Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Czikkek - Belső missió
182 vagy épen tett idézett elő lelkében. Es hányszor szállja meg lelkünket édes, menynyei hangulat, boldog öröm a nélkül, hogy öntudatunkban felébredne az a gondolat, miszerint ez a mennyország, ez az Isten országa, melyet a vallás — minden vallás — a jóknak igér s mely felé lelkünk kimagyarázliatlanul sóvárog. Fel kellene tehát nyitni ez irányban a népnek szemeit, hogy látván lásson, lépésről lépésre az élet minden jelenségeiben, tettei s felebarátjai tetteinek minden következményeiben megfigyelje, érezze a gondviselés mindenható ujjának kikerülhetetlen működését. Ez a tudat képezheti ma az erkölcsi élet alapját. Annálfogva korunkban az egyházi szónoklatokhoz nem könyvekből ktll meríteni az anyagot. Olvasás és tanulmányozás mindig szükséges, mert nagy emberek bölcs mondásai s okoskodásai sohase vesztik el értéküket. Ma azonban nem azt a kort éljük, midőn lángeszű vezérférfiak által biztos kőszálra rakott alapfalakon csendes munkássággal tovább épithetnek; ma az a hivatása lelkészeinknek, hogy azon eszmék összegyűjtésén fáradozzanak s a sziveket ezek befogadására előkészítsék, melyekkel alkalmatos időben a gondviselés által kiküldött vezérférfiak az emberiség üdvének uj templomát fogják fölépíthetni. Ez eszméket pedig az életben kell felkeresni. Tanulmány tárgyává tegyék lelkészeink a mindennapi életet, a tudománynak e kimerithetlen tárházát, vegyüljenek el szorgalmas méhként a pásztorkodásuk alá bizott nép közé, ismerkedjenek meg gondolkodás módjával, a lelket foglalkoztató gondolatokkal, érzületével, kételyeivel, vágyaival és ezekből — ne könyveikből — merítsenek anyagot beszédeikhez és ne csak a szószéken, legkevesbé az irodában, hanem a mindennapi életben, az eke és kaptafa mellett, a beteg ágyánál s a nép vigasságai közt, egyszóval mindenütt ott legyenek pásztori gondjaikkal, hitük fényével, tudományuk világosságával, tanácsukkal, segedelmükkel s igy ébreszszék a népben azt a tudatot, miszerint a lelkész nem, hogy felesleges volna, — miként ma nem egy ügynevezett felvilágosult ember hangoztatja — de sőt nélkiilözhetlen vezére az embernek azon a téren, hol az állam nem gondolkodik, nem is gondolkodhatik róla: legdrágább kincse, lelke üdvének mezején. Nem állítom, hogy ily módon népünk gondolkodása máról holnapra megfordul, megszűnik az erkölcstelenség, sikerül az Isten országát rövid idő alatt ágy megvalósítani a földön, hogy aztán „mindenek megadatnak néktek" ; de annyit egész bizonyossággal állíthatni, hogy midőn eljő az idők teljessége, — mert hogy ez eljő, ép oly bizonyos, mint a hogy Isten léte nem szorul a mi bizonyság tételünkre, — hogy midőn eljő az idő, a mikor e vallástalan, közönyös világot eszmék iránt lelkesedni tudó vallásos korszak váltja fel; az a felekezet lesz győztes és uralkodó, melynek papjai legbensőbb kötelékkel tudták népüket magukhoz csatolni, a mely felekezet leginkább tiszteli, becsüli papjait. Ez pedig semmi i más körülménytől, egyedül a papok buzgóságától, lelkületétől, bölcseségétől függ. Sass János. Belső misgió. i. E lapokban többször volt szó arról, hogy különösen hazai evangelikus egyházunkban nagyon idején volna az egyházi élet s ezzel kapcsolatban népünk erkölcsi jólétének emelésére az eddigi ható tényezőkön kivül még más, oly módokat találni, melyekkel ama nagy czélt elérnünk lehetne. A külföldi példák nyomán többen a belső missiónak kezdeményezését javasolták, sőt egyes czikkirók a belső missio egynémely intézményét ajánlották is. Nekem azonban úgy látszik, hogy mngának a belső missiónak lényegéről és feladatáról itt nincsenek egészen tisztában. Nem fog talán ártani, ha egy legújabban megjelent s a németországi kritika által kiválóan ajánlott műnek 1) nyomán, egyúttal magát a müvet is ismertetve igyekszem a belső missiónak lényegét és körét tisztába hozni úgy, hogy az Urnák igazi szeretetében mindenki, ki e nagy fontosságú munkásság szükségéről meg lesz győződve, legalább a külföldi, közelebb németországi mintákon tájékozódhatik és saját törekvéseinek hazai viszonyaink között szilárd alapot vethet és biztos irányt jelölhet. Természetes, hogy egy lapnak szűk keretében a tárgy óriási terjedelme mellett csak a legszükségesebbekre szorítkozhatunk, hogy egyrészt mind a felületességnek vádját kikerüljük, másrészt az apró részletekbe való elveszéssel a kép egészének világosságát meg ne zavarjuk. A belső missio névvel általában a mentő, őrző és megnyerő szeretetnek műveit jelölik, a mint azokat az evangyéliomi egyház kebelében önkéntes, szabad elhatározásból akár egyesek, akár pedig egyesületek gyakorolják. Egyházi tekintetből pedig úgy tekintik azt, mint az egyház hitben élő tagjainak oly szolgálatát, melylyel az evangyéliomi keresztyén népélet megújhodását munkálják, hogy ezzel az egyház is, meg népünk is vallásos és erkölcsi tekintetben növekedjék. E n egliatározásokból kettő világos. Először is az, hogy a belső missió a szerves egyháznak feladatába nem ártja magát, annak munkáját nem veszi át, tehát az egyházi nevelésügy, katechizáczió, konfiimáczió ép úgy nem tartozhatik körébe, a mint a nyilvános istentisztelet és szertartások vagy épen az egyházi kormányzat legkevésbé sem érintettnek általa. De másodszor, hogy a szabad munkásság alapján mégis az egyháznak szolgálatában áll és soha és semmi körülmények között sem oly önállóságot nem *) Die Líhre von der inneren Mission von Paul Wurster, dr. pkil. Stadtpfarrer in Heilbronn ,a/N. Berlin. Verlag von Reuther und Reichard 1895. Ara füzve 7 Mk; kötve 8 Mk.
