Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Hol keressük isten országát (Sass János)

tizenharmadik évfolyam23. sz. Pozsony, 1895. évi Junius 8-án. EVA N

GELIKUS EGYIIAZ es ISKOLA. I Előfizetési ár : Egész évre . . . 12 kn. félévre ... <J „ negyedévre ... 3 „ Egy szám ára: 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Fetelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Hol keressük az Isten országát. II. (Sass János.) — Bel missió.'I. — Tár cz a. II. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Hol keressük Isiin országát, ír. Az eszményi világ letűntének egyik legfájdalmasabb következménye korunkb n a meghasonlás az ember és a gondviselés közt, a gondviselés igazságszei etetében vetett hit alapos megrendülése. Számosan vannak, kik nem merültek bele a kor áramlatába annyira, hogy nem volna érzékük eszményi czélok, eszményi örömök iránt ; hanem úszva az árra! is folyton és folyton nemesebb élvek, szóval Isten országa után sóvárognak. Meg megcsendül füleikben hangja ama gyakran hallott szép szavaknak, hogy az Isten igazságos, ki megbünteti a gonoszt és megjutalmazza az erényt, hogy a kik Istent szeretik, azoknak mindenek javukra szolgálnak, hogy az Ur el nem hagyja, a ki őtet féli, hogy a becsületes munkát megáldja Isten, hogy a kegyesség mindenre hasznos; de az iskolán s a templomon kivül a mindennapi életben oly keserű tapasztalatok s oly erőszakos hatalommal rohanják meg nemes érzelmeik felzsendülő csiráit, hogy szinte lehetetlen ama szavak igazságában nem kételkedni, lehetetlen, hogy a megtört hitet kétségbeesés ne váltsa fel. Hiszen napról napra tapasztaljuk, hogy mig a becsületes munkás alig képes mindennapi kenyerét megkeresni, az álnok utakon, ügyesen járó fényes gazdagságot gyűjt halomra; a gyengét a törvény legcsekélyebb botlásért kiméletlen szigorral sújtja, a hatalmasnak ellenben módjában áll legelvetemedettebb bűnös életet élni büntetlenül, gaztetteivel kérkedik ország világ előtt; az erősebb, a hatalmasabb nem elégszik meg azzal, hogy szolgáltatja magát a gyengébbel, hanem felhasználva ennek tehetetlenségét — mint a pók a behálózott legyet — szipolyozza belőle az életnedveket s ezeken hizik, letiporja annak önbecsérzetét, önkénye rabjává teszi minden erényét. És a társadalom, a közvélemény nem a szenvedő erényt sajnálja, hanem a hatalmas, győztes bűn diadalszekeréhez csatlakozik liizelgő tapsaival. Röviden az elemi csapások vagy emberi gonoszságok — ez utóbbiak ma, e szeretetlen korszakban inkább, mint bármikor — földhöz sújtják nem egyszer, de mondhatjuk mindennap a Gondviselés igazságszeretetébe vetett hitünket. Betegek vagyunk s váljon ki látogat meg bennünket hozva gyógyírt fájdalmainkra, ki támogat, ha árboczunk kettétörött ! A hivatalos keresztyénség azzal biztat bennünket, hogy e földi élet siralmai után a túlvilágon örök jutalomban részesülünk. Azonban tagadhatl&n tény, hogy ez a sirontuli élet ma már elvesztette fegyelmi hatását az erkölcsi életre. Nem bizunk eléggé abban a jutalomban s nem tudunk félni attól a büntetéstől. A történet pedig azt bizonyítja, hogy a mely hitczikk iránti tisztelet egyszer leomlott, fól nem épül az többé soha. De ama szavakban, melyeket e czikk elején szent könyvünkből merítve idéztem, örök igazság rejlik. Az Isten igazságos; a gondviselés kérlelhetlen igazságszeretettel jutalmaz és büntet a síron innen, a földi élet folyama alatt. A bűnt nyomban követi a büntetés s az erény önmagában hordja saját jutalmát. Az elnyomott rabszolga legkínosabb szenvedései közt se cserélné el erénye tudatának mennyei érzetét a bőségben, dicsőségben dőzsölő gonoszok lelkületével. Nincs oly elvetemedett ember, ki lelke mély titku rejtekeiben ne érezné az erény fensőségét és ne irigyelné azt, midőn felebarátjában megnyilatkozni látja. Igen sok csapás, szenvedés, mit felületesen gondolkodva a véletlennek tulajdonítunk s melyért ugyancsak hajlandók vagyunk a Gondviselést vádolni igazságtalansággal, valóban nem egyébnek, mint saját kényelmünknek vagy gondatlanságunknak vagy önzésünknek szükségképeni következménye. Eszébe se jut ma az embernek például arra gondolni, hogy nem egy tervének sikerültét a legnagyobb fáradság mellett az a nyomott hangulat hiúsította meg, melyet valamely bűnös gondolat,