Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházszeretet – pártküzdelem

Tizenharmadik évfolyam. 5. sz. Pozsony, 1895. évi Február 2-án. EVANGELIKU'S EGYHÁZ és ISKOLA. ( A Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre « . negyedévre. 3 * Egy szám ára : 24 flr. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Egyházszeretet—pártküzdelem. (Dixi) — Belmissziói feladatok. — Az ismétlő iskola. (Kottler Ottó, körlelkész.) — Szabályrendeletek és utasítások a dunántuli egyházkerületben. (Ötödik közlemény.) Kund Samu. — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. Egyházszeretet—pártküzdelem. Mind a politikai, mind a társadalmi, mind az egyházi téren nagyon természetes dolog, hogy az egynézetüek, egytörekvésüek tömörülnek; mert hiszen ez uton könnyebben és biztosabban valósithatják eszméiket, czélzataikat. A pártalakulás a milyen természetes tehát, ép oly jogos is. Müveit ember ezt nemcsak rossz néven nem veszi, hanem örül neki, mert az ilyen pártalakulás élénkíti a közéletet, eszmeharczot idéz elő, melynek végeredménye az ügyek megvilágítása, a felfogás tisztázása, egy szóval a közügynek java. Csak az esetben lesz a pártalakulás veszélyessé és károssá, ha jogosult körén túl lép, a haza és egyház érdekeit beléfojtja a pártérdekbe, minek eredménye azután nemcsak a közérdek elhanyagolása a pártérdek rovására, hanem a külömböző pártok féríiainak egymás ellen való agyarkodása, személyes gyűlölködés, élvezhetetlen társadalmi viszonyok. Fájdalom, hogy minálunk, kivált egyházunk terén, az evang. egyház jellemével, feladatával, az egyházhivek eszményi hivatásával teljesen össze nem férő ily túlzás emelkedik érvényre olyannyira, hogy ma-holnap a komoly, higgadt munkát az egyház érdekében kifejtett positiv cselekvőséget lehetetlenné teszi a pártszellem zsarnoki uralma. Sokat emlegetjük az egyházunk vesztére törő külső és belső ellenségeket. Elmondjuk, hogy a túlnyomó anyagi erővel, köztekiutélylyel rendelkező római katholiczismus minden téren hadi rendbe sorakozik, tömörül, s mert tudjuk azt, hogy azon kiegyenlithetlen ellentétnél fogva, mely a róm. kath. egyház és evang. egyházunk között feunáll, az ő ereje a mi hanyatlásunk, az ő diadala a mi vesztünk : hangoztatjuk minálunk is az erők tömörülésének szükségét. Elmondjuk, hogy kivált a vallás szabad gyakorlatát biztositó törvény szentesítésének esetén a külső szervezettség összetartó erejét nélkülöző egyházunk van leginkább veszélyeztetve, hogy a szekták szétporlasztó hatása alatt leginkább a mi egyházunk fog szenvedni s hangoztatjuk, hogy itt az ideje teljes erővel mindenkinek hozzálátni az evang. hit és Urunk Idvezitőnk iránt élő szeretet oly felköltésére, a mint azt igaznak ismert és vallott ág. hitv. evang. hitfelfogásunk, tanításunk eszközölheti. Elmondjuk, hogy egyházunk benső életében a politikai nézetek betolakodása, a nemzetiségi viszály meggyökerezése a közönyösség ijesztő mérvíi növekedése ma-holnap nemcsak ország-világ előtt csúfos helyzetet teremt, hanem magát az egyház létét is kérdésessé teszi s ép azért óhajtjuk, hogy a politika száműzessék egyházunkból, a békülékenység szelleme honosittassék meg, a nemzetiségi küzdelemnek vége szakadjon. Elmondjuk mindezt s a sok jámbor óhajtásnak a vége mégis a ziláltság, a pártszenvedély fokozódása, az ellentétek kiélesitése. Jelszó melylyel pártküzdelmünk jogosultságát támogatjuk, van elég. Egyik az igaz, hamisítatlan Lutheri hit megőrzésére, fentartására és biztosítására csatolja fel a kardot és liarczol nem is az ellenkező vélemény vagy eltérő felfogás ellen, hanem mindjárt kiszemeli az egyént is, a kit támadjon, az intézvényt, a meiy nem tetszik. Ennek ellenébeu más a protestantismus szent hagyományát, a meggyőződés és tudomány szabadságát védelmezi, oly dühvel, oly kíméletet nem ismerő élességgel, mintha legalább is ez elvek halálos Ítéletét kellene távol tartania. A politikának behurczolását az egyházi életbe egy párt sem fogadja el saját müvének és mégis a magyar nemzeti és tót nemzetiségi párt minden mozdulatából a politikai szempontok és irányok sugároznak ki. Hozzájárul még lia valahol^ akár a közigazgatásban, akár az igazságszolgáltatásban egynek vagy másnak nézete szerint hiba esett, a mi emberi gyarlóságunk mellett igen gyakran megesik, nem jön eszébe senkinek, hogy komoly higgadt megbeszéléssel jóvá is lehetne tenni a hibát, hanem nagy bátorsággal neki esnek egymásnak, mossák szapulják egymást, még