Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Palcsó István

Ui Hát tisztelt jó barátaink ott a Kárpátok aljában, a kik állástok- s liivatástoknál fogva szolgálni akarjátok Lazánk és azzal evang. egyházunk érdekeit, ily eljárással épen nem tesztek jó szolgálatot a védelmetek alá vett ügynek, épen nem köteleztek minket arra, hogy azért és ilyenekért nektek köszönetet szavazzunk. Am szép dolog, lia résen vagytok, de ha valahol, úgy a vallás-egyházi téren nagyon szükséges az önmérséklet, — lia valahol itt elhibázott dolog a czélon túl lőni. Miért nem hagyjátok a magát elnyomottnak vélt polgárokat kibeszélni, egymásnak kipanaszkodni. Hiszen tudjuk, hogy a panasz után enyhül a bánat, gyógyul a seb. ^ | Hadd repült volna fel néhány röppentyű, hadd ziviózták volna meg egymást a rokon érzelmű lelkek, az értekezlet ünnepélyesebb szinezetü menete alatt is, ép úgy, minta hogy anélkül is megéljenezték egymást a — minden valószínűség szerint nagy gaudiuinmal elköltött áldomás mellett, a melyre a szükséges j idő engedélyezésével oly bőkezűen járt el a szolgabíró. ; Igaz, hogy az atyafiak nem hederítettek a ható- J sági tilalomra, de hát ily körülmények között csak kapva kaptak az alkalmon, hogy — most már Isten tudja hányad izben — egy kis olcsó martyromságra szert tegyenek. S ez az alkalom valóban igen kedvező volt. Az az indokolás ugyanis, a melylyel a többször mondott szolgabírói hivatal a betiltást igazolni akarja, egy téves feltevésből indul ki. Nem az a téves feltevés, a mit a jogaikban sértett értekezleti tagok annak feltüntetnek, hogy t. i. egy, nem egyházi, csak egyházi szinezetü gyűlés terveztetik; ott van a dolog alakjában elhibázva, liogy az értekezlet azért nem engedtetik meg, mert hogy — úgy mond — hatóságilag engedélyezve nem volt. Mióta van szükség arra, hogy autonomiánkhoz tartozó ügyek elintézése czéljából tartani szándékolt gyűlések, értekezések vagy bármely néven nevezendő tanácskozások tartására hatósági engedélyek kieszközlendők lennének. Egyházi hatóságokat ért-e a tisztelt szolgabiróság vagy világiakat? Azt a rendelet tót fordításából nem | vehetjük ki. De bármelyikét értse is, tény : hogy ez a törvényes gyakorlatnak meg nem felel. Tény az is, hogy az esetleg jó ügynek törvénytelen védelme, annak az ügynek inkább árt, mintsem használ. Jellemzően mondta az asztaltársaságnak egyik „kimagasló" alakja, hogy tavaszszal, ha kalapácscsal ütnék is a fűnek hajtását, mégis kihajt az. Alkotmányos országban nem lehet törvénytelen rendeletekkel a szólásszabadságot megtiltani, de — in spccie — ez esetben nem is volt arra szükség. Végre is hadd jönnénk tisztába egymással. Mert a jelen állapot a békés építésre — a mi pedig főczélja kell, hogy legyen egyházunknak — nem alkalmas. De igenis alkalmas az ily eljárás arra, hogy azok, a kiknek az érdekükben van, a népet, a mely eddig, vagy még a mienk, vagy legrosszabb esetben nyugodt szemlélője az állam és a nemzetiségi izgatók mérkőzésének, fanatizálják. S hogy a fanatizmus, ha mindjárt áliirügyekkel lett felidézve — mint a most javában folyó ultramontáu törekvések szitásából — mennyire veszélyes, azt saját szemeinkkel szemlélhetjük. Van az államnak hatalma a nemzeti izgatásokat megtorolni, van módja egyházunk iránt jó indulatát tanúsítani, ám az ily eljárás sem az agitátorok túlkapásait meg nem torolja, sem egyházunknak szolgálatot nem tesz. Sőt ellenkezőleg. Kihivja maga ellen az egyház törvénybiztosította j< gai és szabadsága barátainak a leghatározottabb kritikáját, leg erélyesebb tiltakozását. Mi, igenis, akarjuk hazánk felvirágozását, mi munkáljuk egyházunk anyagi és szellemi érdekeit, de egyházi gyűléseinknek — karhatalom vagy rendeletekkel való betiltása vagy feloszlatása ellen, ha olyanokat az ellen véleményüek is tartani akarnak — mint a mely eljárás intentióinkkal homlokegyenest ellenkezik s a protestantismusnak s vele evangyéliomi egyházunknak tagadhatatlan kárára szolgál — hatáiozottan tiltakozunk! Tudjuk, hogy e végzetes tévedésért — egy ember tévedéseért az egész nemzetet — minket is vádolni fognak azon elv szerint: „Ex uno disce omnes;" de mi minden alkalmat megragadunk annak a kijelentésére, liogy mi ilyen önkénykedésekkel solidaritást nem vállalunk. Kikiáltják a magyar nemzetet, kormányt, hivatalos seregét Tamerláuoknak, Dsingiszkánoknak s szítják a gyűlölet s egyenetlenség magvait az ártatlanul üldözöttek simpatikus leplében. S abban igazuk van : hogy ha szelet vetünk, vihart aratunk ; az ilyen alkalmakra leső és számító agitátorok kapva-kapnak az alkalmon, hogy a szelet szítsák s viharrá korbácsolják fel. IIa részünkről a fenálló jogrend és törvény tiszteletét kívánjuk a nemzetiségektől, úgy ezt első sorban akkép biztosíthatjuk, ha magunk tanusítunk a törvény iránt tiszteletet. Azért mi a tartozó tiszteletre appellálva, a felsőbb hatóság sürgős intézkedését kérjük. Intézkedést arra nézve, hogy a tervezett értekezlet — habár talán más helyen is, még a kerületi gyűlés előtt megtartható legyen. Ha aztán a pártoskodók törvény ellenes lépésre ragadtatják magukat — ideje lesz annak, hogy az izgatók elhallgattassanak. Farkas Gejza. Palcsó István tanár emlékezete A régibb tanári nemzedéknek egy tiszteletre méltó alakja vált ki hirtelen az élők sorából Palcsó István, kés-