Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Az evang. theologiák egyesítéséről

galomra. — És ezen felül, tisztelt uraim, annyira ki­sebbségben látom azon felfogást, melyet én is kép­viselek, hiszen alig vagyunk legalább látszólag néhányan — mondom látszólag, mert imitt-amott máris mutatkoznak a láthatáron az ébredésnek jelei, — de ma, mondom, oly kevesen vagyunk és a viszonyok felfogásom szerint oly ziláltak, hogy én mindazokért, a mi ez úton és ezentúl történik a mi egyházunkban, a világért sem vál­lalom a felelősséget és azért abban részt sem kivánok venni. A kik ezt jónak tartják, bizonyitsák is be. hogy az úgy van. Az én nevem a mai megnyug­vók és működők közt nem állhat. Ha az ügy jó, legyen az egész dicsőség azoké, kik teremtették, lia rosz, viseljék az egész felelősséget. A mult évben még azt mondhattam önöknek, hogy a pusztulásnak nyomai rögtön nem fognak látszani, hiszen a magyar protestáns elem, rendkivüli szi­vósságot tanúsított mindenha ; de ma már azt állítom, hogy ime a veszély már be is követke­zett. Ösmerek nagy alföldi protestáns (evangelikus­református) egyházat, hol százakra megy 1895. október elseje óta a házasulok száma, kik közül egyetlen egy sem ment papjához. Ösmerek más alföldi nagy protestáns várost, a hol a reverzáli­sok napirenden vannak, mindig a protestánsok rovására. Erdélyben, hol emberemlékezet óta erről szó sem volt és Magyarországon is az 1832-ik országgyűléstől 1868-ig tisztességtelen dolog volt reverzálist adni —- mondom Erdélyben is — ma napirenden van a reverzális. Hát uraim ezen egyházpolitikai törvényeknek veszedelme éppen az, hogy a mit a társadalom ez előtt nem tartott tisztességes dolognak : a reverzálisokat, az ma nem lehet tisztességtelen, mert a törvény engedi és az ilyen engedély mindig a kisebbség -— ez esetben a protestánsok rovására — történik és igy a legrigorozusabb protestáns megnyugtat­hatja lelkiismeretét, sőt igazolva látja eljárását, mert a törvény megengedi. Hát nem látnak önök ebben nagy veszélyt? Én a magam részéről igen nagyot látok. Ha az adatok egyszer kezeink között lesznek, jót állok érte, hogy mai napig máris igen sok ily szomorú adattal rendelkezünk. Tehát a protestáns egyházra az imminens veszély már­is bekövetkezett. Méltóztassanak ehhez hozzáadni a felekezetnélküliséget, mely a mi szegény hívein­ket csábítani fogja, hogy a lelkésznek köteles ado­mányoktól szabaduljanak. — Méltóztassanak hoz­záadni, hogy a stóla-jövedelem csökkenése által lelkészeink a legsanyarúbb helyzetbe jutottak s most két alternitiva áll a magyar protestáns egy­ház előtt: vagy közönbösen nézni kell azon testi és lelki sülyedést, mely a még nagyobb elszegé­nyedés által a protestáus lelkészek körében el fog harapózni, a mit közömbös szemmel nézni nem lehet ; vagy az államsegélyt kell igénybe venni, mely a már úgy is megcsonkított protestáns autonómi­ának még nagyobb korlátozására, vagy teljes ele­nyészésére fog vezetni. Vájjon ecseteljem-e ezek után azon irtózatos szerencsétlenséget, mely az egész alkotmányosságot, az egész nemzetet érné, lia a magyar protestáns autonomia meggyengülve fog vergődni, vagy idő jártával egészen elenyészni. Appellálok minden protestánsra, minden magyar emberre, nézzen a történetbe, a múltra és meg­fogja ismerhetni az iszonyú veszélyt, mely ezen törvények következtében okvetlen be fog állani a jövőben, mert az események logikája kérlelhetet­len. Miután tehát én, lelkem mélyében igy vagyok meggyőződve, óva inteni hitsorsosaimat mindezekre. Meglehet, a veszély még elhárítható. De az aztán határozott meggyőződésem, hogy a recuperaczió máris iszonyú munkába fog kerülni és hogy a mai szellem is a Tisza-Bánft'y-féle protestáns szel­lem, a protestánsokat megmenteni soha nem fogja, sőt igen alkalmatos arra, hogy a magyar protes­tánsokat új bajba és bonyodalomba keverje. A régi szellemnek kell visszakerülni, egy új éltető lehellet által telítve. És teljes meggyőződé­sem, ez a szellem vissza fog kerülni. Mert nagyobb csapás nem érhetné ezt a szegény nemzetet, mint lia a régi protestáns szellem az országban kihalt volna. Ezt a büntetést a jóra való nemzet valóban nem érdemelné. Ha a gondviselés még egy ideig kedvez nap­jaimnak, bevárom ezt az időt és boldog leszek, lia e fordulatot még láthatom. S ha ez az idő késik és azt szemeim többé nem látják, akkor a mai nappal egyházi működéseimet teljesen befeje­zettnek tekintem. Végül még csak azt jelentem, t. i. lia önöknek is úgy tetszik, hogy az ülés vé­géig ínég mint esperességi felügyelő fogok mű­ködni. Az ülés végén méltóztassék lemondásomat tudomásul venni, az új választás iránt okvetlenül és visszavonhatlanul rendelkezni. Ezzel pedig a VI. szabad királyi városi esperesség gyűlését megnyitottnak nyilvánítom." Ezen megnyitó beszédet egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe rendelte a közgyűlés igtatni, s fájdalmasan kellett az érdemes férfiúnak azon már a mult évben tett határozott kijelentése előtt meg­hajolnia, hogy a felügyelői állásról visszavonhat­lanul lemond; Hiába volt minden marasztalás, az egyházi élet terén 50 éven át buzgalommal szol­gált hű munkás nyugalomra vágyott, pedig az egyháznak éppen most volna legnagyobb szüksége kipróbált, tapasztalt bölcs vezérre. A közgyűlés tehát elfogadta a lemondást s köztiszteletben álló felügyelőjének az egyház terén szerzett nagy érde­meit jegyzőkönyvbe igtatni határozta és az igy megüresedett felügyelői állás betöltését az egyház­kerületi gyűlés után halasztotta. — Ezután L i n b e r­ger István helyettes esperes terjesztette elő ter­jedelmes évi jelentését, melynek tudomásul vétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom