Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - A dunáninneni ev. egyházkerületel. közgyűlése

224 1 ban és Halléban végzé. Nevelősködött egy ideig, mig 1845-ben pappá szenteltetvén, atyja oldalán volt pilisi káplán s rövid időn már a kis-kőrösi magyar lelkészi állásra nyert meghívást. Itt 16 évig működvén, 1861-ben az aszódi egyház hívta meg lelkészének, hol a báró Podmaniczky családnak kedvelt barátja és lelkipásztora volt. 1868. évben a szarvasi nagy egyház hívta meg őt boldog eml. Haviár Dániel helyébe; ott hagyván Aszódot és pestmegyei főesperesi állását, leköltözött Szarvasra, hol halála napjáig hűséggel végezte lelkészi feladatát, sokszor igen súlyos viszonyok között harczolva és küzdve, mindig erős kezekkel vezeté az egyház háborgó hullámokon űzött hajóját. A békési esperesség is főesperesének választá s e minőségében kiválólag az esperesség szarvasi főiskolájának felvirágoztatásán munkálkodott fáradhatlanul. A bányakerület főjegyzői tisztét is viselte s kiváló munkásságot tanúsított az özv. árva gyámintézet szervezése és rendezése körül. Házasságra 1846, jun. 28-án lépett, a pestmegyei főesperes és csanádi lelkész művelt lelkű leányát, Esztergályi Amáliát vezetvén oltárhoz, kivel 32 évig éltek boldog, példás családi kötelékben. Házasságából 3 fiu és egy leánygyermek származott, apai szivének igaz boldogsága volt gyermekeiben ; ezekért élt, ezekért szenvedett, midőn sorukból kettőt, előbb szeretett Jenő fiát, a makói polg. leányiskola igazgatóját, a kiváló ifjat elsiratá (1885-ben), utóbb ismét kedvencze, szemefénye Urna leánya, nt. Szluika Mihályné hagyta itt az apát kesergő fájdalomban. Mind e csapásokat már özvegyül viselte, mindezek bár igen fájtak erős lelkének, de meg nem törték és hitében meg nem rendíték. Két élő fia: Dezső nagyszelezsényi, Emil kiszellői lelkészek a sírhoz kisérték édesatyjukat. Súlyos betegségében még két kiválólag vigasztaló mozzanata volt. Egyik az 50 éves papi jubileum, mikor már betegágyában sinlődőt, üdvözölték a hivek, a tanítók, tanárok és a város elöljárói ez év május 7-én; másik öröme volt egy régi hű barátjának, nt. Masznyik János tiszaföldvári lelkésznek látogatása. Ezt végső napjáig örömmel emlegette. Hiszen a tanulói pálya kezdetétől ő volt lelkének megértője és sokszor felderítője. A kínos szenvedés egyre gyengíté; az egykor erős szép alak megtört, míglen eljött a szabadító halál. A boldogult lelkész erős, határozott akaratú és jellemű, igen tisztelt férfiú volt; tekintély lelkésztársai előtt is, a város közönségénél is. Különben pedig szerette a kedélyességet, ő maga is — kivált szűkebb rokoni s baráti körben — derült hangulatot keltett víg ötleteivel. Családi körét pedig igaz önfeláldozással szerette s azokért, kik szivéhez közel állottak, minden áldozatra kész volt. Szép élete, el nem muló emlékezetben marad azoknál, kik ismerték és tisztelve szerették. A békességnek ura adjon néki örök békességet . . . Reviczky László. üt? Ili. A dunáninneni ev. egyházkerület közgyűlése. Nagys. Laszkáry Gyula kerületi felügyelő úr ünnepélyes beigtatására egybehívott ker. közgyűlés f. é. július hó 2-án tartatott meg Pozsonyban. Mint az életben mindig együtt van a fény és árny, úgy ezen különben örömteljes, a kerületbeli