Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - „Új hatalmaskodások” (Farkas Géza)

143 télyre is. A kellő műveltséggel e's belátással nem biró nép — első sorban az iskolás gyermekek, — midőn látnák, bogy minden egyéb táigyat a tanító tauít, csak a legfőbbet nem, mert népünk előtt a vallás annyira főtárgya az iskolai oktatásnak, hogy miatta a többi el is maradhatna, vájjon nem jönne-e arra a gondolatra, hogy kutassa e körülmény okát s a feleletet,— bár helytelenül — abban találná meg, hogy a tanító a vallást tanítani nem tudja, azért kellett azt a lelkésznek átvennie. Mennyire megingatná ez a gyermekben a tartozó feltétlen bizalmat és tiszteletet tanítója iránt. De veszedelmes lenne az — magukra a tanítókra is — legalább bizonyos irányban. Iskoláinkat — tudva lévő — egyházi intézmények, a hivek fillérei s gyakran erejüket felülmúló áldozatkészségük állította s tartja fel. Ha már most tanítóink nem tanítanák a vallást s egyéb tekintetben is lennének pusztán csak tanítók s nem a gyermekeknek vallás-erkölcsi vezetőik, sok felé igénybe vett hiveink csakhamar arra a gondolatra jutnának : minek az a nagy áldozat részünkről? Hogy gyermekeink vallásoktatásban részesüljenek, azt olcsóbb szerrel is elérhetjük. Nem tartunk fel iskolát, — a vallásoktatást elvégzi a lelkész is. Vagy épp ezt akarják egyes tanítók? Az igazi evangelikus szellemű tanító ezt nem akarhatja, legalább ez idő szerint nem akarhatja ! A vallásoktatás tanítóink részéről, ha munka — legyen munka, ha áldozat — legyen áldozat, — de oly munka, oly áldozat, melyet egyházunk, mint egyházi tanítóinktól megkíván. Itt némi kényelmi tekintetből magát kihúzni akarni, annyi, mint meghátrálni s árulást követni el egyházunk szent érdekei ellen. Nekünk a tanítóra egész egyéniségében szükségünk van. En evangelikus iskolát evangelikus tanító nélkül gondolni nem tudok. S miben nyilatkoznék az ő evangelikus volta, ha a vallásoktatásban nem? Azért álljunk meg a hitben s legyünk résen. Ne engedjük magunkat holmi — első tekintetre talán tetszetős, de alapjukban indokolatlan bölcselet által tévútra vezettetni. Azért lelkész és tanító, kiki a maga körében, a néki adatott tálentum mértéke szerint tegye meg a mi tőle telik. Egyházunk ma még inkább, mint máskor számít tanítóink nem csak buzgóságára, de tényleges munkálkodására is az egyház mentés és építés terén ! Ne késlekedjünk tehát, ne is hivalkodjunk, mert immár ütött a tettek órája. Azért is „Tartsa s tegye meg hát mindenki a magáét." Akkor egyházunk meg fog állni a megpróbáltatások közt s mint tél után a kelő természet, megifjodva fel fog virágozni. Farkas Gejza. u ti*) E czím alatt hallik hozzánk a Kárpátok aljáról egy jajj-kiáltás, a mely ha nem is igyekeznék a legrikítóbb színekben s a legszenvedélyesebb kifejezésekben a lelkeket felrázni s ellenszenvre a bántalmazók iránt, gyűlölet- és megvetésre — mindazok ellen, a kik ez utóbbiakkal tartanának — ingerelni, a jajj-kiáltás — emberi természetünkből kifolyólag — mégis szivünkig nyilallik, kétszer akkor, midőn azt testvéreink ajkáról halljuk ! Ilyen testvéri ajkakról jövő jajjszó hallatszik most hozzánk békésen gyülekező evangelikus egyházi férfiak indokolatlan szétoszlatása felől. Felső öt testvéresperességünk (az árvái, liptói, turóczi, nyitrai és trencséni) küldöttei f. április 25-én egy együttes értekezletre gyűltek össze O-Turára, hogy ott a hozott egyetemes gyűlési határozattal szemben a kerületek uj felosztását illetőleg álláspontjukat jelezzék s a jövőben követendő eljárásukat megállapítsák. Az ő szempontjukból a törvényadta szabadság keretén belül e szándéklat semmiképen nem kifogásolható. S mégis Nyitra megyének illetékes szolgabírói hivatala e gyülekezést, mely szerinte — nem tudjuk micsoda informátió alapján — csak egyházi színezetű leendett volna, előlegesen betiltotta. E betiltás, mely az alispáni hivatal részéről megerősíttetett, april 15-én kelt, az értekezlet april 25-én volt megtartandó. Történt azonban, hogy felvidéki atyánkfiai, kétségkívül bizva eljárásuk törvényes voltában, a jelzett napon és helyen cum gentibus összegyülekezének. A vágujhelyi szolgabírói hivatal meg betiltó rendeletének érvényt szerzendő — a helyszínén busz csendőre kíséretében szintén megjelent. A szolgabíró az értekezletre összegyűlteket felszólította a szétoszlásra s minthogy ezek erre hajlandóságot nem mutattak, meghagyta, hogy délutáni két óráig az idegenek oszoljanak szét, különben karhatalommal fogja őket szétoszlatni. Erről, midőn az érdekeltek irást kértek (a szétoszlás óráját a szolgabiró később 3 órára tette), egyúttal kérték a szolgabírót, hogy a templomba meuve ott egy éneket elénekeljenek és egy imát elmondhassanak. A szolgabiró ezt sem engedte meg. Akkor az összecsődült egyházhivek közül valaki rákezdett az „Erős vár a mi Istenünk" kezdetű énekre s a többiek — köztük sokan könyezve — vele énekelték, míg ennek eléneklése után a helybeli lelkész egy imát és a népre áldást mondva, a még aztán is soká révedezőket békés szétoszlásra szólította. így beszéli ezt el a „Národnie Noviny" egyik legújabb száma. *) Közöljük ezen egyoldalú informáozión alapuló, de jóakarattal megirt czikket. A végleges vélemény nyilvánítását fentartjuk magunknak akkorra, ha majd más oldalról is vettünk tudósítást. Szerk.