Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Kabold (Preier M.)

'211 jenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. E czélból mellékeljük az utalványlapokat mindazoknak, a kik akár hátralékban vannak, akár eddig is olvasóink közé tartoztak. Szerkesztőség. — Felhívás Magyarország tanitóiés tanári egyesületeihez, testületeihez és a tanítás és nevelés ügye iránt érdeklődő többi honpolgárokhoz! Magyarország tanárai, tanitói, miként ismeretes, a millennium alkalmából nagy kongresszust tartanak, melyen megvitatják a tanítás- és nevelésügy minden fontosabb tételeit. A kongresszus szervezetét a kongresszusi „Értesítő" révén minden tanítóegyesületnek az alulírott elnökség már megküldötte. E szervezetből kitűnik, hogy a kongresszus vezetősége minő mértékben számít a testületek és egyesek közreműködésére. Ezúttal azzal a kéréssel fordulunk hazánknak minden egyes, a tanítás és nevelés ügye iránt érdeklődő polgárához, hogy a kongresszusban a maga módja szerint vegyen részt. Felkérjük az egyesületeket, testületeket a maguk összességében és minden egyes tagjukat külön, hogy a mennyiben egyes tételek tárgyalását akár valamelyik szakosztályi, akár az összes-ülésen kívánatosnak tartják, szíveskedjenek az előadó nevének, állásának és lakóhelyének pontos megjelölésével az alulírott elnökséghez (főtitkári hivatal: Budapest, József-körut 85.) f. é. szeptember hó végéig bejelenteni. Megjegyezzük, hogy az így beküldött tételeket a rendező bizottság a kongresszus szervezetében megállapított szakosztályok szerint csoportosítja, és a mennyiben a rendelkezésére álló idő engedi, tárgyalásukat a kongresszusra kitűzi, amiről az elnöki bizottság részéről felkérendő előadók még decz ember hó folyamán azzal a felkéréssel fognak értesíttetni, hogy előadásuknak rövid kivonatát esetleges határozati javaslataikat 1895. évi február hó végéig okvetetlenül bejelentsék, hogy a tárgyalás sorrendjét az elnökség pontosan megállapíthassa. Felkérjük továbbá ez alkalommal is Magyarország tanítóit, tanárait általában a neveléssel foglalkozó s a nevelés ügye iránt érdeklődő honpolgárait egyenként, hogy a kongresszus tagjaiul a 2 frt tagsági díj beküldése által Mauritz Rezső főreáliskolai igazgató úrnál (Budapest, VI. ker. főreáliskola, Lovag-utcza 18.) minél előbb jelentkezni szíveskedjenek. Teljes bizalommal fordulunk tisztelt kartársainkhoz, a tanítókhoz és tanárokhoz, mert tudjuk, hogy mindenki át van hatva attól a tudattól, hogy a jövő ezredév legbiztosabb alapját rakjuk meg akkor, mikor hazánk ifjúságának neveléséről és oktatásáról a nagy nemzeti ünnep alkalmából elmélkedünk. Hiszszük és reméljük, hogy mindenki meghozza azt a szellemi és részben anyagi áldozatot, amelylyel a kongresszuson való aktiv részvétel jár, meghozza hazánk legszentebb ügye : a tanítás és nevelés érdekében. Budapest. 1895. junius 14-én. A II. Országos és Egyetemes Tanügyi Kongressus rendező bizottsága nevében: Dr. H e in r i c h Gusztáv, elnök. Nagy László, titkár. — Jótékony alapítvány. Herrmann Gusztáv, Lőcsének nagy jótevője megemlékezett szülővárosának, Beszterczebányának, evang. középiskolájáról, melynek ő is növendéke volt. Ugyanis a tanárok fizetésének javára 10.000 frtnyi alapítványt tett. — Az eperjesi evang. theol. ifjúság belmissiói egylete a folyó tanéven át két rendes, egy rendkívüli gyűlést és tizenegy összejövetelt tartott, mely utóbbiakon íelolvasással és egyes belmissió kérdések megbeszélésével szolgálták a szent ügyet. Tizenhat gyermekistentiszteleten a belmissiói ügy gyakorlati alkalmazását léptették életbe. A tanári kar felolvasásaival buzditólag járt elől és Simkó Endre tanár vezetése alatt előadott zene és énekművek emelték az összejövetelek érdekességét. Az egylet összeköttetésbe lépett a külföld nevezetesebb belmissiói egyleteivel és intézeteivel. Az egylet szükségletére