Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Nyilatkozat a három theologia egyesítésére vonatkozólag

Tizennegyedik évfolyam. • 31. szám. Orosháza, 1896. Julius 30. EVAH6. EGYHÁZ IS ISKOLA Előfizetés dija: Egész évre . . 6 frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt £>0 1er. Egv szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó:YERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . . « frt Fél oldal. . . . 4 „ Negyed oldal . . 2 „ Eimél kisebb . . 1 ,, Bélvee külön 30 kr. Nyilatkozat az ág. h. ev. három theologiának egyesítésére vonatkozólag. Midőn az 1895. évi egyetemes gyűlés a jelenleg létező eperjesi, pozsonyi és soproni tlieologiák egyesítését határozatilag kimondotta és az egyesítés lehetőségének tanulmányozására s a keresztülvitel módozatainak megállapítására s illetőleg javaslattételre egy bizottságot küldött: nem határozott egyebet, mint a mit már a 70-es években bolygatott s az 1882. évben egy egyetemes theologiai akadémiának felállításával megvalósítani akart azzal a czélzattal, hogy ezen egyetemes theologiai akadémia szellemi hatalmával, anyagi erőinek nagyobb súlyával s a felsőbb hatóság kiváltságos támogatásával a többi intézeteket feleslegessé fogja tenni s azok maguktól meg fognak szűnni. Az élet meghazudtolta az egyetemes gyűlés határozatát s törekvését, amennyiben űgy a tiszai, mint a dunántúli kerület minden lehetőt elkövetett intézeteinek emelésére s fejlesztésére. A három intézet űj szervezettel ellátva s tanerőinek szaporítása mellett szépen virágzott a legutolsó 3—4 évig, a midőn hanyatlani kezdett hallgatóinak számában. Mi indította tehát az egyetemes gyűlést 1895. évi határozatára? Talán az elmúlt 14 óv alatt anynyira változtak viszonyaink, hogy az egyesítés oly kényszerítő eszköz, mely elől kitérnie nem lehet? S oly hasznos, hogy minden áron az egyesítésre kell törekedniük ? Legyen szabad egy két vonással jellemeznünk azon viszonyokat, melyeknek kényszerítő hatása alatt —úgy látszik— áll a mi egyházunk, hogy az egyesítésre vonatkozó nyilatkozatunknak megvessük a kellő s biztos alapját. Ha azon sokfelől hangoztatott panasznak, hogy egyházaink szegények s nem győzik a nagy egyházi adókat, hitelt adunk : úgy kétségkívül egy házunk viszonyai nyomasztók, sőt kétségbeejtők, mert lelkészeink a csekély fizetések miatt nemcsak családi kötelességeiknek nem képesek megfelelni, hanem nyomorognak is. Nagy teher tehát az egyházakra s az egyháztagokra nézve a theologiai intézeteknek fenntartása és szükségelt tovább fejlesztése. Kisebbedik a teher, lia egy helyen tart fel az egyház egy intézetet s ezt édes gyermekének tekintve, a tudomány s közmiveltség felszínén tartja. Egyházunknak szegénysége, az anyagiakban való szűkölködés s e miatt való panaszok oly régiek, a minő maga a protestantismus. Avagy talán az elnyomatás s üldöztetés idején jobb sorsban voltak egyházaink s gyülekezeteink tagjainak tömege, mint most? Vájjon akkor jobban állottak-e gyülekezeteink, mikor a protestáns vagyon s életbiztonság is veszélyeztetve volt? Es mégis mire tanít a történelem? Arra, hogy ép abban az időben nem egy. nem három, de sok theologiát tartottak fenn, hogy az egyházat erősítsék, s a szellemi tőkét, mely egy-egy theologiai intézetnek fenntartásában van, az egyház hasznára megóvják s megtartsák. S ez oly időben történt, a mikor a latin nyelvnek az egész m ívelt világon való uralkodása miatt a külföldi egyetemek látogatása s külföldieknek hazánkban való alkalmaztatása könnyű és szokásos volt. Egyházunknak ezen szegénységén épen semmit nem változtat a tiieologiáknak egyesítése, mert mikép azt alább látni fogjuk, a teher nem fog kisebbedni s lia kisebbedik is, a könnyítés oly csekély lesz, hogy azt a kerület meg sem érzi ; szellemileg pedig kiszámithatlan károkat szenved. De egyházunk viszonyai anyagi tekintetben nem oly rosszak, mint a minőknek kikiáltották, mert a hol a lelkész kellő gondozásban részesiti