Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Irodalom - „Krisztus az én életem”
161 a prima és secunda, melyben a tanulók száma igen csekély (ez időszerint csak 6) a németországi gymnasiumok szokása szerint összevonatnék, a jelenlegi harmadik osztály pedig, melynek 8 tanulója van, secunda classis-sá tétetnek, hasonlóan következetesen a többi osztályok is. Ezúttal a leczkék a felső osz tályokban nem osztályok, hanem szakok szerint osztatnának be, mindenik oktató azt adná elő, miben legerősebben érzi magát. A felsőbb osztályok tanulói a rektortól hallgatnának philosophiát, theológiát, héber és görög nyelvet, ugyanő vezetné a disputatiókat is, a conrektortól ihetorikát, poësist és stylusgyakorlatokat, a mostani harmadik osztály tanítójától pedig históriát, mely tantárgyakat valamennyit eddigelé egy ember adta elő. A tantárgyak ilyetén beosztása a felső osztályban tanitó collegákat arra serkentené, hogy nagyobb szorgalommal foglalkoznának tantárgyaikkal és azokat jobban vésnék majd az ifjak elméjébe és nem lennének kénytelenek egy-egy osztályban minden tantárgyat olykor kénytelen-kelletlen tanitani. Ez ujitás folytán a rektor terhei nagy részétől megszabadulván több gondot forditana a tanítás megfigyelésére és a felügyelésre. E mellett betegség vagy más szükség esetén a mulasztani kénytelen tanitót könnyebben lehet suppleálni, mint most, midőn a tanító saját osztályában volt kénytelen mulasztani, hogy egy másik collegáját suppleálja. Érdekes az emlékirat azon pontja, mely azt hangsúlyozza, hogy a jelzett ujitás a rectort azon kedvező helyzetbe fogja juttatni, hogy nem lesz kénytelen csupán az idegen tót, cseh és erdélyországi tanulókkal vesződni, hanem alkalma lesz a helybeli tauulókkal is, kik a primába ritkán lépnek át, hanem már a tertiából és sccundából külföldi akadémiákra mennek, szorgalmát némi részben érvényesíteni, és ez által a polgárság részétől némi jóakaratra és hálára számot tartani. Ezután az emlékirat még néhány specialis pontot emlit íel, melyek gyors elintézést kívánnak. Ezek között a nevezetesebb az, hogy mivel eddigelé megesett, hogy némely tanitó a rektor előleges tudta és megelőző vizsgálat nélkül tanulókat vesz fel a maga osztályába, kiket vagy ismeretségnél vagy más hajlamnál fogva az illetőkhöz visznek, sőt ilyen tanulókat saját belátásuk szerint felsőbb osztályba áthelyeznek, a hová hiányos ismereteik miatt valók nem volnának : e visszás állapot megszüntetése végett ezentúl egyedül a rektor joga legyen a tanulókat felvenni, őket megvizsgálni és magasabb osztályba áthelyezni, továbbá, hogy a tanulókról egy főnévkönyv (Catalogus-generalis) vezettessék, hogy a rektor mindig tudhassa az egyes osztályok növekedését és apadását, kik helyeztettek felsőbb osztályba és kik maradtak vissza. Hogy e pontban sürgetett reform jelentőségét megérthessük, figyelembe kell vennünk azon ma már előttünk sajátságosnak látszó körülményt, melyet már fentebb Sturm paedagogiai rendszere tárgyalásánál ismertettünk, hogy t. i. amaz időkben a tananyag nem volt még szorosan egyes iskolai évekre kiszabva, a melyben kinek-kinek bizonyos mennyiségű ismerettel kellett birnia, hogy felsőbb osztályba léphessen és hogy a tananyag ezen bizonyos mennyiségű ismeretének megszerzésére egy iskolai év szükséges. A mely tanuló tehetségesnek látszott, az egy iskolai évi időn belül is felsőbb osztályba léphetett; a hanyagabb pedig két évig is vesztegelt egyegy osztályban. Az elbirálás az osztálytanítótól függött. Hogy az eljárásnál nem ritkán a subjectiv érzelmek döntöttek : alig vonható kétségbe. A fentebbi pont a felvételnél és áthelyezésnél követendő eljárást objektiv alapra akarja fektetni és azért ez amaz időkben üdvös reform volt. Végül az emlékirat specialis pontjaiban a használt tankönyvekben akar némi változtatást behozni. Az alsóbb osztályokban a hit- és erkölcstanitás egy bizonyos „Spruchbüchlein" és Finckius „Vademecuma" nyomán taníttatott. E két könyvvel sok confusio követhetett el, a „vademecuin"-ot soha becsületesen el nem végzik : azért tanácsosabb lesz az előbbit elhagyni és csak az utóbbit megtartani. Továbbá az alsó osztályokban „Vocabularium w-nak használt Comoenius „Janua"-ja terjedelmessége miatt egyik osztályban sem volt elvégezhető, és az anyag ugy feldolgozható, hogy a tanulóban hússá és vérré vált volna. Az emlékirat tehát ezt is elhagyni kívánja és helyette ugyancsak Comoenius „Orbis pictus"-át kívánja használni. Az egyházi convent, mint az iskola felettes hatósága e javaslatok nagy részét magáévá tette. Erre vall a tanítói személyzet fizetési jegyzéke 16671572-ig, melyet alább fogunk ismertetni. E fizetési jegyzék szerint a rektor és conrektor, mint a prima osztály (természetesen a secundával összevonva) tanitója fordul elő. A secunda (t. i. a javaslat szerint, különben a tertia) osztály tanítója a subrektor. Továbbá az egyik fizetési jegyzék emlit egy 9. osztályú tanitót is, ki valószinüleg nem lehetett más, mint az emlékiratban az alsó osztályhoz kért collaborator. Megemlítjük végül itt, hogy a Pozsony, Nyitra és Bars megyékből álló superintendentiának 1667. október hó 2-án Bazin városában tartott zsinata, melyen a pozsonyi ev. iskolát Thomae Illés rektor képviselte, az iskolai ügyben azt határozta, hogy a tanitás, a mennyire csak lehetséges, egységes tanterv szerint történjék, és tanköoyvekül következő műveket rendel el : Bhenius gramatikáját, Scharf logikáját, és Vass rhetorikáját. Egyszersmind kimondja, hogy iskolai bizonyitvány nélkül senki se vétessék fel az iskolába, sa ne bocsáttassék el onnan. Markusovszky Sámuel, lyceumi tanár. iiiiaiii. „Krisztus az én életem" evangyéliomi egy Lázi beszédek szerzője néhány bi/almás szót kiván hitrokonaihoz s a prot. közönséghez intézni.
