Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)
160 lelkész szigorúan ragaszkodjék ilyen utasításhoz, mert tényleg szükség volna felsőbb hatóságaink részéről e tekintetben utasítást adni a lelkészi hivatalok számára, hogy az arra való hivatkozás ereje is megdöntsön minden igyekezetet a szülők részéről, midőn — mint általán szokásos — körül veszik a lelkészt, hogy tenne kivételt az ő gyermeköknél, mert igy . . . meg amúgy... . 7 ® b J Keviczky. A pozsonyi ág. hitv. ev. Lyceum történetéből. Az iskola szervezete. (Vége.) A tanintézet anyagi szükségleteiről, fentartásáról a városi tanács gondoskodott, ez választotta a rectort és a többi tanitókat, ez határozta meg a rector előterjesztésére a tanitás módját, ez szabályozta a fegyelmet és pártfogás alá vette a szegény tanulókat, az úgynevezett alumnistákat. A Fzegény, de tehetséges tanulók gyámolitása az egyházgyülekezetnek mindenkor egyik kiváló gondja volt. Egyes nagylelkű jótevők bőkezűségéből létesült az alumneum és idővel a convictus, két jótékony intézet, mely az iskola szegény tanulóit élelemmel, sőt lakással is ellátta és tisztességes életpályához elősegitette. E jótékony intézet keletkezését és fejlődését művünk végén külön szakaszban fogjuk ismertetni. E jótéteményekért az egyház az alumnusoktól bizonyos viszontszolgálatot is kért, nevezetesen kötelesek voltak temetkezésekre járni, istentiszteletek alkalmával az egyházi zenét ellátni és a recördátiókra eljárni. E szolgálmányok teljesítése czéljából bizonyos mértékben a cántornak is voltak alárendelve. A kiváló tehetségű alumnisták házi tanitókul (paedagogi) alkalmaztattak és mint ilyenek a rector felügyelete alatt állottak.' Mind az alumnisták, mind a paedagogusok magaviseletére nézve külön iskolai törvények intézkedtek. A városi tanács jutalmak kiosztásával iparkodott a tanulók szorgalmát és igyekezetét előmozdítani. 1609. az iskola számára latin classicusokat (Horatius, Vergilius) rendel meg. 1611ben szorgalmas tanulókat könyvjutalmakkal ajándékoz meg. Ez évről szóló kamerai számadások egyik tétele igy hangzik: Zalt den Gregor Heichel Puechbinder wegen etlicher Buecher, so mann in der progression unter die Knaben hat austailen lassen laut Auszuges 12 Thaler 3 Schilling 5 Denar. A tanulók száma mindjárt kezdetben igen jelentékeny volt az alsó osztályokban, ellenben a felsőbb osztályokban gyérebben gyülekeztek. Nagy számmal sereglettek ide a tanulók az ország legtávolabb eső vidékéről, Erdélyből, továbbá az örökös tartományokból. Es a pozsonyi egyház oly atyáskodó indulattal gondoskodott róluk, mint saját gyermekeiről. Más vallásúak is lehettek közöttük. Ezt gyanitatja legalább Pázmány Péter egyik körlevele, melyben egyházi átokkal sújtja azon lóm. kath. szülőket, kik gyermekeiket protestáns iskolába járatják. Könyvtára is volt az iskolának, mely Dani n g e r Kristóf feljegyzései szerint megbecsülhetetlen és pótolhatatlan volt. A könyvek legnagyobb része és legjava még 1721-ben a Jezsuiták birtokában volt, egy másik részét az iskola elvételekor eladták vagy a csőcselék közt kiosztották (1. alább „a templom és iskola elvétele" cz. czikket). A főtanintézeten kivül voltak még u. n. utczai iskolák a városnak távolabb fekvő u'czáiban és a külvárosokban, melyek arra szolgáltak, hogy a leánygyermekek a legszükségesebb ismeretekhez juthassanak, de jártak ide fiúgyermekek is, kiknek a központi iskola igen messzire esett, hol azonban az írás és olvasáson kivül egyébb ismeréteket alig szereztek. Iskolánknak imént vázolt tanterve azonban nem felelt meg a minden tekintetben hozzá kötött várakozásnak és az oktatás sok tekintetben hiányos volt. Erről tanúskodik egy 1660. évi május hó 19-ikéről keltezett emlékirat, melyet az akkori rektor Seyfried János, terjesztett az egyházi convent elé. Az érdekes irat Documenta Archivi Ecclesiae Ev. Posoniensis kéziratgyűjtemény VII. kötetének 21—29. lapjain található következő czimmel: „Kurzes Bedenken über hiesiges Evangelisches Schul-Wesen." Ezen sok szakavatottsággal szerkesztett irat az oktatás sikeres eredményének egyik legfőbb hátrányául azt tartja, hogy az alsó osztályokban a német és latin olvasással felette sokáig tartóztatják a tanulókat. A szerényebb elméjüeknek is 3—4 év kell, mig valamennyire betűzni és olvasni megtanulnak: holott az utczai és zugiskolákban egy év alatt is megtanulják ezt. Ez indítja aztán a szülőket arra, hogy az iskoláról rosszat beszélnek és gyermekeiket máshová, még a jezsuitákhoz is elviszik taníttatni. Az eredménytelenség oka a tanulók nagy számában rejlik, mely 70—80-ra rug. E nagyszámú tanulókat három csoportra u. m. az ábécések, syllabisták és legisták csoportjára osztva egy tanitó oktatja, kiket naponként egyszer-kétszer kikérdezni alig lehetséges. Ezért múlhatatlanul szükségesnek mutatkozik az osztályban még egy német collaboratornak alkalmazása. Egy másik oka az oktatás eredménytelenségé nek az, hogy a rektor annyi iskolai órával és egyéb tenni valóval van elhalmozva, hogy ezeknek kellően megfelelni nem lehet, különösen pedig az alsóbb osztályokban való felügyeletre és a tanitás megfigyelésére alig fordíthat hetenként 1—2 órát, holott ez naponként volna szükséges. E miatt egyik-másik rendetlenség csúszott be az iskolába, nevezetesen, hogy a tanítók a. tanórákat nem tartották ki pontosan, a kiszabott leczkerend mellett nem maradtak meg, azt a kellő mértékben és módon nem végezték el, vagy e kijelölt határt átléptek. E bajon az emiitett irat ugy vélt segíthetni, hogy a rektor dolgán némiképpen könnyíteni kell. E könnyítés abban állana, hogy a két felső osztály,
