Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A vallástan tanítása középiskoláinkban

Tizenharmadik évfolyam. 11. sz. Pozsony, 1895. évi Márezius 16-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. f "A Előfizetési ar : Egész évre . 12 kn. félévre 6 „ negyedévre. 3 „ l Egy szám ára : 24 flr. J ^AEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve l-l flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: A vallástan tanítása középiskoláinkban. I. — Közalap. (Laukó Károly.) — Szabályrendeletek és utasítások a dunántuli egyházkerületben. Tizenegyedik közlemény. — Nekrolog. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. A vallástan tanítása középiskoláinkban. i. Azon eszközök között, melyeket a hanyatlott, igazabban szólva hiányzó evang. közszellem ébresztésére és erősítésére felhoznak, kétségkívül a legfontosabb s leghathatósabb a vallástannak helyes tanítása iskoláinkban. Régi vágyam volt a középiskolai vallástan tanításáról irni s a rendelkezésemre álló adatok alapján e tanítás híí képét adni ; most, hogy többen a népiskolai vallástan tanítását tűzték napirendre e lap hasábjain, legalkalmatosabbnak találom az időpontot, hogy ehhez a középiskolai vallástan tanítását is fűzzem, hiszen a kettő szoros egymásutánban következik s egyik a másikán épül. A vallástan helyes tanítása s általa nemcsak a vallásos ismeretek terjesztése, hanem igaz vallási érzelmek felköltése s a kegyes élet ápolása evang. egyházunkban oly önfenntartási életfeladatnak van elismerve, melyhez hasonlót nem találunk. Évek óta s éveken át foglalkozott az egyház e fontos kérdéssel, hogy megoldás elé vigye s jól tudjuk, hogy í>ok üdvöset is léptetett életbe, de megoldva a kérdés nincsen s egyhamar nem is lesz, mert második természetünkké vált közönyünk és sok érdek miatt radikális reformhoz sem kedvünk, sem elég erőnk, sem elég akaratunk nincsen. Foltozgatunk évről évre s a hol a jó akarat, lelkesedés nem hiányzik, ott kellő szakértelem mellett kétségkivül értek is czélt; de a hol az anyagiakban való hiány feletti panaszkodással töltötték el az időt s a hol összetett kezekkel, vagy mint Csók lelkész úr találóan mondaná, díványon pipálva s a Nirvánába elmerülve, nézték, mint pusztul az ekklézsia, ott természetesen csak rosszabbodhattak az állapotok. Egyetemes közgyűléseinktől lefelé mindennemű gyűléseink s az egyetemes tanügyi bizottságtól kezdve lefelé sokféle bizottságok tárgyalták e kérdést, de azt hiszem nem merítették ki, a mint nem is lehet kimeríteni, mert a legtökéletesebb megoldási mód is emberi mű lévén, tökéletlen marad. Összes eddigi intézkedéseinkkel szemben tény marad az, hogy egyházunkban a közöny napról napra jobban terjed s az evang. felekezeti szellem, mely nélkül mint evang. felekezet nem létezhetünk, kialvóban van, a hol még ki nem aludt helyette valami interconfessionalis vallásosság vesz erőt a lelkeken, mely nem tud lelkesedni s így nem lelkesíthet, nem akar áldozni s példájával másokat is hasonlóra int. Nem elég, hogy nemzetiségi s pártviszályok dúlnak köztünk, hanem a vallásunkhoz való ragaszkodás is tűnőiéiben van. Baj ez nemcsak minálunk, hanem más felekezetnél is s baj a külföld államaiban is. Leküzdeni pedig csak úgy lehet, ha ez eddigi elégtelen s czélhoz nem vezető eszközöket félre teszszük s ujabbakhoz, viszonyainknak megfelelőkhöz folyamodunk, vagy a mennyiben a régiek bizonyos tatarozás s javítással használhatókká tehetők, kijavítjuk. Külföldön a belmissiót találták olyan eszköznek, mely a vallástalanság kiirtására s a ker. élet megállapítására legbiztosabban vezet. Ehhez kellene már egyszer nyulniok lelkészeinknek s egyházunk vezetőinek, mert ennél hathatósabb szert ez ido szerint nem ismerünk. Természetes, azonban hogy ismerni kell a belmissio hivatását, rendeltetését, eszközeit s intézményeit ; főleg pedig szükséges rendíthetlen hit a Jézus Krisztus váltságában s üdvözítő hatalmában, nemkülönben fáradhatlan szorgalom s utánjárás. Évek óta hangoztatják a belmissio szükségszerűségét és sokat irtak róla már ; úgy látszik azonban a legtöbben nincsenek tájékozva annak feladatairól s eszközeiről. így azon czikkirók is, a kik e lap hasábjain a népiskolai vallástan tanításáról s a belmissiói feladatokról irtak, úgy látszik nem ismerik a belmissiót a maga teljességében, hanem inkább csak sejtik feladatait. Máskép nem tudom magamnak magyarázni, hogy a népiskolai vallástannak lelkészek általi tanítását oly kiváló bel-