Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Kabold (Preier M.)

'210 szolgalmi jogot arra, hogy az intézet szárnyának abla­kait a parochialis udvar felé lehessen csinálni, és formu­lázza kívánalmait, melyeket hangsúlyozott a kerületi gyű­lésen, hogy t. i. a község által hozott áldozatok fejében érdekei figyelembe vétessenek. E tekintetben a kőszegi evangelikus egyházközség kötelékében álló szülők leányai­nak tandíj kérdése szolgáltatott némi eszmecserére alkal­mat. Minthogy magok a kőszegi urak, kik jelen voltak, nem valának egy értelemben egymás közt, elvégre is visz­sza kellett származtatni e kérdést a kőszegi gyülekezethez. Ez azonban nem fog a leánynevelő intézet felállítása elé elháríthatatlan akadályt gördíteni. Az egyházkerület meg fogja gondolni, hogy minden intézetben az „alapítók" bizo­nyos jogokat szoktak magoknak kikötni s gyakorolni; a kőszegi egyházközség nem fogja elfelejteni, (a mint meg is mondatott neki), hogy alapitványaiért ne követeljen oly nagy engedményeket, melyek az alapítvány kamatait majd­nem felülmúlják. Az egyházkerület nem fogja a „bejárókra" nézve a tandijat annyira felemelni, hogy a túlmagas tandij által leányainkat az intézet iskolájából kiszorítsa és a másik leányiskolába terelje, mely nem az evangelikus egy­ház vezetése alatt áll; a kőszegi evangélikus szülők meg fogják érteni, mily nagy becses dolog az, ha leányaikat evangelikus szellemben vezetett iskolában tanitathatják és nem fognak vonakodni ezért a nagy becsű dologért ellen­szolgáltatás megajánlásától, az az a kőszegi felső népisko­lánál divó tandíjtól eltérő, némileg magasabb összeg megfizetésétől. Ezen reményben a bizottság megállapította a szük­séges termek s egyéb hajlékok számát, méreteit, és meg­bízta Müller műépítész urat, hogy ennek tekintetbe véte­lével 100 beniakó növendék befogadására alkalmas épület felállítására tervet és költségelőirányzatot készítsen és oly időben terjeszsze be a szinte most megválasztott albizott­ság elé, hogy az albizottság azt megvizsgálhassa és a f. é. kerületi gyűlés előtti napon tartandó ujabb bizottsági ülés felülvizsgálata alá bocsáthassa. Befejezésül kuriosumként megemlítem, hogy valamely gyűlésben valami néppárti reverendás fiatal uracska egyhangú helyeslés mellett kinyi­latkoztatta, — úgy értvén ezt, hogy egymaga helyeselte nyilatkozatát, mely szerint attól fél, hogy a leánynevelő intézet Kőszegen germanisálni fog. — 0 beata simplicitas ! Kabold 1895. június 19. Nagytiszteletű szer­kesztő úr! Kaboldon az égi háború, felhőszakadás s árviz junius 12-ikén csakugyan ismétlődött, de derék pozsonyi pionnir századunk éhezve s virrasztva, éjjel nappal, sőt életre-halálra dolgozott s derékig, sőt nyakig vizben fára­dozott s nem engedett, mig kétszer megrongált uj gátját helyre nem állította, hogy mezővárosunk megrémült lakos­ságával végkép el ne pusztuljon ! Méltóságos Simon Ödön főispán és nagytiszteletü Renner Henrik, esperes urunk, jun. 12-én a vészbizottság jelentését s kérelmét tudtul vévén, Otto főherczeg úr, ő cs. és k. Fensége segítségével, illetőleg közbenjárásával kieszközölték, hogy Frigyes főherczeg és táborszernagy úr, Ö cs. és k. Fensége, oly kegyelmes volt, még egy század katonát azonnal küldeni segítségünkre, hogy a