Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás és ev. közszellem (Csók György)

tanitom a vallást s tanítványaimmal évente kétszer a körlelkész előtt, — egészen elkülönitve más tárgyaktól — vizsgát teszek. — A filiában a vallástanítás megbízható fiatal erőre van ruházva. Ennek iskoláját minden hónapban legalább kétszer rüeglátogatom s meggyőződést szerzek a vallástanítás eredményéről, a tanitóval megbeszélem a nehezebb kérdések betanitásának módszerét, vele egyetértve kittizöm az elvégzendő pensumokat, előtte minta-tanítást tartok s részt veszek a fenálló tanitói testület minden egyes gyűlésén, a melyben kiváltképen a gyermekek vallásosságát és erkölcsösségét képező módozatok s eszközök megvitatásával foglalkozunk. — A vallástanítás kérdése tehát a következőképen oldandó meg: a mely egyházban egy iskola van, ott maga a lelkész tanítsa a vallást; hol több iskola van, ott a lelkész vegye kezébe ezek között a leggyengébbekben a vallásoktatást azon elvnél fogva, hogy a betegnek van szüksége az orvosra. — Továbbá minden iskolai év kezdetén hivja össze a tanítókat bizalmas értekezletre, — ha rendes egyesületbe tömöríteni nem lehetne — s dolgoztassa ki velők az elvégezhető egész évi vallástani anyagot részletesen, hogy valamenyi iskolában lehetőleg egyöntetűen taníthassanak. Havonta legalább egyszer látogasson meg minden iskolát s győződjék meg a tanítás helyes, vagy helytelen vezetéséről és eredményéről. A gyengébbeknek gyakorlati útmutatással szolgáljon, az elmaradottakat igyekezetre buzdítsa. Járuljon hozzá munkásságával és szavával a vallás erkölcsi thémák megvilágításához ; a tanitókat időnként gyakorlati irányú dolgozatokra, vagy e nemben jeles munkák ösmertetésére kérje fel. — Ezzel azt érjük el, hogy tanítóinkkal szorosabb í viszonyba lépünk s egyrészt véget szakítunk annak a botrányos viszonynak, mely egyházaink legtöbbjében a lelkész és tanitó között létezik, — másrészt közös czélokért, közös eszközökkel vállvetve dolgozunk. Serény munka s folytonos éber figyelem mellett mindenkor meg tudjuk mondani, hogy egyházunk kicsiuy és nagy tagjaiban mily erkölcsi tőkével bírunk: hol van szükség intő szavunkra, hol elnéző bánásmódra, hol szedhetjük kamatait, vagy hol gyarapitsuk ? A zsinati törvényben foglalt „felügyelet" szóba csak ezen eljárással öntünk tartalmat, ellenesetben az pusztán tétlen szemléletté alacsonyul, melyből senkinek semmi „haszna". — Igen tisztelt Kartársamnak a vasárnapi iskolákra vonatkozó megjegyzése arany igazságot foglal magában, mert bizony a mai módszer mellett „szivesebben gyülekszik az ifjúság valami verkli körül, mintsem a katechizáláshoz". — S mi ennek az oka? Az, hogy a prédikátiónak dogmatikus bonczolgatásától már megcsömörlött és frisebb táplálékot kiván. — Az idő megválasztása ennél nagyon fontos, mert sem a délutáni sem a délelőtti isteni-tisztelet után való ottmarasztalás nem vezethet czélhoz. A délutáni idő nem kedvező, mert a fiatalság máiolyankor rendesen mulatni vágy : a délelőtti ottmarasztalásnak sincs értelme épen az önök által felhozott okokból, t. i. a vallásos érzelmek ébresztése a fődolog ; — 110 már pedig ha két órai vallásos hatású suggestiók alatt sem ébred valakiben vallásos érzelem, akkor haszontalan minden további fáradságunk, mert — hogy megfelelő kifejezéssel éljek — az illető nem alkalmas medium az ihlet befogadására, — Mikor tanítsunk hát? Tanítsunk a délelőtti isteni-tiszteletet megelőző órában, pl. 9—10-ig. Ilyenkor már mindenki ünnepibe van öltözve (mert faluhelyen erre okvetlenül kell tekintenünk), házi foglalatosságát elvégezte s mulatság még nincs. Test és lélek egyaránt kipihenve — ájtatosságra vár. — Erre nézve legkedvezőbb időszaknak gondolom a Szent-háromság után jövő vasárnapokat, két részre osztva, — 12 vasárnapokon tárgyalhatnánk egyes történelmi nagyságú egyházi férfiak életét, korrajzzal kibővítve: 12 vasárnapon pedig népszerű előadással ismertetnénk egyházunk legújabb törvényeit ; az egyháztagok jogait és kötelességeit; a szülők, elöljárók iránt tartozó tisztelet határait. 2 — 3 Vasárnapon pedig ez utóbbit megismételnénk. A hol a lelkész felváltva prédikál majd az anya, majd a leány-egyházban : ott évről évre felváltva végezné el egyik és másik czikiust. — Ily előkészítés után — szivesen elismerem — nagy hasznát látnánk a vallásos irányú könyvek terjesztésének s a szelíd jellemű mulatságok rendeze'sének. — Hanem egy nagy hibája van az általam „elég kimerítően" ismertetett vallástanitásnak, erre már czikkem megírása előtt gondoltam s ez : megvalósításával kizavarnánk némelyeket szélmentes, kanapés tornáczaikból, hol ekkoráig rendületlen nyugalommal elmélkedhettek a világ rosszaságáról s háboritlanul álmodhatták meg a szebb jövendőt ! Ezzel korántsem szándékozom igen tisztelt czáfolóimat gyanúsítani, mint a hogy én nem veszem rám vonatkozónak azt a kis leczkét, mely a theológiai tanár urakra volt czimezve, a miért nem ösmeitetik meg kellően az ifjúsággal a gyakorlati élet követelményeit. — Nagy sajnálattal kell végül beösmernem, hogy a fonók ellen országos törvényt nem találtam, daczára szorgos kutatásomnak. Magyarországon — hogy többet ne emlitsek — még az ásványvizek dugaszolását is külön ministeri rendelet szabályozza, de az erkölcstelenséget csak a nyilvánosság és a közbotrány eseteiben bünteti. Ez alól is kivétetnek a 13 életévöket be nem töltött gyermekek. — Bizony mondom : ez nagyon „szabadelvű" törvény ! — Az 1879. évi LX. t.-cz. azonban megadja a jogot a megyéknek, hogy a közerkölcsiséget uaegrontó kihágásokat s összejöveteleket szabályrendelet alkotása által betilthassák s büntethessék. Ez alapon tiltotta be Gömör és több más megye a fonókat s köteles-