Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás és ev. közszellem (Csók György)

26 könyöradomány gyűjtés, meg az adó? Vagy talán a „fegyelem" ? Ez volna a leggyengébb vonzó eszköz. A legerősebb kapocs az evangy éli u mon alapuló élő hit, melyből önként foly a kölcsönös ragaszkodás s hitünk Borsosainak szeretetteljes felsegélése. E hitet avatott kezekkel ápolni, az evangyélium ősi forrásából öntözni apostoli kötelességünk azon bátorító reményben, hogy Isten nem fogja tőle megtagadni az előmenetelt. 2. Második indoka megczáfolásául egy kérdést vagyok bátor feltenni. Mikor lesz „ünnepélyesebb" a confirmátió: akkor-e midőn a lelkész által alaposan képzett gyermeksereg lép az oltárhoz, vagy midőn a különböző filiákból becsődült neveletlen suhanczok- és „szolgáló leányok"-kal kell bemutatnunk a vallásban elért érettségüket? De hiszen előkészitjük ezeket. Ne mondja tisztelt Uram ! Hat esztendei mulasztást nem pótolhatunk hat heti gyakorlattal, — különösen ha a filiáüs iskolában egy obsitos vitéz, vagy az elévülés jogán megtűrt öreg „mester" buzgólkodik a vallástanítás körül, a ki mogyorófapálczával tanítja meg gyermekeit az Urnák félelmére. (Jó Istenem ! lesz-e valaha módunkban minden iskolánk javára okleveles művelt tanítót tartani?!) A confirmátió uak nem czélja az „ünnepélyesség", mert annak lényege: a keresztszülői gyámság alól feloldott érett keresztyének szabad hitvallomása, megpecsételve a Krisztushoz való hűség fogadalmával, czélja pedig: a vallott hitben megerősités. Czélját akkor vesztette el a confirmátió, ha a vallott hit nem hit, hanem meggyőződés és értelem nélkül betanult leczke. — 3-ik pontra vonatkozólag álljon ez. Minden oly kivánság, mely a tanító hivány és törvény által biztosított jövedelmének bármily csekély részben megcsonkítását czélozná, •— törvényes jogalappal nem birna ez hiábavaló volna. A lelkész tehát vallástanítás czimén a tanító fizetéséből egy krajczárt sem követelhet. De ezt már mondhatja : „Lássátok jó emberek! én levettem a tanító válláról a vallástanítás terhét, hogy megkönnyítsem ujabb időben tízszeresen megnehezült feladatát és hogy vallásosabb embereket neveljek egyházunknak, mint segítségein nélkül ő képes volna ; megteszek mindent fiaitok és leányaitok üdve érdekében, — méltányoljátok ti is fáradságomat". — Ha méltányolják — meg vagyunk fizetve ; ha nem akarják — akkor hamarosan tegyük mind a két kezünket az ekére, mert ott megfeszített erőre van szükség a szivek szántogatásánál ; ha nem képesek — ne sajnáljuk az evangyéliumot a szegényektől, tanítsuk meg hittel „tűrni és remélni!" — 4. „A lelkész a felnőttek oktatását teljesítvén nem taníthat az elemi iskolában". így mondva ez meg nem állhat. Avagy Jézus nem mondotta-e: „engedjétek én hozzám jönni a kisdedeket" és mi — az ő szolgái — épen ezeket utasítanánk viszsza! S ugyancsak a mi Urunk nem elégedett meg a sokaságnak való „prédikálással", hanem bement a zsinagógákba és ott „magyarázván az írásokat, tanította őket". — Lám! e zsinagógák a mi iskoláinknak feleltek meg azzal a különbséggel, hogy ott a tankötelezettség élethosszig tartott. — „Nagyobb-e a szolga az ő Uránál?" Ha nem: vezessük be magunk a kicsinyeket Jézus országába. — 5. „Ha a lelkész tanítaná a vallástant, akkor arra ki ügyelne fel?" Hát a körlelkész s ennek iskolájában egy másik körlelkész. Legalább elérnénk azt, a mit előbb megpendítettem, t. i. az esperességi közgyűléseken külön referádát hallanánk a vallástanítás állapotáról, a mi nagyon tanulságos lenne. — Miként érvényesítsük a zsinat által reánk rótt „felügyeleti" kötelezettséget, azt az alábbi pontban fogom kifejteni. 6. „A vallástanitást nem végezheti a lelkész, mert a több fiiiával biró nagy egyházakbau ez physikai lehetetlenség". — Ezen állitásnak is csak relativ értéke van. Midőn a lelkészekre kívántuk ruházni a vallásoktatást, akkor csupán az elvet mondtuk ki, de nem zárkóztunk el mereven a legczélszerűbb megvalósithatás feltételei elől ; ellenkezőleg minden egyházban a népesség, a lelkész elfoglaltsága s a legégetőbb szükségesség szerint módosulhat. Hiszen halvaszületett gondolat volna kívánni a kivihetetlent! Mily szempontok vezéreljék a lelkészt a vallásoktatás gyakorlati keresztülvitelénél, e tekintetben megtalálom a feleletet az igen tisztelt Kartárs úr szavaiban: „népes egyház lelkésze inkább a filiákban tanitson, a hol a tanító ritkán okleveles egyén; kisebb egyházban pedig eltanithat a lelkész könnyen." — Igen helyes, a jó pásztor elhagyja a 99 igazat, hogy megmenthessen egy veszendőbe menőt. — Tévesen állítja azonban, hogy a „felvidéki egyházak legnagyobb része 2000 — 3500 lelket számlál", mert a tiszai kerület 139 egyháza közül csak 9-ben van több 2000 leieknél ? 3000-en felül pedig csak két egyház emelkedik. — Hasonló az arány a dunáninneni kerületben, pedig e két kerületet túlnyomó részben felvidéki egyházak alkotják. De nálunk Gömörben nem is merne mentegetőzni senki elfoglaltságával, mert azt hallgatva is megszégyenitené szolgalmával a mi főesperesünk, a ki azonfelül, hogy 16 községben szétszórt 2302 lelket számláló egyház lelkésze s 40 anyaegyház gondozója, még hitoktató is a rozsnyói felső leányiskolában. Ezt csinálja utána valaki ! Saját helyzetemről szólva: egyházam lélekszámra nézve 40 között a 8 ik helyen áll (1288 lélekkel), de a funktiók sokasága tekintetében a 4-ik, vagy 5-ik. Évente 60 — 70 temetésem van s megfelelő számban keresztelésem és esketésem. A bányász népnél — s hiveim ezzel foglalkoznak — rendesen nagy a halandóság és a szaporaság. Van két egyházi iskolánk, két kántortanítóval, egy társulati iskola két tanitóval, — összesen 260 — 280 tanköteles gyermekkel. — Az anyaegyházban és a társulati iskolában én