Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Külföld - Amerika

84 A kert, mely virágai* al gyönyörködtetett, gyümölcseit velünk megosztá, s melynek árnyékában, fáradalmaink után, enyhülést találtunk: nemde megérdemli, hogy ápolásáról viszont mi is, tehetségünkhöz mérten gondoskodjunk? Ily szerető édes anya, ily enyhülést nyújtó kert volt mindnyájunkra nézve a soproni evang. tanitóképző-intézet. Mindkét minőségében önmagát fosztá meg saját kincseitől, hogy bennüuket minél gazdagabb útravalóval bocsáthasson ki az életbe. Az örökség, melyet tőle nyertünk, szolgált eszközül arra, hogy vele, jövendő boldogulásunk alapját megvethessük. Ez intézet, a hozzá hasonló országos jellegű s a nemzeti közvagyonból gazdagon ellátott intézetekkel szemben sokkal mostohább viszonyok közt él s kénytelen teljesíteni egyházunk iránt is elvállalt nemes hivatását, mint amazok, — s valóban rá van utalva, hogy mindazok, kik egykor jótéteményeiben részesültek, mo^t — nem könyörületből, a mi sértő volna, de köteles hálaérzettől indíttatva — megemlékezzenek az elvett jókról s azokat, legalább csekély részben, de mindenesetre kiki legjobb tehetsége szerint viszonozni igyekezzék. Ez^rt intézzük Hozzátok, tisztelt pályatársak, kérő szózatunkat. Szándékunk oly alapot teremteni, első sorban a magunk, de ezenüivüi mások hozzájárulásával is, a mely — czimében hazánk ezeréves fennállásának emlékével hozat ván kapcsolatba — a soproni evang. tanítóképző intézet javára tétetnék le, s évről évre történő gyűjtésekkel folyton gyarapítva, kamatai által ugyanazon czélt szolgálná, mint az intézet többi vagyona, nevezetesen: egyrészt az intézet fentartását s esetleg tovább fejlesztését, — másrészt a szegényebb sorsú növendékek segélyezését s a kitűnő szorgalmuak megjutalmazását. A terv megvalósítására vonatkozó részletek teljes mellőzésével, ezúttal pusztán magát az eszmét vetjük fel s ajánljuk meleg pártfogásukba mindazoknak, a kik nemes czélokért lelkesedni tudnak. Tisztelt Kartársak ! — Mi az eszme győzelmében nem kételkedünk ; tervünk megvalósításában erősen hiszünk. Avagy lehetséges volna-e, hogy csalatkozzunk? Nem ! — hisz mi Veletek ugyanazon intézet növendékei voltunk, s ez intézet a maga tűzhelyéről minden búcsúzó növendékének egy-egy izzó zsarátnokot, a lelkesedés szikráját szokta ajándékul adni. Ti bizonyára megőriztétek, Vestatüzként ápoltátok e szikrát mindekkorig. Oh hozzátok el most magatokkal e szent tüzet s egyesítsétek azt a mienkkel, hogy fényesebbé, lobogóbbá tehessük azt a lángot, mely az ezredéves örömünnep alkalmával a nemzeti lelkesedés oltárán majdan kigyúlad. E láng fénye és nagysága egyúttal mértéke leend azon hálás ragaszkodásnak is, a melylyel közös jótevőnk — a soproni képzőintézet iránt viseltetünk. Fel tehát, Kartársak ; Seregeljünk az oltár köré ! Budapesten, 1895. január 1-én. Kartársi szives üdvözlettel Péterfy Sándor, Falvay Antal, Luttenberger Ágost. 151/1895. sz. A soproni evang. tanítóképző intézet „Milleniumi alapját" az intézet volt növendékeinek és a nitroftonoknak buzgó pártfogásába melegen ajánlom. Győrött, 18tf5. évi január hó 31-én. Karsay Sándor, s, k. dunántúli evang. püspök. . Kôirïp. Amerika. A lapunk mult számában emiitett pápai legátus Satolli oly ügyesen és erélyesen buzgólkodik hivatalában, hogy a klerikal-eilenes oldalon komoly aggodalmak ébrednek, sőt Nebraszka tartomány képviselőházában Satolli kiutasítására indítvány adatott be, melynek tárgyalása elébe nagy érdeklődéssel néznek. Az indítvány megokolásában többek közt mondatik, hogy az amerikai hazafias polgár alapom aggodalommal nézi egy külföldi magas állású egyénnek fáradozásait, ki azért jött oda, hogy az amerikai institutiókkal ellentétben, az or.-zágban oly méltóságot teremtsen, mely az állam és a nemzet felett áll. Ebből látszik, hogy Amerika hirtelen megérezte a pápai jóakaratnak áldását. YI®?T! I&, — Selmeczbánya. A mi dicsekedésünk legyen az Úrnak kegyelme, áldása! A f. é. jan. 10-kén tartotta a helybeli nőegylet beszámoló közgyűlését. Tagjainak száma 162, kicsiny, de lelke3 csapat. Megtetszik működéséből ! Segélyezett 21 özvegyet, 8 árva fiút s 3 árva leányt, rendes havi adományokkal. S ezekre fordított készpénzben 848 írt és 7 krt. A rendkívüli segélyezésben részesített, részint évközben, részint a karácsonyfa gazdag adományaiban, 25 árvát s 9 özvegyet s erre fordított 154 frt kész pénzben ; a rubaneműek értéke pedig meghaladta ezt az összeget. Ezeken kivül iskoláztatott 16 szegény tankötelest. Filléreivel ott van az országos árvahásban s a „Jó sziv" egyesület működésénél. Szegény segélytkereső egyházaktól, külön"sen elhagyott árváik javára, nem vonja meg támogató kezét. — Szereti is az Ur a munkás keresztyén szeretet ezen felkentjeit. Mihez is illik ez jobban, mint a szeretetében kifogyhatlan s mentő munkájában fáradhatlan — lankadni nem tudó női szívhez?! Gazdagítva gazdagodtak. Adott az Ur előmenetelt, — gyarapodást. Vagyona ez idő szerint 17501 frt 20 kr. Múlt évi gyarapodás 694 frt 63 kr. — A karácsonyfa alapja 723 frt. — Áldd Uram továbbra is a munkás szeretet hirdetőit, H. G, — Gyászeset. Özv. Lázáry Pálné, Haffner Vilma asszony meghalt f. é. feb. 15 én életének 76-ik évében. Híílt tetemeit nagy részvét mellett feb. 17-én helyezték örök nyugalomra. Kiterjedt családja a jó anyát, illetve nagyanyát, a tokaji ág. h. ev. egyház tisztelt emlékű volt papnéját gyászolja benne. — Grádeczi Horváth Stánsith Gergely hithősünkről szóló könyvem ápril hóban fog szétküldetni az előfizetőknek, kik azonban elég feltűnő módon csak fehér hollóként eredtek a protestáns körödből. Wtber Samu. — A millenium alkalmából Leibitz városa történetének megírásával Weber Samu lelkészt bízta meg. PÁLYÁZAT. Az alúlírt segédlelkészt keres, a ki német s magyar nyelvben jártas. Fizetése évi 500 frt o. é., havonkinti utólagos részletekben kifizetve. Azonkívül bútorozott szoba, fűtés, takarítás és kiszolgálat. Jelentkezéseket minél előbb kér. Szepes-Igló 1895., február 26.-án. Fábry János, ev. lelkész-esperes. WIGAND F. K. NYOMDÁJA. TOZSONTBAN,