Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Az evang. theologiák egyesítéséről

visszaadhatja, de a miről önként mond le a nemzet, azt vissza szerezni a legnagyobb nehézséggel és rázkódtatással jár. Hát tisztelt uraim, a protestánsok nemcsak a törvényhozásban, de mint egyház is, azt lehet mondani ellenzés nélkül, önként mondott le sarkalatos jogairól, különösen az 1868. 53. 12. §-nál. Belenyugodott, sőt az egyházpolitikai törvények összeségét és az ez által teremtett új állapotot ujjongva üdvözölte. Es éppen ez a baj, ez a veszedelem. A vezérlő férfiak a kérdéseket a szabadéi vüség mezébe tudták öltöztetni és ezenfelül a szegény protestáns egyházaknak anyagi előnyöket helyeztek kilátásba. Sőt voltak, kik az egyházpolitikai törvények elfogadását első lépésnek kürtölték az egyházi javak szekularizacziójára. Ezek az argumentumok hatottak : Fistula dulci canit volucres dum decipit augur. A koczka el volt vetve, a protestáns egyház meg sem mozdult. De hát kérdem tisztelt esperességi gyűlés, lehet-e Magyarországon régi értelemben vett szabadelvű az, a mi a protestáns érdekeket sérti, hiszen Magyarországon maga a protestantizmus, annak százados múltja, története, törekvése, léte, autonómiája, élete maga a megtestesült szabadelvüség ! Hát lehet-e tagadni, hogy az úgynevezett egyházpolitikai törvények a legenyhébb kitételt használom — sértik a protestáns érdeket? Hát nem veszik önök észre, hogy a katholikusok által s mint ők mondják, dogmába ütköző polgári házasság elfogadásaért áldozatul lett oda dobva a vegyes házasságból a gyermekek vallásáról oly bölcsen rendelkező és a protestánsokat teljesen megnyugtató 1868. 53. 12. §. Hiszen elég világosan beszélt a junctim. l)e mióta ez a törvény él, mindig szálka volt a katholikus hierarcha szemében, mert a reversalisoknak aranjuezi napjai elmúltak, ők tehát ezen nyereséggel meg vannak elégedve és ha a zászló becsületéért még fejtenek is ki bizonyos ellenzést, ez csakhamar le fog csillapodni, mert ma már minden gondolkodó ember tudja Magyarországon, hogy az egyházpolitikai törvények összesége hihetőleg csak egy egyháznak lesz kedvező Magyarországon : ez a katholikus egyház és csak egynek lehet romlására s ez a protestáns egyház ! Ha az ember tudja, hogy százados küzdelembe került a magyar prot. autonómiának épületét ily teljességében kiépíteni, ha az ember tudja, hogy a még anynyira szabadelvű — de a régi értelemben szabadelvű — 1791-iki országgyűlésnek sem sikerült a vegyes házasságok és az azokból született gyermekek kérdését a protestánsokra sikeresen megoldani és hogy új hetvenhét esztendő és legnagyobb részt kinos hetvenhét esztendő kellett, mig újra és végre Deák Ferencz bölcsességének és roppant morális hatalmának sikerült megalkotni az 1868. 53. törvényt: — akkor valóban elborul az ember lelke, ha látja, hogy az autonómiának és a vallás szabadgyakorlatának igazságos betetőzését, maguk a protestánsok segítettek felszaggatni, szétrombolni s most a megint be nem tetőzött, be nem fedett épület újra vésznek-viharnak van kitéve. Elmondtam mindezeket, habár más szavakkal, harmadévi beköszöntő beszédemben és az a mély csend, mely szavaimat követte, nekem teljes világot gyújtott. Én beláttam önök lelkületébe. Láttam, hogy én véleményemmel elszigetelve állok, hogy egy betölthetlen űr van köztem és a tisztelt esperesség között s arról azután következő néhány felszóllalásból még inkább meggyőződtem. Es az én elhatározásom már akkor készen volt és csak azért nem teljesítettem, mert akkor még mozgalom volt és remény, hogy ezen mindenek felett kitűnő esperesség geographiai fekvésénél és változott viszonyoknál fogva, mint ilyen meg fog szűnni és több esperességnek éltető magvát fogja képezni és ily minőségben önként megszűnik a felügyelői állás is. Azonban — úgy látszik — ennek ideje még nem jött. A százados együvétartozás sokkal erösebb köteléknek bizo. nyúlt, semhogy azt oly könnyen fel lehessen bontani. De hát kérdem, miért nem tanúsított ezen esperesség és az egész protestáns egyház hasonló szívósságot a régihez, a megszokotthoz, a jóhoz, mikor a birtokában lévő törvényeket kellett megvédeni? Ma nem fájna fejünk és nem néznénk aggódó érzelemmel a jövendőbe ! Más esperességek is megajándékoztak bizalmukkal ifjabb koromban s az utóbbi időszakban önök kétszer, majdnem egyhangúlag. Igen, mert akkor megvolt köztünk az egyházi ügyekben az egyetértés. — Önök azon Bánó Józsefre szavaztak, ki egy véleményen volt önökkel, ma egy más felügyelő áll önök előtt, vagyis ma az egyházi ügyek állapotáról az önök véleménye módosult. —- A mai felfogás szerint mindig a többségnek van igaza. -— S nem is teszek e miatt senkinek szemrehányást. Igen, de én egy pillanatig sem viselhetem el tovább, hogy bárki csak egy pillanatra is megbánhatta legyen, hogy bizalmával megtisztelt. — Azért visszaadom önöknek a mandátumot, inert ma nyugodt lelkiismerettel tovább nem viselhetem. A lehetetlenségek közé tartozik, hogy esperességi felügyelő, ki a világi részről az esperesség élén áll, annak ügyeit vezeti, s annak érdekeit kell minden egyházi forumon képviselnie — hivatalát sikeresen vihesse, midőn az esperességben egy külön véleményt képvisel. — Gondoljuk meg, mi minden anomália származhatik ebből. Az elmondottakon kivül azonban van még több indok is, mely lemondásra késztet. — Első sorban áll az, a mit már emiitettem, ötven esztendeje szolgálom egyházamat, ex nobili officio. Azt hiszem elég és talán elmondhatom a költővel : ..Megfizettük mind, mivel csak tartozánk" — és most talán igényem lehet legalább e téren a nyu-