egyházmegyék képviselőinek sokaságával ékeskedő összejövetelen napfoltok gyanánt volt érezhető a kerületbeli három, u. m. a liptói, nyitrai és trencséni esperességeknek elmaradása s két testvér egyházkerületnek teljes hiánya ; ezzel szemben ismét hálás örömmel látta az ünneplő kerület egyetemes felügyelőnket, br. Prónay Dezső úr ő méltóságát az egyetem képviseletében és a dunántuli testvérkerület nagyszámú küldöttségét, élén a kerületi felügyelő, szentmártoni Radó Kálmán úr ő nagy méltóságával. A közgyűlést megelőző napon estveli 8 órakor értekezletileg megállapittatott a közgyűlésnek tárgysorozata azzal a kijelentéssel, hogy a közgyűlés egyedüli tárgya a megválasztott felügyelőnek hivatalba való igtatása. Az ünnepi közgyűlés a pozsonyi egyház nagy (német) templomában tartatott, kezdetét véve ünnepélyes istentisztelettel. A gyülekezet a dunántúli énekes könyvnek 7. sz. énekét énekelte, mire nt. Haendel Vilmos főesperes úr megtartotta egyházi beszédét, imádkozott s felolvasta az ez alkalomra választott szent Igéket. — A vett áldás és egy motettenek eléneklése után a püspök úr üdvözli az összegyűlt képviselőket s a dunántúli testvérkerület kiküldötteit, kik megjelentek, hogy kerületünk eme örömnapján résztvéve, az ünnepély fényét emeljék s felkéri elnöklő tiszttársul a hivatal szerint legidősebb esperességi felügyelőt: Kosztolányi Sándor urat, ki a társelnöki széket elfoglalva, a gyűlést megnyitja s jegyzőkül a lelkészi karból Hering Lajos esperes, a világiak részéről pedig br. Buttler Ervin és Laszkáry Pál urakat kéri fel. Miután ezek helyeiket elfoglalták, Haendel Vilmos felolvassa a mult évi deczember hó 19. és 20. napjain tartott kerületi közgyűlés b) pontját, melyben a gyűlés sajnálattal tudomásul veszi nmélt. Szent-Iványi Márton kerületi felügyelő úr lemondását s uj felügyelő választását rendeli el, 1895. évi május hó 15. napját tűzvén ki a szavazatok beküldésére határnapúi. E helyen szomorodott szívvel jelenti a püspök úr a kerületi közgyűlésnek, hogy a kerületnek egy emberöltőn át volt buzgó, tapintatos s munkás felügyelője f. évi június hó 14. napján elhunyt s 19. napján általa eltemettetett és így a megboldogultnak ama hő kívánsága, hogy utódjának beigtatásán jelen lehessen, nem. valósult meg. Püspök úr indítványára a kerületi közgyűlés elhatározta, hogy az elhunytnak nevét s érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti, majd pedig felkéri Haendel esperes urat, hogy a szavazatbontó-bizottság jegyzőkönyvét olvassa fel. A szavazás eredményét lapunk 21. számában közöltük már. E jegyzőkönyv felolvasása után püspök úr a kerületi közgyűlés helyeslése közben kijelenti, hogy ns. Laszkáry Gyula, eddigi nógrádi esperességi felügyelő a dunáninneni ág. bitv. ,ev. egyházkerületnek törvényesen megválasztott felügyelője s szíve mélyéből mond köszönetet ngos Sembery Imre úrnak, a honti esperesség érdemdús felügyelőjének, hogy azon idő alatt, míg a kerület törvényesen megválasztott felügyelő nélkül állott, vele együtt a kerület ügyeit, — fáradságot nem ismerő buzgósággal, — vezetni szíves volt. Sajnos, hogy esperességi felügyelői karunknak ezen érdemekben megőszült nesztora a gyűlésen agg kora miatt nem jelenhet meg. Miután az újonnan alkotandó utasítások s esküfor-