Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Belmissiói feladatok

34 pedig rendesen oly modorban, liogy a szenny megma­rad, a becsület azonban elkopott. Ha ily viszonyok között és ily eljárás mellett a pártküzdelemnek férfiai mégis azt hangoztatják, hogy ők szeretik egyházukat s annak javát mun­kálják, ez nem lehet más, mint vagy önámitás a párt­szenvedély által elfogult Ítélőképesség következtében, vagy másoknak megtévesztésére való törekvés, párt esetleg magánérdekből. Hogy mennyit ér az a nevetségig menő gyer­mekes okozása az ellenpártnak, midőn elmondják : te vagy a hibás, te kezdted el, te okoztad a bajt : azt minden komoly férfiú nagyon könnyen megitéli ha egybeveti a visszavonásból származó hátrányt, az ily egymásra tuszakolás leginkább hiuságszülte önigazolással. Ki olajat önt a tűzre s mégis azt állitja, hogy oltani akar, megérdemli a kaczajt, melyet állítása kelt ; ki javítani akar a felfedezett bajon s gyógyítani akarja a fájó sebet s a mellett éles késsel csakis sza­porítja a fájdalmat és piszkálja a sebet, az vagy nem tudja mit tesz, vagy tetszelegve művében nem törődik az eredménynyel s vétkes önteltséggel követeli a maga számára az elismertetést akkor, midőn eljárása inkább kárhoztatást, mint dicséretet érdemel. Egyházi pártküzdelmeink s férfiainak azon állí­tása, hogy ők az egyházat szeretik; s szeretik úgy, hogy a harcz tüzét növelik, nem fogadható el. A szeretet Pál apostoli rajzából (I. Korintus 13.) nincs sem bennök, sem eljárásukban egy hajszálnyi vonás sem. Ki nem tud tűrni, szenvedélyét fékezni, szere­tetének megszentelő erejével diadalmaskodni a sér­tődöttségen, ki ellenfelében csak a rosszat, az elíté­lendőt látja; ki azt hiszi, hogy midőn az esetleg megrovást érdemlő tényt ostorozza, azt csakis kár­hoztatással teheti s nincs „a vessző mellett az alma" : az annak az egyháznak szeretetéről, az iránt az evang. lutheránus egyház iránt érzett hűségről, mely­nek alapelve az Isten előtt és nem önmagunk előtt való igazoltság, ne beszéljen. A mit a fentebbiekben elmondtam, elmondtam azt a jelen egyházi pártviszonyok és pártemberek megfigyelése nyomán, nem azért, mintha másoknak akarnék útmutatást adni, vagy irányt szabni. Ettől nagyon távol állok. De elmondottam azért, mert egyedül azt tartom az egyházszeretet elfogadható kritériumának, evangyéliomi lelkületű keresztyénhez méltó eljárásnak. Egy párt körében is megtehető, hogy nem az ellentétek kiélesitését, hanem azoknak elsimítását; ne a hibák rideg megrovását, de azoknak javítását; ne az intézvények elitélését, esetleg meg­hurczolását, hanem azoknak fejlesztését Urunk Idve­zitőnk szeretetében munkáljuk hiven, munkáljuk odaadással. Lehet nagy bátorság a talált visszaéléseket fent és lent, ellenfeleinkben ostorozni; de nem kisebb bátorság a bátraknak gunymosolyát nyugodtan, a gyávaság vagy épen a csúszás-mászás vádjával is tetézve elviselni. Ha a meglévő pártok felett egy ilyen párt ala­kul akkor hiszem, hogy jobb idők fognak követ­kezni szegény megtépett keblű evang. egyházunkra. Különben pedig fog folyni a harcz, melyben sebeket veszünk és osztogatunk s Gileád balzsama nélkül, sebeinken elvérzik egyházunk. Dhi. s J » o <X> — Belmissiói feladatok. IL Ha elejtjük is bármely örvendetes oknál fogva azon követelményt, mely szerint a lelkész maga igye­kezzék személyes hatásával is már a gyermekseregbe beleoltani a vallásos meggyőződést és buzgóságot magában a népiskolábau : föltétlenül követelhetjük azt, hogy a konfirmandusok oktatásánál kövessem el minden lehetőt a vallásosság beoltására. Minden gyermek átmegy itt a lelkész kezén. Legjobban tapasztalhatja itt, hogy a népiskolai val­lástanítás legtöbbször valóban nem terjedt ki egyébre, mint a tankönyvek puszta betűjének betanitására. S ha még legalább azok a tankönyvek kifogástalanok volnának. A betanult „vallástan" puszta bemagoltatásból állott, mely érzületivé egyáltalán nem vált. Ezért mondottam már előbb is, hogy vallástanitásról lehet szó, de vallásos nevelésről nem. Hiszen, hogy egyebet ne is említsek, a legtöbb népiskolai vizsgálaton azt tapasztaltam, hogy a gyer­mekek — a legfelsőbb osztályokról szólok — magát a bibliát sem ismerik, annak könyveit felkeresni nem képesek. Az alsóbb osztályokban pedig a beta­nitott bibliai történetekből a levonható és levonandó erkölcsi tanúságokat soha sem hallották. Pedig a hüvely kard nélkül nem fegyver. Ilyen készültséggel jönnek a gyermekek a kon­firmáczióhoz. Már most ezekkel szemben a lelkésznek ugyan­csak komolyan kell vennie feladatát, hogy valóban értékes tagokat nyerhessen az egyház a konfirman­dusokban. Komolyan annál inkább is, mert igen sok helyen magát azt a roppant jelentőségű konfirmácziói ünnepélyt sem a gyermekek, sem a szülők nem te­kintik egyébnek, mint puszta czeremóniának, sőt tehernek, mely miatt a szegény ember nem használ­hatja szabadon munkára a gyermekét. E tekintetben természetesen szintén kötelessége minden lelkésznek oda működni, hogy azt az ünne­pélyt egész jelentőségében tudja méltányolni és va­lódi ünnepnek tekinteni az egyház minden híve. Ne csak hányjuk-vessük össze a szertartást jól-rosszul, hanem mennél ünnepélyesebbé igyekezzük tenni. Ez is a belmissió munkássága egyik ága, mert vallásos érzületet ébreszt, buzgóságot nevel. Ez ünnepélyessé tételre nézve sok helyen, a hol sok a gyermek, visszavetőleg hat a nyilvános vizs­gálat, de viszont, a hol kevesebben vannak, én fel­tétlenül szükségesnek tartom, hogy a vallásvizsgálat a konfirmácziói istentisztelet alatt tartassék meg, ré­szint, hogy a gyermekeket ezzel is a dolog komo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom