Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Czikkek - Az ismétlő iskola (Kottler Ottó)
35 lyabb felfogására inditsuk, részint, hogy a szülőket itt is tanitsuk, lelkükben a hitigazságokat felújítsuk. És a tapintatosan vezetett vizsgálat, tagadhatatlan, hogy úgy a gyermekekre, mint az egész egyházra nézve csakis üdvös eredményű lehet. Természetes, hogy erre nézve főfeltétel a jó előkészités. Ide kell aztán igazi buzgóság ! Ide kell fáradságot nem ismerő lelkesedés, mert a hivek későbbi vallásos iránya legtöbb esetben a konfirmatiói benyomásoktól függ, Itt tanulja meg igazán tisztelni a gyermek a lelkészt, ki komoly törekvéssel, szeretettel önzetlenül csak a jóra irányítja őt, itt szereti meg egyházát, melynek igazait könnyen érthetőleg szivébe oltják; itt ismeri meg, mit köszönhetett eddig, mit várhat ezután az egyháztól, melynek rá is szüksége van, mely tőle is viszont hálát várhat; itt tanulja meg a kötelességteljesitést, látva maga előtt a jó példát; itt szokja meg komolyabb szemmel tekinteni az életet; itt érti meg, hogy a hit és szeretet az, melynek eddig is legtöbbet köszönhet, melyektől ezután is mindent várhat. — S ki tudná elsorolni, mi mindent bele kell a konfh mácziói oktatás alatt oltani a gyermek szivébe. Csak jelezni akarom egy-két, talán nem is a leglényegesebb feladat felsorolásával, hogy az egyháznak éppen itt kell hasznos, megbizható, buzgó tagokat szerezni. S itt a kötelesség teljesítésében, a szelídségben, szeretetben, egyháziasságban, a dolog komoly felfogásában, a buzgóságban stb. magának a lelkésznek kell példaként előljárnia. Nem bottal menni a tanításra, hanem bibliával, nem összeránczolt homlokkal ásítozva, az óra végén, hanem vidáman és teljes odaadással kell buzgólkodnia. Az a gyermek az itt nyert benyomásokat el nem felejti egyhamar! És ne magoltassunk, ne lapszámra tanítsunk, hanem oltsuk e szivbe a hitigazságokat, hogy se világ, se idő, se boldogság, se keserv ki ne téphesse a gyermek lelkéből. Hanem hát konfirmácziói használatra szánt könyveink nagyrészt igen gyarlók s éppen nem alkalmasak. Az . egyik túlságos terjedelmes, szószaporitó, a másik nagyon is rövid; az egyik érthetetlen, nehéz irályú, a másik rendszertelen. Tankönyvnek azonban lenni kell, mert a gyermek emlékezetét kötni kell valamihez. En azt tartom, legczélszerűbb a rövid tankönyv, legüdvösebb a jó magyarázat. Magyarázat, és nem csak egyszerű megjegyzése a következő leczkének. És a magyarázat legyen mindig tapasztalati és biblikus. Mert a legjobb tanítómester az élet, legjobb tankönyv a biblia. A konfirmáczió oktatás nem oly könnyű, mint a milyennek látszik, mint a milyennek némelyek vélik. Itt a legfőbb ideje, hogy a már értelmesebb gyermek szivét örökre igyekezzünk lekötni az egyház számára. (Folyt, köv,) Az ismétlő iskola. Hogy az elemi oktatás felsőbb fokának, az u. n. ismétlő iskolának vajmi kevés gyakorlati haszna van, azt tapasztalhatja mindenki, a ki az ország egyes vidékein megfordul. Igen sok község van, hol az ismétlő iskola csak papiroson létezik, daczára annak hogy az iskolatörvény 50. § a ilyenek felállítására a polgári községeket kötelezi s daczára annak, hogy az „Iparos tanulók iskolái szervezete" 3-ik §-a értelmében, az iparos tanoncz ott, — hol tanoncziskola nincsen, — az ismétlő iskolát látogatni s felszabadulása alkalmával, a rendtartás 20-ik §-a szerint, iskolai bizonyítványt erről felmutatni tartozik. — Jogtalan lenne tehát az olyan eljárás, ha a tanoncznak bizonyitvány adatnék ki oly tanfolyam elvégzéséről, mely csak papiroson létezik. — Miután pedig a községek felekezeti, helyesebben protestáns felekezeti iskolákat segélyezni nem igen szoktak, a felekezeti ismétlő iskola leghelyesebben fog akkor rendeztetni ha új tanitói híványok adatnak ki, mert akkor az iskolafentartó egyházközség — okulva a multakon — elkülönítheti a tanitói, kántori és ismétlőiskolai javadalmazást s a megbízott tanító nem fogja megtagadni az ismétlő iskola vezetését azzal a kifogással, hogy külön honoráriumot nem kap, „ingyen" pedig a szünetet feláldozni kedve nincsen ! A midőn egyházközségem az ismétlő iskolai oktatást rendezte, akként intézkedett, hogy a világi tantárgyak szerdán és szombaton délután, a hit és erkölcstan pedig vasárnap reggel taníttassanak. Mivel pedig az ismétlő iskolás fiuk 2/ 3 része iparos tanoncz, annálfogva nemcsak megfelelt a magy. kir. vallás és közoktatásügyi minister 1884. évi május 4-én kelt 13033 számú abeli rendeletének, hogy az iparos tatanonczok a hit és erkölcstanban is oktataudók, de azonkívül saját egyháza érdekében is cselekedett, mert, — miután többszörös kísérletezés daczára a vasárnap délutáni templomban való katechizálás felelevenítése nem sikerült, ily módon a vallástannak az ismétlő iskolában leendő tauitását szintén iskolai kényszer alá helyezte s ezt nemcsak a fiúkra, de a leányokra is kiterjesztette ! — Ha most már az illető tanitóban van egyházias szellem, úgy a vasárnap reggeli bit- és erkölcstani óra után, magával fogja vinni növendékeit a templomba is! — Hogy miért nem sikerült nekem s talán tisztelt szomszédaimnak is, legalább a német községekben, a vasárnap délutáni templomi katechizáczió felelevenítése az nem csupán a németek közt lábra kapott vallásos közöny s a jó módban, hanem a zeneengedélyek korlátlan megadásában is rejlik. — Azelőtt a papokat is megkérdezték: nincs e a tánczmulatságok ellen kifogásuk, mert a korcsmáros megfizeti az 1 frt 50 krt és a midőn délután a templomba harangoznak, ugyanakkor a korcsma előtt is megfújják a marsokat s nemcsak az ismétlő iskolások, de a mindennapi iskolás gyermekek is, a korcsmába sietnek; a 6 — 7 éveseket a kedves mamák maguk kisérik el. Hogy azután a koraérettség és fajtalankodás mily