nemcsak a. tagok adakoztak, hanem a tiszai kerületi elnökség is 25 frttal segélyezte. — Az orosházi egyház a vásárhelyi és földvári határ elvesztésével megrendült pénzügyei miait iskoláinak segélyezése, esetleg a polgári községnek való átadása tárgyában mozgalmat indított meg. Szomorú, hogy ezen virágzó gyülekezet ily lépésre volt kénytelen magát elhatározni, de hisszük, hogy segélyezés esetén ismét vissza fogja állítani az egyensúlyt és iskolái megmaradnak az egyház veteményes kertjének. — Késmárk. Mintegy a fentebbinek ellenképe a késmárki egyházban megindult mozgalom, melyről Késmárkról értesülünk. Ezen egyház presbyteriuma ugyanis leánypolgári iskolát akar felállítani, a mint azt f. h. 26-án tartott presbyteriumi gyűlésén elhatározta. Leányainknak vallásos irányban való neveltetése egyházunknak igen fontos kérdése. Természetes, hogy minden ilyen irányú törekvés örömmel tölti el lelkünket és f jrró óhajtásunk, hogy Isten áldása lebegjen a késmárkiak igyekezetén is. — Gyászeset. Toperczer Ödön, a szepes-váraljai egyház felügyelője június hó 14-én 53 éves korában elhunyt s 16 án temettetett el. — Gyászistentisztelet. Mint nekünk Bulkeszről irják, pünkösd els'í napján nagy szerencsétlenség történt a falu közelében. Negyvenhat környékbeli munkásember csoloakban ment haza a bocsini czementgyárból, hogy az ünnepet családjuk körében tölthessék. A csolnak felborult és a bennlevők közül 8-an, többnyire ág. hitv. evang. férfiak belevesztek a Dunába. Hármuk bulkeszi egyháztag volt: Gerharel Péter, Jung Péter és Schütz Fülöp. A nyolcz holttest mintegy nyolcz nap múlva keTÜlt a fölszinra Cserevicz környékén, a hol az odavaló gör. kath. pap el is temette őket. A három bulkeszi halottnak atyafisága azonban evangelikus módra is meg akarta üini emlékezetüket s fölkérték Kottier Otto, bulkeszi lelkész urat, hogy tartson emlékezetükre gyászistentiszteletet. A gyászünnepet f. hó 23-án tartották meg s a bulkeszi templom zsúfolásig megtelt az alkalomra hívekkel. Kottler ielkész úr magas szárnyalású és megragadó beszédben emlékezett meg a nagy szerencsétlenségről és három elpusztult hívéről s szavai rendkívül mély benyomást tettek nemcsak a szerencsétlenek atyafiságára, hanem az egész gyülekezetre is. — 56. éves papi s 50. éves házassági jubileum. Rőczey János a fancsali ev. egyház agg lelkésze e hó 17én tartá mes: kedves nejével szül. Zima Borbálával 56 éves papi s 50 éves házassági jubileumát a legszűkebb családi körben. A mai divatos ünneplések korábin, midőn a legtöbb ember 25, sőt 10 évi hivataloskodásának az évfordulóját is nagy garral ünnepeli, mindenesetre feltűnő, s az ő szerény lelkűségére mutat, hogy ő ezelőtt 6 évvel az 50 éves papságának a jubileumát nem tartá meg s arról még a lelkésztársai is csak alig vettek tudomást, így volt ez most az 50 éves házassági örömünnepe alkalmával is. Alig tudta valaki, hogy mi készül Fancsalban. Ünnepélyre nem számított maga az agg jubiláns pár sem; hanem a pár nap múlva megtartott nép

;skolai vizsga alkalmával — mely nap ott mindig ünnepszámba megy — szándékozott a ritka ünnepet megtartani a család tisztelői és barátai körében. De 17-kén korán reggel váratlanul mind megjelentek a jubiláns pár gyermekei a messze távolból. István, a dobsinai polgári iskola igazgatója, Dániel, a rima-muránvölgyi vasgyárak hivatalnoka, s leányuk Selmeezy Sándorné Balassa-Gyarmatról. Csakhamar megjelent a helybeli tanitó vezetése mellett az egyház presbitériuma is, s az egyház nevében szivből üdvözlé a mindenki által tisztelve szeretett agg lelkész párt. Majd a templomba az Isten házába mentek be, a hol az erre előlegesen főikért szomszédos h. vécsei ev. egyház derék ifjú lelkésze, Kov ács Andor üdvözlé s áldá meg egy megható szép beszéd kíséretében az agg jubiláns párt szerető gyermekeik s az egyház híveinek a jelenlétében.. Délután