sem a közoktatási czélokat nem leszünk képesek betölteni. Nem hagyható figyelmen kivül azon nagymérvű átalakulás sem, melyet egyházunk létérdekeire különösen anyagi szempontból a legújabban meghozott egyházpolitikai törvények gyakoroltak. Ezen törvények szükségét és helyességét állami szempontból készséggel elösmerjük ugyan, de egyházunkat és különösen lelkészeinket ezek anyagilag érzékenyen megkárosították. Az anyakönyv államosítása, az egyházi házasságkötés és az egyéb egyházi functiók kötelező voltának megszüntetése érezhetően apasztani fogja lelkészeinknek létminimumot már is nem fedező jövedelmeit. Az igazságosság követelménye, hogy az állam, lia a közjó érdekében reformokat hoz be, melyek egyes osztályok vagy valamely hivatással foglalkozók anyagi érdekét sértik, azokat a kik a közjó érdekében saját egyéni javaikat vagy jövedelmeiket vesztik, ezért anyagilag kárpótolja, mert sem nem méltányos, sem nem igazságos, hogy annak az árát, a miből az egész országra szellemi vagy anyagi előny hárul, egyesek, ebben az esetben a lelkészkedő papság fizesse meg. Eelösmerték ezen érvek alaposságát az egyházpolitikai törvények kezdeményezői és Wekerle Sándor volt miniszterelnök 1893-ban a képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságában, úgy szintén a költségvetés beterjesztésekor elmondott nagy beszédében, valamint Szilágyi Dezső volt igazságügyi miniszter az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával úgy a képviselő-, mint a főrendiházban több izben oda nyilatkoztak, hogy a kormány kész az 1848. évi XX. tcz. szellemében törvényjavaslatot előterjeszteni a protestáns egyházak állami nagyobb dotátiójára nézve, mihelyt azok méltányos igényeiket adatokkal támogatva elő fogják adni. Miután a Nagyméltóságod vezetése alatt álló kormány ismételve kijelentette, hogy a volt kormánynyal teljes solidaritásban van, nem kételkedünk, hogy a volt kormány ezen igéretét és felhívását magára nézve is kötelezőnek fogja ismerni. Ágost. hitv. evang. egyházunk egyetemes közgyűlése ezen felhívás folytán és a 48-iki törvényhozás és a magas kormávy ezen ígéreteiben bízva mély tisztelettel fordul ennek folytán a nagyméltóságú m. kir. Minisztériumhoz, és a kilátásba helyezett nagyobb mérvű állami segély megállapításához szükséges adatokat a következőkben terjeszti elő : 1.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által m. é. 36532. számú leiratában elrendelt és mind a négy egyházkerületből felterjesztett összeírás szerint 253 lelkész és missionárius évi tize-