Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Nyilatkozat a három theologia egyesítésére vonatkozólag

iiiveít, ott csudákat mivel a protestáns buzgóság. Mutatja a sáros-zempléni esperességnek, a tiszai egyházkerület ezen legszegényebb esperességének példája is, mely a 800 frtos minimális lelkészi fizetés biztosítása ügyében végzett összeíráskor alig talált 3—4 olyan gyülekezetet, a mely ezen minimális fizetést nem képes biztosítani. A szegénységnek ezen gyakori emlegetése nem időszerű most, midőn az állami törvényhozás elismerve a protestantizmusnak úgy a múltban, mint a jelenben való nagy társadalmi s állami jelentőségét, a prot. egyházaknak segélyezését úgy közvetve, mint közvetlenül nemcsak megigérte, hanem azt különösen az iskoláknál tényleg foganatba is vette. Középiskoláinknak majdnem mindegyikét segélyezi és teszi fennmaradásukat érdekében a protestantismusnak is ; a népiskolák mindegyike részesülhet államsegélyben, mihelyt az a törvény kellékeinek megfelel és segélyezésért folyamodik! S midőn a szegény egyházak és lelkészek segélyezésére évről-évre nagyobb összeget utalványoz a törvényhozás s biztosra vehetjük, hogy az törvényileg nagyobb összegben már rövid idő alatt biztosíttatni fog, akkor éppen nem jogosult a tlieologiáknak a szegénységre való hivatkozással egyesítése. Ha a jelen nem a legrózsásabb színben tűnik is fel, még sem oly kétségbeejtő, hogy theologiáink megszüntetését követelné áldozatul ; kétség kivül jobb a múltnál s nagyon biztató a jövőre nézve. Inkább látszik mellette szóllani három tlieologiánknak néptelensége s azon körülmény, hogy kis egyházunkat tökéletesen kielégíthetni látszik egy jól szervezett theologia. Az első okot illetőleg csak azt jegyezhetjük meg, hogy a néptelenség csak rövid ideig tartó jelenség s általános nemcsak hazánk többi felekezeteinél, hanem Németországban is és meg fog szűnni, mihelyt a szegénység miatt mesterségesen is szított panaszok hullámai lassan-lassan eltűnnek s egyházunk meggyőződik, hogy a viszonyok jobbak a látszatnál. Ha hozzá vesszük, hogy az egyházpolitikai törvényektől való sötét aggodalom nap-nap mellett alaptalanná válik, sőt arra a meggyőződésre jutunk, hogy azok sok tekintetben hasznunkra váltak, úgy valóban eltűnnek az ezen oldalról felhozható s a theologiák egyesítését kivánó okok. Minthogy a zsinati törvények a lelkészek nyugdijáról is gondoskodtak és ezen nyugdij életbeléptetése által a lelkészek s családjaik ezen oldalról is biztosítva lesznek, ezzel eltűnik a lelkészi pályán működők utolsó aggodalma is, elvész egy oly akadály, a mely miatt igen sokan nem akarnak ezen pályára lépni még akkor sem, a midőn benső hivatást éreznek magukban. A 3 theologiának egyesítése által a theologusok száma nem emelkedni, hanem inkább kisebbedni fog, mert a jelenleg három vidéken működő theol. tanerők könnyebben szereznek hittan hallgatókat a maguk vidékén, helyben s közelben levő középiskolákban, mint az egy lrelyben működő tanerők, kiknek hatása e tekintetben kisebb körre szorítkozik. Merőben alaptalan tehát az a felfogás, hogy a theologiák néptelensége megszűnik, mihelyt egy erősebb theologiai akadémiát állit az egyház. A lelkészi állások mai viszonyainkhoz mért szervezése, a lelkészek fizetéséről való kellő gondoskodás és nyugdij biztosítás annak igaz okai, azokat kell megszüntetni s intézeteink újból megnépesülnek. A második okra nézve azt hisszük, hogy ha az anyagi viszonyok az egyesítés mellett szólnak is, az egyháznak szellemi és erkölcsi rendeltetése határozottan ellentmond annak, sőt azt követeli, hogy minél több theologiai intézetet tartson fenn, természetesen jól felszerelve. A ki a protestantizmust történeti fejlődésében s lényegében ismeri és nem csak a látszat szerint itél, az kénytelen bevallani, hogy nem az egyház szervezete, külsőségek, dogmákhoz való szigorú ragaszkodás tartotta fenn, hanem a hit- s erkölcsi szabadságnak hatalmas szelleme, mely birálólag majd elitéltetve s küzdve a sötétség szellemei ellen érvényesült s századok ellenséges áramlata ellen daczolva, előbbre vitte az evangéliumnak ügyét s az emberiség üdvét. Ezen szellemnek ápolása az evangelikus egyháznak oly feltétlen kötelessége, mely elől csak öngyilkos módon térhet ki s a melynek teljesítése nélkül elvetette az egyetlen alapot, a melyre épült, a Jézus Krisztust. Tekintettel egyházunknak ezen maga iránti önfenntartó erkölcsi s ösztönszerű kötelességére, nemkülönben hazánkban való szétszórtságára és a katholicismusnak nagy hatalmára, mely ellen csak szellemi fegyverekkel állhatunk csatasorba: arra kell törekednünk, hogy minél több vidéken legyenek világító s magasan lobogó tűzhelyeink, mert