Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Sárkány János

Csallóköz, Dél Nyitra, Komárom, Győr és Hont adta; ez leginkább „német szóra" jött Pozsonyba; míg Vas, M oson és Pozsony vidékének német s az éazaknyugoti megyék tót ifjúsága épen azért kereste föl előszeretettel iskolánkat, mert remélhette, liogy itt jól tanulhat meg magyarul. E kölcsönhatást csakhamar fölismerték, miről tanúságot tesz a tanári karnak ,1805. februárius hó 10-én kelt tervezete, melyben kivált a magyar ifjúság hatását akarja e cze'lra felhasználni. Ez irat különben első adat minálunk a magyar nyelv első tanítása érdekében e korszakban.*) Erre vonatkoznak a nevezett irat következő szavai: „Cum linguae Hungaricae, ob argumentorum et auctoritatis Legum publicarum Kegni et Summorum et Virorum gravitatem, summám necessitatem et utilitatem esse sentiamus : statuimus eiusdem linguae Studium in Gymnasio Nostro efficere Oj dinarium sequenti ratione . . . 10) ut Societatis Hungaricae plura constituentur membra, et in ea praecipuas teueant partes S

!udiosi nostri, e partibus Trans-Danubianis nati Hungari atque e Fratribus Nostris Reformatis ita, ut Slavoium et Germánomul sua pronuntiandi ratione formentos Hungaricum. 11) Ut Professor Ordinarius Linguae Hungaricae usque 1. Sept. 1805 in Gymnasio Nostro constitui possit atque inceptum huius linguae Studium a die 15. Febr. 1805 per nostrum collegaui Cl. Biluitza et studiusos sub nostra inspectione, en ratione, quam indicavimus feliciter continuât." (Folytatása következik.) MIK il Ili, Sárkány János. 1820-1895. Anyaszentegyházunk jeles-ji, kiválóbbjai közül egyet ismét magához szólított az élet és halál szabados ura: nt. Sárkány János érd. pestmegyei, utóbb békési esperes, volt egyházkerületi főjegyző, 27 évig szarvasi, 7 évig aszódi s IG éven át kiskőrösi lelkész, legutóbbi áldásos munkálkodása helyén, Szarvason, jun. 18-án hosszas és kínos szenvedés után bevégzé földi pályafutását. Junius 20-án kisértük pihenésre meggyötört földi maradványait. Több ezer volt a gyásztisztességtevők száma, kiknek seregében ott volt Szarvasnak szine-java, az esperességből jött tisztelők, jó barátok tekintélyes csoportja s messze földről érkezett hű rokonok : mind egybegyüjtvék a halálnak nem váratlan, de most is megdöbbentő hivó szózatával. Három gyászjelentés hirdeté a kiváló veszteséget; három helyről sok ezerek nevében szólt a panasz, a pótolhatlannak elvesztése fölött. Első a családé, melyben a jó apa, nagyapa és testvér lett elsiratva ; másodikban az egy*) Consilia de Lingua Hungaris Evang. A. C. Poso niensi qua ordinarinm Studium, introducenda. Posonii ad d. 10 i'cbr. 1805. Professores Eiusdem Gymnasii Evang. A. C. Posoniensis. (A lyceumi nagy könyvtár levéltárában.) ház kesereg hű pásztorának elvesztése fölött, ki 27 évig jóban-roszban hív őre volt a rábizottaknak ; harmadik gyászjelentésben a szarvasi takarékpénztár emlékezik meg elnökéről, mint e hatalmas intézet egyik alapítójáról, tevékeny tagjáról, fájdalommal jelentve az intézet nagy veszteségét. Az általános gyászról, őszinte részvétről tanúskodtak továbbá a szebbnél-szebb koszorúk. Elsőnek érkezett a róm. kath. hitközség koszorúja, a családén kivül a különböző egyletek, a főiskola, néptanítók, ev. egyház, espereáség stb. koszorúi. A szomorú dí-zszel felállított ravatalhoz folyton zarándokolt a közönség még egyszer látni őt, a ki már elmegy az ide vissza nem térőkhöz . , . Junius 20-án délután nagy hullámzás volt Szarvas utczáin ; seregestül tódult a nép lelkészének végső tisztességére a nagy templomba. A gyászszertartás a boldogult lelkész parochiáján vette kezdetét, hol a lelkészi és tanítói kar a családtagokkal együtt körül állotta a gyá«zravatalt s egy megható énekvers eléneklése után Reviczky László kondorost lelkész mondott rövid imát, mely után a presbyterek felvették a koporsót és a templomba vitték. Ez már zsúfolásig megtöltve fogadta kebelébe a búcsúzásra jött lelkipásztor tetemét. A gyászoló család, élén főtisztelendő és méltóságos Sárkány Sámuel püspök úrral, az elhunyt lelkész testvéröcscsével, az első padokban foglalt helyet. Az orgona megható előszóllamai után az egész gyülekezet rázendíté a gyászhoz illő csendes énekléssel a „Propust, propust . . megható éneket, melynek végeztével nt. Gajdács Pál tótkomlósi lelkész lépett a szószékre s Luk. XII. 42—44 alapján mondott, szerkezetben és tartalomban egyaránt hatalmas, szép és okos beszédet s azt szónoki hévvel adta elő. A beszéd után következett búcsúztatóval rendkívüli hatást ért el, ugy hogy az egész gyülekezet könyezett. E beszéd után magyar ének következett, mely elhangozván, nt. Petrovics Soma szentesi lelkész szólt IL Thessal. Y, I és 4—5 alapján. A gyönyörű beszéd az eltiúnytnak végrendelete gyanánt hangzott az egyházhivekhez, megindító volt tartalma és az előadás s a közönség nem szűnő figyelemmel hallgatta az általán kedvelt szónok csengő szavait. „Intés, kérelem és áldás" a búcsúzó lelkész szivéből azokhoz, kiknek javáért szolgálta az Urat. A szó elhangzott, mély benyomást keltve, a szomorúság napjához jutott nyájnak szivében . . . A temetőbe vonult azután az impozáns tömeg. A testületek gyász-lobogókkal ; az iskolás növendékek gyászéneke jelezte a menet közeledését a végső pihenő helyhez, melynek kapuinál a lelkészi kar vette fel a koporsót oda helyezve azt, hol egy márványemlék jelzi az évekkel előbb elhunyt lelkésznő csendes lakóhelyét. Most már együtt vannak, kik egymást oly példás módon szerették s kiket az Úr elválasztott volt, hogy ismét egyesítse poraikat . . . Az elhunyt lelkész életrajzát röviden a következőkben adjuk. Született 1820. nov. 12-én Duna-Egyházán, Pestmegyében, Sárkány Sámuel és Clementis Apollonia szülőktől, hol atyja akkor szintén lelkész volt s később Pilisre távozott. Iskoláit Sár-Szt.-Lőrinczen, Aszódon és Selmeczbányán végezte. Aszódon Petőfi Sándor volt tanulótársa, kinek gyermekkorára vonatkozó becses adatokkal szolgált a nyomozóknak. Theologiai tanulmányait Pozsony