Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Kiket konfirmáljunk? (Raffay Sándor)

Tizenharmadik évfolyam- 17. sz

. Pozsony, 1895. évi Április 27-én. EVANGELIKUS EGYIIAZ es ISKOLA. c "A Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre <> D negyedévre . 3 n l Egy szám ára : 24 flr. J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Kiket konfirmáljunk ? (Raffay Sándor.) — Tanitóink s a vallásoktatás. — Szabályrendeletek és utasítások dunántuli egyházkerületben, Tizenhetedik közlemény. (Kund Samu.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Palyázatok. Kiket konfirmáljunk? E kérdés elsó' tekintetre talán indokolatlannak látszik, de a gyakorlati élet igazolja felvetését. Az egyházi szabályrendeletek, illetve utasítások világosan megmondják, a dolog lényege, j lentősége meg természetessé teszi, hogy a 12-ik életévüket el nem ért gyermekek a konfirmálásban nem részesítendő k. Rendes egyházakban, rendes viszonyok közt a szülők maguk sem kivánják, hogy e nagy fontosságú egyházi cselekvényben 12 éven aluli gyermekeik is már részesíttessenek. Ámde vannak rendetlen viszonyok közt lévő elhanyagolt egyházak is. Sajnos, hogy igen sok lelkész maga sem tekinti a konfirmatiot olyan fontos, olyan magasztos cselekvénynek, milyennek lényegénél fogva tekintenie kellene. Innen van, hogy önkényüleg még a 11 éves gyermekeket is felveszi, ha azok, állítólag, kiválólag értelmesek, jól tanulnak stb. Ennek kapcsán aztán felveszi azon gyermekeket is, kiknek szüleivel jobb viszonyban van, kik szájasabbak, tolakodóbbak és a mai eléggé meg nem róható viszonyok közt azokét is, kik neki a választás alatt kortesszolgálatokat végeztek. így aztán lassankint odajutunk, hogy sem a lelkész, sem a közönség, sem a gyermekek előtt nem lesz meg a konfirmátiónak az a jelentősége, az a tekintélye, a mely azt méltán megilleti s a mely nélkül jelentéktelen czerimoniává alacsonyul. Ha látják azok a szülők, hogy maga a lelkész sem tart semmiféle rendszert a konfirmálásban, ha látja a gyermek, hogy társát, ki vele egy idős, vagy néha talán fiatalabb, felveszik a konfirmandusok közé, nem igen lesz kedve még tovább is iskolába járni s gyermeknek maradni, mikor egyivásá társa már a nagyok, öregek közt a nagy ünnepeken az úrvacsorához járul. Ha maguk a lelkészek így szoktatják a gyülekezeteket, utóbb aztán nem lesz a rendetlenségnek se vége, se hossza. Hol van itt aztán megállapodás ? Kit vegyünk akkor fel és kit ne? Hiszen egyik szülőnek éppen úgy szüksége van nyaratszaka a nagyobbacska gyermekére, mint a másiknak. S ha felvehetjük a 12 éven aluli gyermekeket, 1—2 hónap nem határoz, nem határoz 3—4—5 stb. hónap sem. Es ha a lelkész önkényűleg határozza meg, kit vegyen fel és kit utasítson vissza, gyűlölködést, szemrehányást, sokszor istentelen káromlást von magára és lerontja az egyházi szertartásoknak azt a néhol csekély tekintélyét is, a mi még e korig fennmaradt. Tudjuk, hogy az őskeresztyén egyházban, mert csak meglett korú és eszű embereket kereszteltek meg, mindeuki letehette a hűségi fogadalmat s mindenki bebizonyíthatta, hogy ismerve az egyház tantételeit, méltó arra, hogy az egyház minden kegyelemeszközében részesíttessék. Ma már a keresztszülők maguk sem tudják e tisztség igazi jelentőségét, hiszen sok faluban a keresztapaság is olyan privilegizált foglalkozás számba megy, mint a násznagyság. A gyermekek még kevésbé ismerik a keresztséggel kapcsolatos konfirmatió jelentőségét, mert sem a keresztszülők, sem maguk a szülők nem tudják, mi az s így soha nem is beszélnek róla a gyermekek előtt. Nem csoda aztán, ha sokan nem is tartják a konfirmálást szükségesnek s lia mégis felvezetik gyermekeiket, a legkisebb dologra is kifogják őket, mi a tanitás sikerét kétségessé teszi. Hitem szerint másként lenne a dolog, ha már a felvételnél magánál szigorúan megtartanék azt, hogy 12. évét be nem töltött gyermeket fel nem vennénk. Nálunk, mint mindenben, úgy ebben is a legnagyobb rendetlenség uralkodott eddig. Most kihirdettem, hogy csakis azokat veszem fel, akik az iskolai év végéig, tehát június 30-ig betöltik 12-ik évüket. Hivatkoztam Jézus példájára, hivatkoztam az egyházi utasitásokra, más egyházak példájára, magára a konfirmatió fontosságára: de azért voltak akik 11 éves