legszüksé­gesebb munkát legalább részben végezzék ! Azóta számos nép itt a vész színhelyén megfordult s nem is üres vagy tunya kézzel. A szomszéd helységek lakói szerszámmal s fuvarral siettek a tömérdek sárt s iszapot a házakból el­távolítani! Esperességünk érdemes gyülekezetei pedig azóta egytől egyig versenyeztek, hogy kegyadományaikkal nyo­morunkon segítsenek ! A csávaiak, harkaiak és soproniak után az ágfalva-bánfalviak, petőfalva-borbolyaiak, locs­mándiak, balfiak, rusztiak, medgyesiek már másodízben hoztak pénzt s több szekérrel mindenféle eleség s ruha­neműt; utóbbit a vészbizottság már most osztotta szét, a pénzt azonban c«ak későbben adja a szerencsétleneknek ! Nagytiszteletü Renner Henrik úr, fáradhatlan s erélyes esperesünk s neje szül. Töppler Amália úrhölgy, Ő Nagy­sága Nt. Scholz ágfalvi-, Frank petőfalvi-, Breyer medgyesi lelkész urak, utóbbi is kedves nejével, szül. Nagy Irma úrhölgygyei, Kappel és Kicker tanitó, számos biró és gond­nok urak s számos női személyzet személyesen tiszteltek s győződtek meg bajunk nagyságáról ! Nem tudjuk eléggé meghálálni nagytiszteletü esperes úr mélyen belátó s alaposan segíteni akaró azon atyai fá­radozását, melylyel fizetésképtelen vizkárosultjainak ez évi egyházi és iskolai tartozásait könyöradományok gyűjtése által törleszteni törekszik, valamint a fenkölt lelkű lelkész urak s nemes szivü lelkésznők, a lelkes tanitó s buzgó gondnok urak s hivek szives részvétét ! A legnagyobb hálával s tisztelettel kell adóznunk Frey 1er Henrika kisasszony Ő Nagyságának páratlan jó­szívűségéért s Wocher Jenő erdőgondnok úr határtalan vendégszereteteért, melylyel a katonatiszt urak fáradalmai után azok szórakozásáról is gondoskodtak, hogy uri s egyéb rangú vendégeinket legszívesebben fogadták s hogy a vész­bizottság munkáját oly tapintatosan s részrehajlatlanul vezették, hogy az naponként Kaboldon 427 keresztyénnek és 370 zsidónak, Felső-Péterfalván pedig 150 kereszténynek (többnyire ev.) adott eleséget, ruhát, sat. Hálára méltó, hogy Hirth Emil úrhölgy O Nagysága, az utczán jövő-menő sokaság kegyfillérjeit személyesen gyűjtögette s hogy Huber főerdész úr kedves nejével együtt is oly szívesen közreműködött ! Kár, hogy a derék katonaság már jun. 19-én reggel 4 órakor távozott, dicső mentő s tisztító munkásságát fél­beszakítván! Megérdemli elismerésünk elhervadhatlan koszo­rúját! Kabold s Felső-Péterfalu, szerencsétlen egyházköz­ségeinkre a legtöbb munka és gond, a legnagyobb erő­megfeszítés, nélkülözés és önmegtagadás napjai majd csak ezután következnek ! De nem csüggedünk ! Mert élnek még azon testvéreink s kivált hittestvéreink, kik most itt az éhezőnek megszegték kenyerüket és a szegény bujdosókat bevitték házukba; mikor meztelent láttak, megruházták: óh azok ezentúl sem rejtik el magukat testük előtt! El pedig mindenek felett az, ki „mi atyánk", ki majd ezután is, ha minden fáradozásunk semmit sem fogna, meghallgat, ha szívből esedezünk: „a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!" — — Pénzbevételéről s kiadásairól vészbizottságunk majd beszámol a nyilvánosságnak! Pieler Mátyás, kaboldi ev. lelkész. filïIliK. — Felhívás előfizetésre. Negyed- és fél­éves előfizetőinket tisztelettel kérjük, szivesked-

Next

/
Oldalképek
Tartalom