Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Tanítókat neveljünk-e hát, vagy jogászokat? (Farkas G.)

Tizenharmadik évfolyam. 46. sz. Pozsony, 1895. évi November 16-án. E VA N G E LIK U S EGYHÁZ és ISKOLA. I Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kn. félévre ... 6 „ negyedévre. . 3 „ Egy szám ára: 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TFLSZTYÉUXTSZKIY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Tanitókat neveljünk-e hát vagy jogászokat ? (Farkas Géza). — Kereszttűzben. 2. Folyt. (Solcz Ödön.) — T á r c z a. (Folyt. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Tanitókat neveljunk-e lát vagy jogászokat? E kérdés már nem egy izben merült fel e lapok hasábjain, s nem egyszer provocált vitát, a melynek hevében egy-egy villámszikra is elpattant — mint azt csak nem rég tapasztalhattuk e lapok valamelyik szeptemberi számában, szerencsére nagyobb — Vi

)gy épen ember életben — kár nem esett. De hát a dolog tisztázva nem lett, habár kétségtelen tanulságos volt a két vitázó fél mérkőzése, a mely minket csak megerősített abban, a mit különben eddig is tudtunk, hogy mindkét fél jeles tehetség, buzgó protestáns és saját meggyőződése szerint, habár különböző irányban elő akarja mozdítani evang. egyházunk szent ügyét. Mi a befejezett vitára nem reflectálunk, a vitázó felek egyikének a pártjára se állunk, azért neveket nem emiitünk, hanem felteszsziik a kérdést minden személyi vonatkozástól függetlenül : tanitókat neveljünk-e hát vagy jogászokat? S a feleletet rá sine ira et studio, keressük egyházunk helyzetében, azon tapasztalatban, a melyet a jogászok és tanitók nevelésç körül bárki szerezhet s végül az egyház érdekeinek mérlegelésében. Ha tehát első sorban az egyház helyzetét vizsgáljuk, ez azt a kétségtelen sokszor és sokak által hangoztatott sajnos tényt tárja fel előttünk, hogy egyházunk szegény, felette szegény^ sokkal szegényebb mint azt a kivül állók tudnák, de még csak híveink közül is sokan hinni akarnák, mert e szegénység tisztességes, mert egyházunk iránti szeretetből takargatjuk, s azért sok helyt ott is jó mód mosolyog a szemlélő elé a hol tulajdonképen jó módról szó sem lehet, s nem egy lelkészünk gazdag ember hirében áll, ha egy tehénkére való száz forintot a takarékpénztárból kölcsönözve, annak kamatjai s törlesztése fejében néhány forintot „visz a takarékpénztárba." Hogy is ne, hisz' a ki a takarékpénztárba pénzt hord, az más mint gazdag, tőkepénzes ember nem lehet. S ha a pap gazdag, — lehet-e szegény az egyház? Pedig én oly papot nem ismerek, a kiről hivei ne lennének meggyőződve, hogy gazdag. De hát a valóság — tudjuk — mást beszél. Szegénységünk hova tovább, annál kirívóbb, nem is sikerül már takargatni. Iskolánk, főkép középiskoláink államsegély nélkül meg nem élhetnek ; egyetem, thecft. akadémiánk pang, tanítóink sanyarognak, lelkészeink közül alig néhánynak van állásához illő ellátása, a gyámintézeti kérvényező egyházak száma rohamosan növekszik, az idegen tanintézetekben végzett vallásoktatás eddig nagyobb részt „Isten nevében" végeztetik. Mindezek ellen csak egyetlen egy új jövedelmi forrást nyitott a zsinat s ez a közalap. De vájjon ennek évi megközelitőleges 12000 frtnyi jövedelme képes lesz-e a nagy szükséget fedezni, holott nagy részét, ha nem az egészet, a vallásoktatás díjazása is felemésztené. Nem jogos-e az egyház ily helyzetében a meseiróval azt kérdeznünk : quid hoc ad tántam sitim? Hiszen Zelenka véleményében évi fedezetben szükségletül 169.159 frt van kimutatva. Vájjon már most jut-e ebből az óriási hiányból jogi akadémiák fentartására is, erre a feleletet mindenki megtalálhatja. — Se mellett tanitó képzőnk alig van. Mert hát mindenre nem jut. kénytelenek vagyunk nézni, hogy neveli el az állam tanitó jelöltjeinket tudós, tanult emberekké, a kiknek maholnap az elemi iskola sziik is lesz, a mint hogy sokan más pályára lépnek közülök s a kik meg is maradnak, azokból is — tisztelet a kivételeknek — hiányzik az egyházias szellem. Legalább sokaknál ezt a tapasztalatot szereztük többen. S éppen ez a körülmény is int, hogy kétszer is megfontoljuk a dolgot akkor, midőn választanunk kell a között: jogászokat neveljünk-e vagy tanitókat.